Forrás: NOL

Naponta végez egy könyvvel

Kelen Károly, 2005. február 28. 00:00

Jancsó Miklós: A Sorstalanságot nem is említem, úgyis rengetegen nézik megKép: kovács benceOldalunk vendége ezen a héten Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező. A 84 éves művész rengeteget olvas, megnézi a magyar filmeket, de színházra és koncertre nem futja az idejéből.

Mostanában nem nagyon járok színházba, moziba is ritkábban megyek, inkább DVD-n nézem meg a filmeket. Állandóan olvasok viszont – mondja Jancsó Miklós. – Naponta-kétnaponta végzek egy könyvvel.

Az asztalra halmozza a legutóbb befejezett köteteket, és kommentálja őket. Závada Pál A fényképész utókora című művét dicséri, és hozzáteszi: – Erdei Ferenc szociográfusi éveiről szól, nagyon érdekes, hogy ismerem a kulcsot a szereplőkhöz.

Barátjáról, B. Nagy László filmkritikusról olvasott Tóth Klára könyvében (Don Quijote köpenyében). – Sokat dolgoztunk együtt, bár a végén már nem szerette, amit csináltam – mondja róla. – Jól összefoglalja az életét, bár kissé pozitivista módon – mondja a könyvről.

Hirtelen felugrik, és leemeli a polcról Anderle Ádám Kuba története című kötetét. – Ezt kölcsönkaptam, de ajánlom mindenkinek: hihetetlen, hogy ez a nép, mióta él, harcol, megküzdött mindenkivel. Így azután megegyezünk, hogy ajánl egy kiállítást is: a Budai Fonó Zeneház keddtől mutatja be Balatoni György Kubáról készült képeit Socializmo o muerte (Szocializmus vagy halál) címmel.

– Látta már ezt? – kérdezi, és Marx József Sorstalanság-filmről írt könyvét mutatja. – Nagyon érdekes. A filmről is van egy jó szava, tisztességes alkotás, nem lehet ellene szólni semmit. De azt nem kell ajánlanom, úgyis rengetegen nézik meg.

Inkább a nemrég zárult filmszemle alkotásairól beszél. – Nagyon jó Vranik Rolandtól a győztes film, a Fekete kefe. Alig várom, hogy bemutassák a mozik Dyga Zsombor művét, a Kész cirkuszt és Horváth Putyiét, amelyet Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című kisregénye alapján készített.

Hajnóczy Péter kötete is a nemrég olvasottak között van. – Emlékeztem, hogy milyen jól ír – mondja az 1981-ben 39 évesen elhunyt íróról. – Akkurátusan elénk tár mindent, amit maga körül lát, közben pedig filozófiai szintre emeli a gondolatokat. A film pedig tökéletesen visszaadja mindezt.

Ahogy a rég halott író szóba kerül, rögtön sok filmjének a múlt héten elhunyt főszereplőjére, Kozák Andrásra gondol.- Kanadában kiadják házi mozizásra a filmjeimet, egy kanadai fiú itt, a lakásunkban felvette, ahogy Kende János operatőrrel újranézzük a Csend és kiáltást, közben meg kommentáljuk, amit látunk. Ezek a DVD-k ennyi pluszt adnak a nézőnek. Nem mondhattam mást, Kozák fantasztikus színész volt. Titokzatos. Egy Mastroianni lehetett volna belőle, ha nem ebben az országban születik.

Jancsó szerint őrá még emlékszenek az emberek, a nyolcvanas években még ismerték a színészeket, mert volt olyan műsor, amelyben láthatták őket a tévében. – Hihetetlenül szemét lett a televízió mára – mondja. – Külföldi barátaim csodálkozva mondják, sehol a világon nem létezik, hogy enynyire ne legyen intelligens embernek néznivalója a képernyőn.

Komolyzenei programot is ajánl, érdemes szerinte elmenni a Duna-parti Művészetek Palotájában a próbaüzemmel működő Nemzeti Hangversenyterembe – kedden a szombathelyi, pénteken a Pannon szimfonikusok adnak hangversenyt -, mert úgy hallotta, csodálatos az akusztikája. – Igaz, egyhamar nem fogom megtapasztalni. Meghívtak a márciusi hivatalos megnyitóra, de nem megyek el – mondja mérgesen. – Utálom a Tisztelt Asszonyom/Uram! megszólítást. Nem igaz, hogy annyit nem lehet megtenni, hogy személyes levelet írunk minden meghívottnak, ha már a címzést amúgy is rá kell írni a borítékra.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©