Forrás: Magyar HírlapFélig siker, félig kudarc
Széljegyzetek párizsból
Az amerikai médiumok nagy sikerként könyvelik el Bush európai látogatását. Az európaiak hűvösebben, fenntartásokkal nyilatkoznak. Abban azonban egyhangúak, hogy pozitívnak ítélik meg az amerikai elnök hangnem- és stílusváltását. Beszédeiben, viselkedésében, hanghordozásában a békülékenység dominált. Európa és Amerika összhangja és szolidaritása jelenleg a világpolitika meghatározó tényezője. Az egyesült Európa felépülése és megerősödése, hangsúlyozta, az Egyesült Államok érdeke is. Mindaz, ami öszszeköti a két nagyhatalmat – immár Bush is elismerte Európa szinte egyenrangú hatalmát -, sokkal fontosabb, mint ami elválasztja őket. Feledjük az iraki háború sürgőssége és egyoldalú elindítása körül felmerült ellentéteinket. A lényeg az, hogy Irakot megszabadítottuk a zsarnokságtól. És a választások megrendezésének sikere végérvényesen bebizonyította, hogy a beavatkozás eredményeként Irak demokratikus átalakítása útjából eltakarították a legfőbb akadályokat. Úgyhogy Amerika most joggal számíthat Európa együttműködésére a demokratikus Irak felépítésében.
Bush ugyanakkor megelégedését fejezte ki, hogy a közel-keleti kérdés, az izraeli-palesztin ellentét megoldását illetően is közeledett az európai és az amerikai politika, az Egyesült Államok végre minden erejét latba vetette, hogy Izraelt a kettős államiság elfogadására késztesse. Ha béke nincs is, palesztin kormány van, Izrael visszavonul Gázából, és számítani lehet arra, hogy mindkét részről a békét kívánó erők diadalmaskodnak majd.
Rendkívül pozitívnak lehet nyilvánítani ugyanakkor a francia és amerikai politika együttes nyomását Szíriára, hogy vonja ki csapatait Libanonból, s tegye lehetővé a libanoni kormánynak az Izrael határán tömörülő palesztin erők eltávolítását. Arról még nem született megegyezés, hogy mi történik, ha Szíria – amely még mindig számít Irán és Oroszország támogatására – vonakodik eleget tenni a nyomásnak.
Pozitívum az is, hogy Bush tudomásul vette, hogy ezentúl Európa fő hatalmát, az egyesült Németországot szinte egyenrangú partnerként kezeli, ami nem jelenti azt, hogy a Schröder által indítványozott, a NATO-n túlmutató keretet találjanak a világpolitikai problémákra vonatkozó egyeztetésekre.
Bushnak nem sikerült rávennie az EU-t, hogy mondjon le a Kínába irányuló fegyverszállításokra vonatkozó tilalmak feloldásáról. Európa valóban nem osztja Amerika és közelebbi szövetségesei, Tajvan, Japán és Dél-Korea aggályait, hogy Kína felfegyverzése nemcsak rájuk, hanem a világbékére is veszélyt jelent.
Az amerikai elnök sikerélményként könyvelhette el a szlovák kormány és lakosság lelkes fogadtatását, viszont Putyin elnökkel való pozsonyi találkozója eredménytelennek tekinthető abban az értelemben, hogy nem kapott komoly ígéretet az orosz elnöktől országának demokratikus átépítésére, az emberi jogok, valamint a gazdaságpolitikai szabadelvűség megteremtésére.
Európai sikernek tekinthető az, hogy Bush egyelőre nevetségesnek nyilvánította azokat a híreszteléseket, amelyek Amerika Irán bombázására vonatkozó terveiről szóltak. Amerika várakozó álláspontra helyezkedik az európai kísérletekkel szemben, hogy Iránt az atomerőt és a nemzetközi terror támogatását illetően jobb belátásra bírja.
Végül pozitívum az is, hogy a feszült világpolitikai helyzetben Európa és Amerika nyitva hagyta a teret a régi és új nagyhatalmak diplomatái számára, hogy megegyezést keressenek. Hiszen senki sem akar igazán háborút, abban elméletileg mindenki egyetért, hogy a tárgyalásokban mindkét félnek tudomásul kell vennie az erőviszonyok neki kedvező változásait. Hallgassanak hát a szenvedélyek, hadd szólaljon meg végre a döntéshozókban a nyugodt ész és a planetáris felelősség érzése.
Fejtő Ferenc író, történész
©
