Forrás: NOL

Sír-bolt

Valaczkay Gabriella, 2005. február 26. 00:00

‘A sírrablók gátlástalanabbak, mint valaha’ – mondja a történész, és előveszi a temetői tolvajlások lajstromát. ‘Síremléket már nem is nagyon lopnak’ – tromfol a temetkezési intézet. ‘Elégedett vagyok a kapuőreinkkel’ – így a sírkertigazgató. ‘Mérget veszek rá, hogy a kőoroszlánokat megrendelésre emelték el a nagyszüleim nyughelyéről – gyanakszik a temetőlátogató.

– Jobbra-balra toporgott, és tanácstalanul meredt a nénike egy sarki síremlékre a Farkasréti temetőben. Elindult tétován az egyik úton, majd pár lépés múlva visszafordult. Segíthetek-e, kérdeztem, de ő egyre csak azt motyogta: ‘…mindig Simor Erzsinél szoktam befordulni’. Akkor vettem észre, hogy a fehér kőtalapzaton hűlt helye a színésznő mellszobrának – kezdi a megcsonkított síremlékek történetét Tóth Vilmos, aki történészként évek óta kutatja a budapesti temetőket. Farkasréti példák következnek: Reich Károly grafikus szobra, amelyet 1990-ben avattak, 1991-ben már el is vittek. Beöthy László színigazgató nyughelye, ahonnan először a szobor tűnt el, mára düledezik a síremlék is. A Kerepesi úti temetőben Kerner István karmester sírhantjáról allegorikus figurát, egy egész alakos nőszobrot emeltek el, és az 1849-es Szemere-kormánybéli miniszter, Horváth Mihály mellszobra sincs meg már. A Kozma utcában sok más mellett Gózon Gyula sírjáról a krómacél szobrot, Kellér Dezsőéről az író-konferanszié jellegzetes, fémbe öntött mozdulatát: színpadi függönyt fogó kezét tüntették el.

Kutatásai közben Tóth Vilmos sűrűn bővítgeti a temetői tolvajlások lajstromát. Azt mondja, a sírkertekből lopott kőszobrokat – egyediségük miatt – túlságosan kockázatos lenne nyilvános helyen felállítani, ezért ezeket általában kőfaragóknak adják el nyersanyagként. A bronz alkotásokat és a kovácsoltvas kerítéseket pedig többnyire illegális olvasztók veszik meg.

Manapság már a szentségtörés sem a régi. Gátlástalanabb, mint korábban. Ezt az is mutatja, hogy a köztereken álló bronzszobrok legalább akkora veszélyben vannak, mint a temetőiek. Képtelenség, de így van: az utóbbi években a köztéri szoborpályázatok elbírálásánál a legfontosabb kritériumok egyike, hogy az alkotás elég biztonságosan rögzíthető-e a talapzatához. A példák arra utalnak: ahogy kellően biztonságos rögzítés, úgy tabuk se nagyon léteznek már.

– Viszonylag könnyű leemelni a temetői sírkövekre állított vázákat, apróbb díszeket, szobrokat, táblákat – magyarázza a Kerepesi úti temető igazgatónője, Harsányi Józsefné, aki szerint ennek a zsákmánynak a legnagyobb része nem a temetőkapukon, hanem a kerítéseken át vándorol az orgazdákhoz. – De mi van az egész alakos bronz- meg a többmázsás márványszobrokkal? – forszírozom. Ezeket nehéz lenne áthajítani a palánkon, a sírkert kapujában pedig ki- és behajtáskor is kötelező az ellenőrzés. – Legalább öt éve alvállalkozó őrző-védő cég látja el a biztonsági feladatokat, beleértve a teherautók átvizsgálását, elégedett vagyok a munkájukkal – mondja.

– Hogy működnek-e szervezett fosztogató bandák a budapesti temetőkben, ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom – reagál Gáborjáni Szabó Attila rendőr ezredes, X. kerületi kapitányságvezető. – Ami biztos, hogy az utóbbi bő két évben, amióta a kőbányai kapitányságon dolgozom, kevés bejelentés érkezett temetői műkincslopásról. Szerepel ugyan a bűnügyi statisztikáinkban az Új köztemető, de nem szobrok, csak apróságok: kővázák, bronzgalambok, keresztek és elemelt retikülök miatt.

A zsákmánynak a legnagyobb része nem a temetőkapukon, hanem a kerítéseken át vándorol az orgazdákhoz.

– Mindig az van bent is, ami kint – summázta a problémát a Budapesti Temetkezési Intézet (BTI) Rt. szolgáltatási főosztályvezetője. Somogyi Tibor szerint a temetői állapotok általában tükrözik a város meg az ország helyzetét. – Ma kiterjedt a megélhetési bűnözés Budapesten, így ennek a műfajnak a képviselői törvényszerűen a temetőkben is próbálkoznak. Ezzel együtt úgy érzékelem, az utóbbi években kevesebbet lopnak a budapesti sírkertekből. 2001. március 5. óta ugyanis nem a BTI rendészeti osztályának alkalmazottai, hanem mindenütt egy megbízott őrző-védő cég munkatársai látják el a biztonsági szolgálatot. Kevesebb a lopás, és ha mégis akad, gyakori az elfogás. Nemrég például a kispesti rendőrkapitánysággal közös akcióban buktattunk le egy táskatolvajbandát. Ha hiszi, ha nem, ez az egyik legsikeresebb típusa a temetői lopásoknak. Az idős nénik elmennek vízért a kútra, nem viszik magukkal a retikült, hanem leteszik a sírra. Egy ruganyos suhanc már lesben áll: felkapja a táskát, és rohanás közben kirámolja. Csak a pénzt veszi el, a táskát tartalmával együtt eldobálja a kerítéshez vezető úton. Érdemes aztán a virágbizniszről is beszélni, mert a sírkőlopások szinte megszűntek az elmúlt években. – Én másképp tudom – vágok közbe, de Somogyi kontráz: a BTI összes temetőjéből hozzá továbbítják az idevágó panaszokat, higgyem el, jól ismeri az adatokat. – Az utóbbi években az sem jellemző, hogy nyughelyeket díszítő műalkotások tűnnének el. A virág viszont továbbra is jó üzlet. A vágottakat újabban már nem azért lopják, hogy eladják, hanem a csokrok egyszerűen átvándorolnak egyik sírról a másikra. Máig üzletelnek viszont a cserepes meg a töves virágokkal. Valaki délután teleülteti a rokona sírját árvácskával, másnap reggelre nincs ott egy se.

Nagyjából egy időben történt, hogy a BTI temetőinek kapujában lecserélték a portásokat őrző-védő szakemberekre, meg hogy az ‘egyszerű’ rongálástól megkülönböztették és bűntetté nyilvánították a temetési helyek, temetkezési emlékhelyek, valamint a halott emlékére rendelt tárgyak rongálását, megsemmisítését. Azt már tudjuk, hogy a BTI szerint a személyzetcsere kézzelfogható eredményeket hozott. Arról azonban, hogy a 2001 szeptemberében hatályba lépett büntető törvénykönyv módosítása mennyire szegte kedvét a temetői ámokfutásoknak – nem kaptunk adatokat.

A Batthyány-mauzóleum és számtalan más híres sírbolt szobrász-restaurátora, Tóth Kálmán évtizedek óta kap megbízásokat budapesti sírkertekbe. Nemcsak az a feladata, hogy az elöregedett, csorba, kopott vagy szétlopkodott síremlékeket felújítsa, hanem az is, hogy időnként eltüntesse róluk a vandálok kézjegyét. – Kalapácsosnak hívták, mert valami súlyos tárggyal sorra betörte a Kerepesi úti kripták középső márvány vagy gránit fedőlapját. Nem tudom, elkapták-e valaha – mondja Tóth Kálmán. – Aztán volt egy másik figura, akit rajtakaptam, amint épp ledönt egy sírkövet. Hívtam a portát, amit rögtön meg is bántam, mert a biztonságiak hihetetlenül agresszívan, megalázóan bántak azzal a kis emberrel. Tény, hogy sírgyalázást követett el – kommunista emlékműveket döntögetett -, végül mégis megsajnáltam. Az ő kicsinyes lázadásával szemben a szervezett fosztogató bandákat csakis a kiló érdekli.

Hogy miként lehetne megóvni a budapesti temetők értékeit? Erre a kérdésre az igazgató, a történész, a restaurátor és az egyszeri temetőlátogató egyöntetűen hümmög. Egyedül a BTI főosztályvezetője bocsátkozik becslésekbe: mekkorára kellene megemelni a személyi állományt ahhoz, hogy teljes biztonsággal felügyelni tudják a temetőkben történteket. – Gondoljon bele, hogyan lehetne elegendő őrt állítani például a több mint kétszáz hektáros Új köztemetőben! Ez a sírkert az egyik leghatalmasabb egész Európában, nagyobb, mint az egész ötödik kerület! – Úgy saccolja Somogyi, a terület ‘lefedéséhez’ nem lenne elég megduplázni vagy akár ötszörösére növelni a jelenlegi biztonságiőr-gárdát, legalább tízszer anynyi emberre volna szükség. Ez pedig olyan horribilis összegbe kerülne évente, amit sem az intézmények, sem a BTI-t fenntartó fővárosi önkormányzat, sem a látogatók nem tudnának vállalni.

Tóth Vilmos listájának nem akar vége szakadni, de nincs időnk minden névre, az ismertebbekből válogat. Süss Nándor 1921-ben készült nyughelyére a hetvenes években helyeztek bronzplakettet, amely néhány hónappal ezelőtt tűnt el Farkasrétről. Kósa György zeneszerző síremléke csak néhány bronzlappal lett kevesebb. A Kerepesi úti temetőben 2004 elejére készült el a Deák-mauzóleum. Egyik fémdíszét már a sírbolt átadása előtti napon ellopták.

A nyolcvanéves színművész, Gordon Zsuzsa 2003-ban szívinfarktuson esett át, s tavaly halottak napján kis híján megkapta a másodikat. November 1-jén ugyanis, mint minden évben, kiautózott a Kozma utcai temetőbe. A 16-os parcella felé kanyarodott, a 31-es és 32-es sírhelyhez, ahol nagyszülei nyugszanak. A családi anekdota szerint, amikor Gordon Zsuzsa nagymamája, Laub Ilona meghalt, férje, Szöllősi Lipót tizenhárom éves fiukat, a későbbi híres szobrászművész Szöllősi Endrét kérte meg, hogy készítsen valamit anyja síremlékére. A két életnagyságú, carrarai márványból készült oroszlánt 1924-ben helyezték el a síron. – Nyolcvan évig vigyázták a nagyszüleim nyughelyét, túlélték a második világháborús bombázásokat, most meg valaki egyszerűen fogja, és elviszi őket. Mérget veszek rá, hogy megrendelésre lopták el az oroszlánokat, hiszen nem vandálként, hanem profi módon fosztották meg díszeitől a sírt. El tudom képzelni, hogy műkereskedő vetett szemet rájuk. És azt ugyanúgy, hogy egy villa parkjában díszelegnek. Nem hagyom annyiban – háborog Gordon Zsuzsa.

A Kozma utcai temetőben – ahelyett, hogy találgatnák, hogyan kerülhetett ki a kapun két monumentális kőoroszlán – rövidre zárják a dolgot. Karádi Gábor igazgató nem nyilatkozik, hanem a Budapesti Zsidó Hitközség temetési ügyeket intéző szervéhez irányít. De a Chevra Kadisa igazgatója, Garami László is tanácstalan. – Védhetetlen helyzetben vagyunk, és ötletem sincs, hogyan kelhetett lába a két szobornak. Főleg, hogy a Kozma utcában huszonnégy órás szolgálatban van a kapuőrség. – Aztán pontosít Garami: a bejáratnál nincs semmiféle ‘ség’, csak egyetlen őr, akit igazságosabb lenne portásnak nevezni. Az igazgató szerint a biztonsági személy a teherautó-rendszámokat felírja. – Próbálkoztunk temetőőrző kutyákkal, a látogatók azonban panaszkodtak, féltek tőlük. Éjszakánként a X. kerületi rendőrkapitányság járőrei körülnéznek a Kozma utcában, de a mérete miatt képtelenség megszervezni a temető teljes területére kiterjedő, folyamatos őrzést. A költségvetésünkből ennél többre nem futja.

Gordon Zsuzsa szentül megfogadja, hogy amíg a rendőrség az oroszlánok után kutat, ő eljuttatja az ügyet az összes lehetséges fórumra. – Az egyik újságtól már kijöttek a lakásomra, hogy lefotózzák az oroszlán kicsinyített mását. Ezenkívül a Kékfénynél is be akarom jelenteni az esetet. Tudja, szerintem a mi országunk a feljelentők országa! Jó esélyem van rá, hogy a megjelent cikkek meg a fénykép alapján valaki ráismer majd az oroszlánjainkra a szomszéd kertjében.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©