Forrás: Magyar HírlapFájdalombiznisz helyett

Álláspont

2005 tavaszán egymásra torlódnak az évfordulók, mert 60 éve, 1945-ben ugyancsak sűrűn követték egymást a tragikus és örömteli események. Így kerülhetett egymáshoz ilyen közel Budapest föl- (meg)szabadulásának ünnepe és a kommunizmus áldozatainak emléknapja. S jön nemsokára a “győzelem napja”, melyet mi is megünneplünk, noha hazánk a vesztesek oldalán állt. Nekünk az volt a győzelem, hogy vége lett a háborúnak, és megszabadult a világ a náci rémuralomtól. A kommunizmusé még sokáig megmaradt, de lassúbb volt, alattomosabb, és nem volt annyira a világ szeme előtt. De ne hasonlítgassunk. Ez a nap a kommunizmus áldozataié. Senki másé.

Az emlékezésben is kellene léteznie szolidaritásnak. Nem ér semmit az olyan emléknap, amelyen csak az áldozatok, a kárvallottak és hozzátartozóik emlékeznek: Auschwitz fölszabadulásakor a holokausztutódok, a kommunizmus áldozatainak emléknapján pedig a málenkíjrobot-leszármazottak. Egy népességet éppen az tesz közösséggé, hogy mindenki együttérez mindenki fájdalmával.

A politika felelőssége, hogy ezt a közszellemet a saját példájával segítse életre, a történészeké pedig az, hogy a háború ne folytatódhassék számháborúval. Az emléknapok nem versenyek, nem valók licitálásra. Egymás után, külön-külön föl kell idéznünk azok tartalmát. Meg kell nevezni a bűnösöket, felelősöket, és tilos ezeket a hatvan év előtti eseményeket mai politikai célok szolgálatába állítani. A mai “kommunisták” jó része körülbelül annyira felelős a gulágokért, mint a keresztény hívők az inkvizícióért. A felelősség nem személyes, nem szabad ilyet politikai érdekből hazudni vagy inszinuálni. Éppen elég borzasztó volt mindegyik tragédia, úgy ahogy volt. Ezek a napok nem a bűnök fölnagyításáról, nem is a bűnösök mentségeiről szólnak, hanem az áldozatok szenvedéseiről.

S ezek nem hitbizományai sem a jobb-, sem a baloldalnak.

El kellene végre sajátítanunk az emlékezés kultúráját, mert amíg ez a sanda, ide-oda mutogatós, licitálós fájdalombiznisz uralkodik, közös halottaink nem tudnak megnyugodni jeltelen sírjaikban.

©

Comments are closed.