Forrás: NOL

Bori könyv

Szele Anna; Szele György (szerk.): Kényszermunka, erőltetett menet, tömeghalál

Bächer Iván, 2005. február 26. 00:00

A könyv nyolc bori túlélő visszaemlékezéseit adja közre 1943-ból és 1944-ből.

Fontosak ezek a szinte az utolsó percben felvett regisztrációk; bizony sokkal régebben kellett volna kezdeni, és sokkal alaposabban végezni ezt a munkát. Nem hideg és élettelen betonkolosszusokat kellett volna emelni százmilliárdokért, hanem elmenni valamennyi túlélőhöz, és kikérdezni őket. Ez lett volna az emberi és ez a nemzeti kötelesség.

Persze az úgynevezett holokauszt históriájáról így is hatalmas anyag gyűlt össze mára, csak éppen az emlékdarabok, tanulmányok, a monográfiák szétszórva, rejtve, rendszerezetlenül, összevissza hányódnak.

Egy ilyen puzzle-darab az ömlesztve dobozolt rengeteg között ez is; ez a bori könyv.

A kis kötetet Szita Szabolcs tárgyszerű, száraz összefoglalása vezeti be. Megtudhatjuk ebből egyebek között, hogy a szerbiai Bor – a helységnév elsősorban Radnóti Miklós sorsa kapcsán ismert – rézbányájában több mint hatezer magyar munkaszolgálatos dolgozott 1943-1944-ben embertelen körülmények között. A rabszolgaként eladott polgárokért egyébként a „haza” semmiféle ellenszolgáltatást nem kapott.

A visszaemlékezések természetesen nem szépirodalmi emelkedettségűek; aki ilyet akar olvasni, az vegye elő Kardos G. György tárcáit; például a Sorsfordító pillanatok vagy a Szeretni kell Theophile Gautier-t címűt.

Közismert, hogy bori fogoly volt Kardos G. György is, aki élete végéig tervezte, hogy megírja a „bori regényt”, de végül nem volt képes rá. Elmondása szerint azért nem, mert nem tudott mit kezdeni a magyar katonák viselkedésével. Nem volt képes ábrázolni azt. Nem volt szíve hozzá.

A bori tábor felügyeletét ugyanis magyar katonák látták el.

Ebből is fakad a kis kötet legszomorúbb, legmegdöbbentőbb, legnehezebben elviselhető tanulsága.

Hogy ugyanis a magyar királyi honvédség Borban szolgálatot teljesítő tisztjeinek, altisztjeinek, tiszthelyetteseinek és egyszerű katonáinak többsége – kivételek mindig akadtak – kegyetlen, vérengző, szadista, rabló állat volt, aki polgártársainak kifosztását, rendszeres kínzását és meggyilkolását örömmel, kedvvel és minden hivatalos következmény nélkül folytathatta éveken át.

Aki ezt a visszaemlékezés-csokrot végigolvassa, és utána is azt állítja, hogy Horthy Miklós hadseregének tagjai hősök voltak, az nem jobboldali, az nem konzervatív, az nem radikális és nem is nemzeti érzelmű. Az nem ember. (Makkabi, 175 oldal, 980 forint)

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©