Forrás: NOLA mozgóképes öröme
Marx József: Sorstalanság – Filmkönyv
Varsányi Gyula, 2005. február 26. 00:00
Esőben, hóban, hasmenősenA film készítése mindig dráma. Némelykor feszültebb, mint maga a mű. Olykor tragédiába torkollhat: ismerünk nem egy esetet, amikor az alkotó belehalt a forgatásba. Vannak persze szerencsés alkatok, akik a drámát nem a filmkészítés, az alkotás közben élik át. Csupán a vászonra álmodják.
A magyar operatőrtársadalom doyenjéről, Illés Györgyről mondják például, nem volt sosem szenvedő típus. Ehhez tesz hozzá egy adalékot most Marx György is a Sorstalanság – Filmkönyvben, amikor idézi, mit tanított Illés még a főiskolán az egyik hallgatónak, aki ma a nemzetközi porondon bemutatkozó Kertész-film rendezője: „a filmezés öröm, és ha nem érzel örömöt, akkor nagy baj van”.
Filmezni tehát öröm – ha az ember jót jól csinál. Öröm egy regényt képekbe fogalmazni, különösen, ha nemcsak magunk tudjuk róla, hogy remekmű, hanem közben Nobel-díjat is kap a szerzője. Így járt Koltai Lajos a Sorstalanság filmrevitelének előkészítése közben, és ettől – ettől is – hiteles dokumentum Marx József könyve. Amely minden fontos részletében fölvillantja Koltai tapasztalatokban gazdag előző operatőri pályáját (ismét egy magyar filmtörténet dióhéjban a huszadik század második feléről!), hogy érthető legyen, honnan „vette a bátorságot”, hogy ehhez a nemes matériához hozzányúljon, immár rendezőként.
Voltaképpen nagyszabású portré ez a könyv egy nemzetközileg is kimagasló magyar filmművészről, Koltai Lajosról. Még fő részében is az, ahol a Sorstalanság forgatásának krónikáját adja. (És amelyet mintegy függelékként egészít ki a Kertész Imrével Berlinben készült, lapunkban rövidítve már közölt interjú.) Marx nem fürkésző riporter, aki titkokat kutat, pláne intimitásokra vadászik. Őt korábbi műveiben megismert esztétaként a jelentősnek ígérkező műalkotás megszületésének mozzanatai érdeklik, elsősorban a műre legnagyobb hatást gyakorló alkotó, a rendező. A többi között fölfedi annak okát, miért választotta Koltai a forgatásnak azt a módját, hogy kronológiai sorrendben veszi fel a jeleneteket, noha a szokás és egy másfajta célszerűség nem ezt írta volna elő. Elmagyarázza, hogy az új szerepben debütáló alkotót miért tartja „értelmező” és nem „rendelkező” filmkészítőnek, és így tovább. Közben persze nem feledkezik meg a népes stáb és Koltai viszonyáról és leginkább arról, milyen meghitt kapcsolat alakult ki a rendező és a film abszolút főhőse, a tizenhárom-tizennégy éves Nagy Marci között, amely nélkül a produkció el sem készülhetett volna.
A forgatási naplóból tehát mégiscsak kibomlik a Sorstalanság-film sajátos drámája. Amelynek a kényszerű megszakítás miatt persze voltak gyötrelmes napjai is. A kötet azonban – a szöveg mellett fantasztikus képanyagával, amely mintegy rekonstruálja az olvasónak jelenetről jelenetre a filmet – a munka örömére összpontosít. (Vince, 239 oldal, 4995 forint)
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
