Forrás: Népszava

Népszava Napilap 2005. február 25. péntek

Beszélgetés Rózsa Andrással, a TEVA Gyógyszergyár Rt vezérigazgatójával egészségről, politikáról, szakmai kihívásokról

” A gyógyszerháború többe kerül, mint a gyógyszerbéke”

Minden azon múlik, ki az első ember. Egy vállalatnak milliárdokat hozhat egy kiváló vezető, aki menedzser, csapatépítő és persze, jó szakember. Magyarországon is léteznek már olyan főnökök, akik szinte bármilyen cégnél megállnák a helyüket, s léteznek olyanok is, akik több mint egy évtizede dolgoznak ugyanannál a vállalatnál, csakhogy az közben annyira megváltozott, hogy rá se lehet ismerni. Rózsa András az utóbbi kategóriába tartozik. Tizenkét éve ül elvileg ugyanabban a vezérigazgatói székben, ám az alatta lévő vállalat ez idő alatt többszörösére növekedett.

-Egészségesen él?

-Nem.

-Akkor azért is hozták létre két hónapja a Magyar Egészségvédő Ligát, hogy saját magát is rászorítsa az egészséges életmódra?

-Ennél azért többet szeretnénk elérni. Az egészségügy súlyos beteg. Sokan vagyunk, akik munkánk révén kötődünk ehhez a területhez, ezért tenni szeretnénk valamit, mert különben katasztrofális összeomlás lehet e folyamat vége.

-Az egészségügy betegsége egyben azt is jelenti, hogy mi, az egészségügy alanyai is betegek vagyunk, vagy egyre betegebbek leszünk?

-Nem. A kettő nem fedi egymást. Az egészséghez az életmód, a megelőzés, az öröklött adottságok is hozzátartoznak. Az egészségügy meg részben ehhez teremti meg az infrastruktúrát, a módszert, a hátteret.

-Ön egy nagy gyógyszergyári csoport vezérigazgatója. A gyógyszergyárnak nem az az érdeke, hogy minél több beteg ember legyen, és akkor sok gyógyszert lehet eladni?

-Ez tévedés. Nekünk érdekünk, hogy az emberek minél tovább éljenek. Vagy egészségesen, vagy betegen. De inkább legyenek egészségesek, mert akkor tovább élnek. Nekünk ugyanis – durván kifejezve – az egészség is üzlet. Ma már egyre többet költünk egészségmegőrzésre, vagy a betegség megelőzésére, de a fejlett országokhoz képest még döbbenetesen keveset. A magyar egészségügy egyik gyenge pontja, hogy prevencióra nagyon keveset költ.

-A gyógyszergyárak felkészültek arra, hogy az egészség megőrzéséhez kínáljanak különböző szereket, s ne csak gyógyszerekben gondolkodjanak?

-Persze. A TEVA Gyógyszergyárnak legalább olyan jó üzlet, ha az emberek egészségesen, sokáig élnek, és segítségünkkel őrzik meg az egészségüket. Gyártunk vitaminokat, különböző nyomelemeket, amelyek nem vényköteles készítmények, tehát az állam nem is támogatja ezeket a készítményeket. Pedig erre a gyógyszerkasszának is fel kellene készülnie, s új stratégiát kellene a prevencióra kialakítani. Ehhez beruházások is kellenek. De hol van az a kormány, amelyik képes 10-15 évre előre gondolkodni? Pláne akkor, ha a gazdaság helyzete sem a legjobb. Ilyenkor az aktuális pénzügyminiszter csak arra képes, hogy a legfontosabb, legégetőbb egészségügyi ellátásokat támogassa, úgy, ahogy tudja.

-Lát arra esélyt, hogy ez a helyzet megváltozik?

-Valami már elkezdődött az elmúlt két évben. Kimutatták számos nagyon komoly vizsgálattal, hogy koleszterinszint-csökkentő szerek használatával az életkor jelentősen meghosszabbítható. A koleszterinszint-csökkentők forgalma részben a megemelt támogatás miatt jelentősen megnőtt az utóbbi két évben és ennek már most érezni a kedvező hatását a várható élettartamnál.

-Visszatérve a Magyar Egészségvédő Ligára. Miért hozták létre, hiszen létezik már egy Nemzeti Kerekasztal az egészségügyben. Nem ezt kellett volna inkább jobban kihasználni?

-A liga más filozófiára épül, és sokkal szélesebb körű, mint bármi más szervezet. Munkájában a gyártókon és a szakpolitikusokon kívül részt vesznek a civilek is, vagyis akik használják az egészségügyi intézményeket. Egyébként több éves “előjáték” következménye ez a liga. 2000 őszétől 2001 kora nyaráig egészségügyi felsővezetők, egészségpolitikusok, gyártók elindítottunk egy szakmai konzultációsorozatot, ami egy úgynevezett konszenzus konferenciába torkollott. A viták eredményeként megszületett egy szakmai elképzelés az ágazat fejlesztéséről, de addigra már az akkori kormány más irányba indult. 2002-ben meg újra választások voltak. Világossá vált, amíg politikusok akarják megoldani az egészségügy problémáját, addig nincs esély a sikerre. Az egészségügy négy év alatt nem állítható talpra. Viszont ha orvosi szempontból közelítünk, akkor is csak féloldalas megoldás jöhet létre. Ez ma már legalább annyira gazdasági, finanszírozási probléma, s akkor még a felhasználói oldalt, azaz a társadalmi igényeket nem is említettük. Tehát az egészségvédő ligába összehoztuk az összes szereplőt, hogy együtt dolgozzanak ki egy konszenzusos koncepciót.

-Csakhogy a jövő évben újra választások lesznek. Aztán kezdhetik előröl a konszenzusra törekvést…

– A pártok képviselői vállalták, hogy nem pártpolitikát képviselnek a tárgyalásokon, hanem egészségpolitikusként vesznek részt a munkában.

-Az Ön szakmai életében nemcsak az egészségvédő liga megalakulása jelent újdonságot, hanem az is, hogy január 1-től több ismert magyar gyógyszergyártó cég egy név alatt egyesült. A Biogal és a Human Gyógyszergyár neve is TEVA Gyógyszergyár Rt-re módosul.

-És rajtuk kívül még több cég is bekerült az új szervezetbe. A TEVA izraeli tulajdonú cég, és Magyarországon is egyre jelentősebb bázissal rendlelkezik. Ma már 7-8 különböző TEVA-tulajdonú cég működik itthon, tehát logikus volt a szervezeti korszerűsítés. Közel 2400 alkalmazottat foglalkoztatunk.

-A TEVA külföldön ismertebb, mint itthon. A Biogal, vagy a Human neve viszont itthon cseng jól. Nem sajnálja ezeket a bevezetett neveket?

-Ha érzelmi oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor azt mondhatom, hogy sajnálom. Ha vállalatvezetőként ítélem meg a helyzetet, akkor azt mondom, ez a fejlődés útja. A TEVA a világ több országában rendlelkezik cégekkel, s mindegyik felvette a TEVA nevet. Logikus, hogy a fejlődés Magyarországot is elérte. Egyébként a névváltoztatás szervezetkorszerűsítéssel is együtt járt, ami biztosan javítja munkánk eredményességét. Egyébként tárgyalunk Debrecen polgármesterével, meg a helyi Déry Múzeum igazgatójával, hogy a múzeumban hozzunk létre egy Biogal emlékszobát, ami Debrecen egész gyógyszergyártó hagyományát bemutatná. Tehát tiszteljük, s őrizzük a múlt emlékeit.

-Kezdettől fogva, azaz immár 12 éve Ön a TEVA magyarországi vezetője. Nem unalmas ennyi időt tölteni ugyanabban a vezérigazgatói székben?

-Ez már régen nem ugyanaz a szék, nem ugyanaz a cég.1993-ban alapítottam meg a Tevapharma Kft-t, s azóta folyamatosan nőtt a vállalat. 1995-ben – egy korábbi sikertelen próbálkozás után – én beszéltem rá a TEVA tulajdonosait, hogy vegyék meg a Biogalt, ami akkor teljesen padlón volt. Nagy rizikó volt, az első két évben nem is tudtunk mit kezdeni vele. Akkor a TEVA körülbelül akkora volt, mint ma a Biogal. Az elmúlt 11-12 évben úgy a TEVA, mind a Biogal körülbelül a tízszeresére nőtt.

-Akkor azért nem lehetett olyan rossz üzlet a Biogal megvétele.

-Az segített, hogy a TEVA fejlődésnek indult, új gyártókapacitásra volt szüksége. Megvette az egyik legnagyobb angol gyógyszergyárat, de végül úgy döntöttünk, hogy az európai termelési központ mégsem ott lesz, hanem a Biogalban.

-Mi szólt a Biogal, illetve Magyarország mellett? Az alacsonyabb bérek?

-Minőségi volt az itteni kapacitás és bővíthető volt. Tehát kis befektetéssel alkalmassá vált arra, hogy az európai piacokra termeljen. És még egy lényeges szempont: kimondottan jó kapcsolat jött létre a tevás és a biogalos szakemberek között. Ezt megkönnyítette, hogy a TEVA akkori közép- és felső menedzsmentjében húszan tudtak magyarul.

-Nem zavarta az üzlet bővülését, hogy Magyarországon időnként antiszemita hangok is előfordulnak?

-Nagyon nehéz erre konkrétan válaszolni. Érzelmileg zavart. De azért, mert mi egy izraeli világcég magyar vállalata vagyunk, semmiféle diszkrimináció nem ért bennünket. De mi is törekszünk arra, hogy építsük a társadalmi kapcsolatainkat. Az a véleményem, minél jobban megy egy cégnek, annál többet kell tennie a társadalomért.

– Sokan mégis azt vallják, sok adót fizetnek a közös kasszába, tehát a társadalmi feladatokat abból a pénzből finanszírozza csak az állam.

-Saját személyes véleményem, hogy vannak feladatok, amelyek támogatása egy izraeli tulajdonú cégnek kötelessége. Mi például támogatjuk az antifasiszta mozgalmakat…

-Meg a roma fiatalok felsőfokú tanulmányait.

-Ez morális kötelezettségünk. Meg érdekünk is. Minél kiegyensúlyozottabb egy társadalom, minél jobb egy gazdaság, annál kedvezőbb az üzleti klíma is. Tehát ez nemcsak jótékonyság. Meg jó érzés adni, segíteni.

-A TEVA specialitása, hogy óriási mennyiségben gyárt generikus, azaz lejárt szabadalmú gyógyszereket. Ez nagy üzlet lehet, mert így nem kell sok pénzt fordítani a kutatásra.

-A TEVA a világ legnagyobb generikus gyógyszergyártója. Sok gyógyszert óriási volumenben gyárt, így sokkal olcsóbb az előállítás, mintha valaki csak egy-két piacra gyártaná az adott terméket.

-Meg a “koppintás” olcsóbb, mint a kutatás, azaz originális gyógyszerek előállítása.

-A “koppintásnak” negatív felhangja van. Pedig a gyógyszergyártásban ez nem más, mint egy gyártási filozófia. Az a gyártó, aki originális gyógyszert talál ki, az óriási hasznot realizál a terméken. Igaz, óriási a befektetés is. Vannak nagy gyógyszergyárak, amelyeknek ez a specialistásuk. Ha viszont lejár a szabadalmi védettség, utána szabad a gazda, s több gyártó bekapcsolódhat ugyanolyan összetételű gyógyszer előállításába, így az ár akár tizedére csökkenhet. Így viszont többen hozzájuthatnak, mert ezt már a szegényebb társadalombiztosítások is finanszírozni tudják. Tehát minden gyártási filozófiának van jogosultsága, helye, mindegyik pozitív lehet a piacon. Egyébként a TEVA originális gyógyszerekkel is foglalkozik. Például a szklerózis multiplexet kezelő gyógyszerekben piacvezetők vagyunk, a TEVA által kifejlesztett originális gyógyszerrel. Kutatunk és fejlesztünk is, de alapvetően vállaljuk, hogy generikusak vagyunk.

-Tehát inkább a szegényebb országok gyógyszergyárai állnak rá a generikus gyógyszerek gyártásra?

-Ez sem ilyen egyszerű. Ez függ egy ország kultúrájától, a munkaerő képzettségétől is. De azért az originális kutatást se misztifikáljuk. Ott is van két csoport: az abszolút új, amit valóban csak egy-egy cég tud gyártani, s van a “me too” csoport, ami ugyan újdonság, de egyszerre több gyártó is képes hasonló terápiás hatás előállítására. Ezeknek a gyógyszereknek túlértékelt a piaci ára, túl sokat fizet érte a társadalombiztosító. Annyit, mintha ezek valóban originális gyógyszerek lennének. Ezek a gyógyszerek általában extraprofitot termelnek.

-Akkor Ön most irigykedik, azaz szeretné, ha a TEVA-nál is sok hasonló extraprofitot termelő “me too” gyógyszer lenne?

-A haszon mindig nagyon fontos. A TEVA azonban más üzleti filozófiát követ: a generikus gyógyszerekkel a “kis haszon, nagy mennyiség” elvet követjük, s ezzel is bejött a cég számítása.

-De azért csak hatékonyabban gyógyítanak az új termékek, mint a régiek?

-Hadd mondjak erre egy autós hasonlatot: Volkswagen-nel és Skodával is el lehet jutni a megadott célig. Csak az egyik komfortosabb, elegánsabb, meg rövidebb ideig tart az út, és ennek megfelelően csillagászati az ár. Volkswagen-ből ezért kevesebbet adnak el, de a gyártónak ez is nagy hasznot hoz. Mi olyan embereknek gyártunk, akik a Volkswagen-t nem engedhetik meg maguknak, de azért utazniuk kell, meg talán szeretnek is. Ez is a generikus filozófia.

-Térjünk vissza a magyar egészségügy helyzetéhez. Hisz abban, hogy belátható időn belül egy alapvető változás elkezdődhet, akár az Önök egészségvédő ligájával?

-Azért van bennem is némi kételkedés. Most éppen béke van a gyógyszergyártók és a kormányzat között, tehát most lehet építkezni, most lehet koncepcióban, változásban gondolkodni. De a jövő évben tényleg választás lesz, s az eddigi tapasztalatok nem túl jók. Utána mindig újra kellett kezdeni a munkát.

-Attól tart, hogy a mostani kormánnyal kötött gyógyszerár-megállapodást újra kell tárgyalni majd az új kormánnyal?

-Azt már most ki merem jelenteni, 99 százalék, hogy 2006 második felében vagy 2007 elején újra konfliktus lesz a gyógyszergyártók és a szűkös költségvetési keretekkel rendelkező kormány között.

-Akkor is, ha ez a kormány marad a hatalomban?

– Akkor is. A feszültség kódolva van. Ez a költségvetés egyre nehezebben bírja el a magyar egészségügy és ezen belül a gyógyszerkassza terheit. Tehát mindenképpen változtatni kell. Ezért is fontos, hogy a Liga közvetítésével jusson konszenzusra a társadalom, a szakma és a politika. Amíg nem tudnak kölcsönösen lemondani bizonyos dolgokról és megállapodni az alapvető játékszabályokban, addig szükségszerűek a konfliktusok. Olyan ez, mintha egy sínen futna egy vonat, szembe jön egy másik, ha továbbmennek, összeütköznek, csak akkor kerülhetik ezt el, ha megállnak, vagy másik sínre kerülnek át. Egyébként nemrégiben hallottam egy meglepő eredményt: a kormány számításai szerint ” a gyógyszerháború többe kerül, mint a gyógyszerbéke”. Tehát mindenkinek érdeke lenne, hogy átfogóan rendezzük az egészségügy helyzetét. És ebbe a megállapodásba a civil társadalmat is be kell vonni. Az alkotmány ugyanis biztosítja az állampolgároknak a legmagasabb szintű kezeléshez való jogot. Csak sajnos, nincs ma a világon olyan ország, amelyik ezt finanszírozni tudná. Ezzel nekünk is szembe kell néznünk. A szolidaritás elvét szem előtt tartva, az állam minden állampolgárának azt garantálhatja, amire fedezet van. A társadalommal kötött megállapodás alapján, a mindenkori kormányzatnak garantálnia kellene egy közösen elfogadott minimum szolgáltatást a szolidaritás elve alapján. Ez a minimális szolgáltatás – és ennek színvonala – nem függhet az adott év költségvetésétől. Ezt a minimális szolgáltatást a költségvetésnek minden évben finanszíroznia kell!De ez nem azt jelenti, hogy ezen túlmenően nem teszünk semmit. Ha tudomásul vesszük, hogy ennyire van fedezet, rögtön meg kell néznünk, honnan lehet több forrást keríteni, hogy a garantált minimális szolgáltatások körét évről évre növelje az állam. És ebbe célszerű és elkerülhetetlen bevonni külső erőforrásokat.

Mit gondol:

a karrierről – eszköz az önmegvalósításhoz

a pénzről – a szükséges jó

a politikáról- akkor már inkább az üzleti élet

a hatalomról- mindenkinek van főnöke.

a szolidaritásról- jobb adni, mint kapni

a tisztességről- vannak dolgok, melyek nem “alku tárgya”

a családról- szeretet

a szerelemről- a feleségem

kocsi

CopyRight Népszava

Comments are closed.