Forrás: NOL

Mese az ajatollahról és a demokráciáról

Metazin, 2005. február 23. 10:20

Szisztani nagyajatollah

Az iraki választásokon a síita vallásos pártok szövetsége győzött. Lehetséges, hogy Iránhoz hasonlóan Irakban is iszlamista papuralom jön létre? Szisztani ajatollah tagadja, hogy ilyen szándékai vannak. De ez talán csak a hitetlenekkel szemben megengedett színlelés.

Korábban már feszegettük a kérdést, hogy lehetséges-e iszlám demokrácia. A magas választási részvétel az amerikai kormány reményeit látszik igazolni. Azt, hogy sikerülhet Irak demokratizálása. De nem biztos, hogy a választás győztesei is demokráciát akarnak.

A győztes pártszövetséget Szisztani nagyajatollah irányítja. De csak a háttérből. Közvetlen politikai szerepet nem vállal. Nem is vállalhat, mert iráni állampolgár. A külvilággal csak szóvivőin és követein keresztül érintkezik. Az Irakot megszálló koalíció vezetőivel sem találkozik személyesen. Ezért mindenki az ajatollah vallási tanításából próbál következtetni politikai szándékaira.

Ekrem Dumanli, a török Zaman publicistája szerint a síitizmus mindenféle árnyalatában kizárja a demokráciát. “Törökországban, Pakisztánban és Indonéziában, ahol a szunniták vannak többségben – írja -, demokratikus folyamatok indultak el. A török demokrácia fejlődése sok iszlám országnak szolgál példával. A síiták szerint viszont az állam és vallás elválasztása elképzelhetetlen.”

A Christian Science Monitor valamivel derűlátóbb. Eddin al-Sagheert, az ajatollah szóvivőjét idézi: “Olyan alkotmányt akarunk, amely tiszteletben tartja a különbségeket, de nincs ellentmondásban az Iszlámmal.” Ami nem jelent teokratikus uralmat, mert Szisztani szerint a politikai hatalom megrontja a papokat.

Philip Kennicott, a Washington Post újságírója úgy véli, nincs komoly ok az aggodalomra. Egyetért az alelnök Dick Cheney és a volt külügyminiszter, Donald Rumsfeld véleményével, hogy Szisztani ajatollah másféle iszlamizmust képvisel, mint Khomeini. Az iráni ajatollah aktívan politizált. Szisztani vallási ügyekkel foglalkozik, a politikát a politikusokra hagyja.

Kennicott felhívja a figyelmet arra, hogy Khomeini elítélte a Szisztani ajatollah képviselte mérsékelt irányzatot, amely az iszlámot apolitikus, “nevetséges, a menstruációval és a szüléssel kapcsolatos szabályok gyűjteményévé” degradálja. Csakhogy, teszi hozzá Kennicott, még Szisztani ajatollah felfogásában sem igen marad hely az iszlámtól független politikának. A vallási törvények ugyanis mindenre kiterjednek a tisztálkodási és étkezési szokásoktól a szexuális élet és a gazdasági tevékenységek szigorú szabályozásáig.

 Az ajatollah, amennyire lehetséges, liberálisan értelmezi az előírásokat. Angol, francia és urdu nyelven is hozzáférhető honlapján közzétett döntései szerint megengedhető a ráncfelvarrás és a zenehallgatás. Bár arra az olvasói kérdésre, hogy mi az orgia, a válasz lapidáris: “Az orgia tilos.” A vőlegény és menyasszony viszont beszélgethet egymással telefonon, feltéve ha kerülik a “provokatív szavak használatát, és nem fenyeget a bűnbeesés kockázata”.

Az ajatollah állásfoglalása értelmében nem tanácsos más moszlimokkal, például szunnitákkal házasságot kötni. Zsidókkal és keresztényekkel “elővigyázatosságból” egyáltalán nem léphet frigyre egy síita. Unokatestvérét viszont – a szülők minden esetben kötelező jóváhagyásával – elveheti.

Csaknem egy éve Terence Jeffrey – egy konzervatív újságíró, az iraki háborút jobbról ellenző Pat Buchanan híve – arra emlékeztetett, hogy Khomeini ajatollah hatalomra kerülése előtt még Szisztaninál is engedékenyebb nézeteket vallott.

1978-ban, franciaországi száműzetése alatt a Washington Postnak például azt nyilatkozta Khomeini, hogy “az iszlamista társadalomban a nők szabadon dönthetnek majd sorsukról és életükről, hiszen Isten mindenkit egyenlőnek teremtett”. Az újság egy másik cikke beszámolt róla, hogy “az ajatollah szóvivői szerint Khomeini elítéli az arab világ iszlamista köztársaságait. Ő többpártrendszert és népszavazással megalakított iszlám köztársaságot szeretne.”

“Hogyan lehetséges, hogy Khomeini egy évvel később teokráciát vezetett be Iránban? Talán – véli Jeffrey – a síita taqiyya tan szerint járt el. Ez Szisztani ajatollah honlapja szerint az iszlám által megengedett színlelés saját magunk és családunk biztonsága érdekében. A témáról Szisztani egy egész értekezést írt.”

“Okos dolog feltételezni, hogy Szisztani ajatollah nem színlel?” – kérdezi Jeffrey.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.