Forrás: Népszava

Népszava Online 2005.2.2316:36

A képregény is magyar találmány

Akár Traianus oszlopát is tekinthetjük képregénynek, de a Karton Galéria kiállításából kiderül, hogy a műfaj klasszikus darabjait arról lehet megismerni, hogy a narrátori és a beszélt szöveg a képkockán belülre kerül. A galéria március 19-ig nyitva álló Kis magyar képregénytörténet című tárlata az elmúlt száz év legkiválóbb hazai művei közül nyújt alapos válogatást. A magyar képregények hőskora az ötvenes-hatvanas évekre datálódik. Az idősebbek még emlékezhetnek a klasszikus irodalmi műveket feldolgozó képregényekre is, melyeket ma már hiába keresnénk.

Talán eddig nem tudták, de Karton Galéria február 23-án nyílt kiállításából kiderül, hogy bizony, a képregény is magyar találmány. Kiss Ferenc tanulmánya szerint 1896. február 16-án hazánk szülötte Joseph Pulitzer a New York World vasárnapi mellékletében jelentette meg Richard F. Outcault képregényét. A Yellow Kid címet viselő sorozattól datálják a szakértők a képregény születését, itt már a narrátori és a beszélt szöveg is a képkockán belülre került.

Ha tágan értelmezzük a műfajt, azaz minden legalább három fázisban, képek és esetleg szöveg segítségével elmesélt történetet képregénynek tekintünk, akár az egyiptomi halotti könyvek, Traianus oszlopa, a bayeux-i kárpit – mely ötvennyolc hímzett képen meséli el Hódító Vilmos történetét – is képregénynek tekinthető. Közelebb állnak azonban a ma ismert comic strip-hez a XIX. századi Németországban megjelent Wilhelm Busch által rajzolt képregények. Melyek közül a Max és Móric vált a legismertebbé. Nem véletlen, hogy Arany János is gyakran adaptálta a német képrenyeket Üstökös című lapjában. S egy autodidakta rajzoló Janko János keze nyomán megszületett a műfaj első hazai sorozata is. Az 1861-ben készült alkotás Magyar Miksa és Német Miksa kalandjain keresztül a “kényszerű sógorok” bugyutaságát pellengérezi ki.

A képregényeket a második világháború alatt a politikai propaganda is felfedezi – Kiss Kerenc tanulmánya megjegyzi – “a náci Németországban Goebbels, párt ideológusa a birodalmi gyűlésen kijelenti Supermanről, hogy zsidó. Nem is csoda! A Pentagon külön lelkesítő comics-füzeteket rendelt a hadsereg számára, melyben szuperhősök veszik fel a harcot a fasiszta hordákkal, és még Donald kacsa is bezupál.”

1945 után persze idehaza is jó szolgálatot tettek a képregények a politikai propagandában, Kiss Ferenc az Ítél a nép című művet idézi: “Morvay Ákos, a töttönyösi volt földesúr visszaszökik a faluba, hogy magával vigye a család elrejtett kincseit. Gombó Gergelynek, a falu legnagyobb gazdájának és a plébánosnak a biztatására kilopja a földműves szövetkezet új traktorából a porlasztót, hogy a dolgozó parasztok ne tudjanak szántani, és rászoruljanak Gombó igájára.” A híres moszkvai esztéta, Finogenov elvtárs valószínűleg nem olvasta a fent említett képregényt, mivel 1950-ben, a Fészek Klubban kijelenti, hogy a képregény imperialista csökevény, mire Rákosi Mátyás azonnal leparancsolja az újságok oldalairól a nyugati kultúrmocskot. A Világ Ifjúsága oldalain Bányász Rezső lép fel erélyesen a kártékony képregények ellen: “A tréfás könyvek túlnyomó többségükben szadista bűnügyi regények, melyek kegyetlenkedésre, fajgyűlöletre, szexuális perverzitásra, a fasizmus dicsőítésére tanítanak.” Bányász Rezső eszmefuttatásai Dr. Frederick Wertham Az ártatlanok elcsábítása című tanulmányán alapultak. Az amerikai pszichiáter könyve nyomán 1954-ben a képregényesek öncenzúra-bizottságot hívnak életre, és eltűnnek a horror képregények a külhoni újságos standokról – állítja Kiss Ferenc a jeles képregény gyűjtő és író a Beszélőben megjelent írásában.

Az ötvenes évek magyar képregényeinek írói között Örkény István is szerepel, a rajzolók többek között Zórád Ernőt és Szűr-Szabó József. A Pajtás 1957-es számában indult Cs. Horváth Tibor és Zórád Ernő közös munkája, a Winnetou című képregénysorozata. Állandó rendszerességgel ekkor kerül bele a narrátori és a beszélt szöveg a képkocka belsejébe. Ekkor honosodik meg végleg a valódi, szóbuborékos képregény nálunk is – jegyzi meg Kiss Ferenc.

A hetvenes évek végétől egyre kevesebb újság tartott igényt a hazai képregényekre, s a gyatra díjazás miatt megfogyatkoztak a műfaj művelői is. A rendszerváltás után pedig megindult a nyugat-európai képregények importja. Az irodalmi képregényeknek – melyek egy-egy klasszikus feldolgozását nyújtották – végleg bealkonyult.

(Népszava-információ)

CopyRight Népszava

Comments are closed.