Forrás: Magyar HírlapAdieu, édes filmszemle

Bokor Pál újságíró, producer

A Sorstalanság el fog jutni a világ mozijaiba, és be fogja hozni a ráköltött pénzt. Ilyesmi mintegy húsz éve nem fordult elő.

Feszültséghiányos, mozgáshiányos, dramaturgiai hibás „művészfilmek”, félig kész forgatókönyvekből készült félig sült vagy sületlen „közönségfilmek”. Ez volt a 36. Magyar Filmszemle mérlege a sajtóban. És a diákzsűriben is, melynek megjelenése és egészséges hangoskodása a szemle legérdekesebb színfoltja volt.

Volt továbbá a szemlén egy magyar film, a Sorstalanság, mely vegyes kritikákat kapott, de nem volt unalmas, és a rengeteg pénzért legalább olyan produkciós értéket vitt filmvászonra, melynek alapján a világ más országaiban is be lehet mutatni. A Sorstalanság el fog jutni a világ mozijaiba, és be fogja hozni a ráköltött pénzt. Ilyesmi mintegy húsz éve nem fordult elő.

Volt még néhány nézhető mozidarab a filmszemlén a Sorstalanságon kívül is, de a jelzések arról szóltak, hogy a nemzetközi elvárásoknak megfelelő forgatókönyvet itt senki sem tud írni, a színészek rossz szerepekben vesztegetik tehetségüket, a rendezők impotensek, a „prodjuszerek” bunkók és tolvajok, a filmtörvény nem hozott új minőséget a filmgyártásba.

Elhamarkodott ítéletek. A törvényi szabályozás módosítása például nem mindig úgy hat, mint a hashajtó. A rendezők sem impotenciával kerülnek ki a főiskoláról, legfeljebb korszerűtlen ismeretekkel, a producerek között akad büntetlen előéletű. De a méltatlankodás egészében véve nem érthetetlen.

Joszeliani Adieu, édes otthon című filmjében van egy pompás szürke madár, egy marabu, mely időnként felemeli a szárnyait és megtekeri a nyakát, s amelynek csak egyetlen funkciója van: figyel. Ha a magyar filmnek lenne egy bölcsen és szabadon szemlélődő marabuja, azt látná, hogy a filmszemle a mindenkori húsz-harminc új magyar filmjével és a növekvő nézőszámával együtt morálisan a végét járja.

A filmszemle a magyar filmgyártás olyan eredményeit demonstrálja évről évre, amelyek nincsenek. A szemle a filmszakma önámításának eszközévé vált. Egy budapesti vagy pécsi nemzetközi filmfesztivál segítene. Ha nem a filmeken, hát legalább a tisztánlátásban.

©