Népszava Napilap 2005. február 21. hétfő
A lehetetlen megkísértése
Már előre hallom a fanyalgó hangokat, hogy miközben a Sorstalanság című film az utolsó pillanatban bekönyörögte magát a hétvégén zárult Berlinaléra, mégis díj nélkül, negatív szakmai kritikákkal a háta mögött kényszerült távozni a monstre produkció nemzetközi premierjének színhelyéről. Arról tényleg lehet vitázni, hogy ha első körbe nem érkezett a filmhez méltó fesztiválhelyszínre meghívás, érdemes volt-e mégis minden követ megmozgatni a berlini bemutatóért. A ragaszkodásban nyilván több minden közrejátszott. Szerepet kapott Kertész Imre jelenlegi berlini kötődése, a német producer részvétele a filmben és a németek felfokozott várakozása egy újabb, a holokauszttal foglalkozó mozi iránt. (Más kérdés, hogy a rendező és az író Berlinben is elmondta, hogy ők nem holokauszt-filmet akartak készíteni, hanem egy fiú sorsát bemutatni, akit történetesen egy napon leszállítanak a buszról.) Aki a berlini meghívás tényeit és végül az eredményt (vagy eredménytelenséget) elfogulatlanul vizsgálja, tényleg támadhat benne némi rossz érzés. De ne felejtkezzünk el arról az elhanyagolhatónak nem nevezhető dologról sem, hogy bár a berlini bemutatónak kétségkívül vegyes volt a visszhangja a német kritikusok körében, de jóval kesztyűsebb kézzel bánt vele a francia, brit vagy amerikai sajtó. Világlapok méltatták a filmet, készítettek interjút a Nobel-díjas íróval, európai filmforgalmazók folytatnak tárgyalásokat (egymással versengve) a produkció megszerzéséért. Tehát a mérlegen nem csak a negatív oldalon lévő serpenyőben találhatunk súlyokat, hanem a másik felén is.
Más lapra tartozik a hazai fogadtatás. Koltai Lajos első rendezésében a lehetetlennel viaskodott. Sokan óvták attól, hogy Kertész zseniális regényét filmre vigye. A világhírű operatőr nem hallgatott rájuk, megkísértette őt a hatalmas feladat és leforgatta a legdrágább magyar filmet. Kritikusai szóvá teszik, hogy a film nem ér fel Kertész regényéhez, a hatalmas apparátust igénybe vevő produkció nem hoz új filmnyelvet. Ezeken a megjegyzéseken szintén lehet vitatkozni, de az mégis egyértelműnek látszik, hogy Koltai igényes, Kertész világát hűen (a regény párbeszédeit netán túl hűen) visszaadó filmmel állt elő. Nyilván a körülmények (rekord költségvetés, kiemelt állami szerepvállalás, az alkotók által szított várakozás) kissé hiszterizálta a hazai közvéleményt a film bemutatója idején. A konzervatív napilapunk egyenesen a világ legrosszabb filmjei közé sorolta a Sorstalanságot. Eközben a magyarországi forgalmazó rekord nézőszámról számolt be. Azt hiszem még sokan, sokféle módon fognak elmélkedni a filmről. Ez rendben is van. Egyet nem tehetünk. Nem legyinthetünk, nem tehetjük meg nem történtté a vállalkozást. Egymásra licitáló gyűlölködés és imádat helyett, engedjük el a Sorstalanság-filmet. Hagyjuk, hogy járja be saját útját.
Balogh Gyula
CopyRight Népszava