Forrás: Népszava

Népszava Napilap 2005. február 19. szombat

Sárospatak hazavárja elrabolt könyvtárát

Oroszoroszág is ragaszkodik elhurcolt javainak visszaadásához – Még maradtak magyar értékek az Urálon túl

Értékes gesztusként fogadják külügyi- és könyvtárszakmai körök, hogy Oroszország éveken át tartó egyeztetés és vita után mégis visszaadja Magyarországnak a sárospataki könyvtár korábban elrabolt állományát. Erről Vlagyimir Putyin orosz elnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egyezett meg csütörtökön Moszkvában. Sárospatak alpolgármestere azt mondta, időszakos jelleggel örömmel kiállítanák majd az ország különböző pontjain is a gyűjteményt, elsősorban azonban Sárospatakon szeretnék a közönség számára is elérhetővé tenni.

Ünnepként élték meg könyvtárszakmai körökben Oroszország elnökének immáron hivatalos és kézzel fogható ígéretét, amelynek értelmében legkésőbb egy éven belül visszaszolgáltatják az 1945-ben a Szovjetunióba hurcolt sárospataki könyvtár ritkaságait. A hosszú viták nyomán a kollégiumi könyvtár a második világháború befejeződésének 60. évfordulója alkalmából kerülhet vissza ismét Magyarországra. Ezt nem is olyan régen mind a szakma, mind a diplomácia még szinte lehetetlennek gondolta.

Kiállítás helyett visszaszolgáltatás

Még az év elején is úgy tűnt, hogy az esztendők óta húzódó diplomáciai tárgyalások továbbra sem lesznek eredményesek, hiszen az akkori hírek szerint Moszkva elképzelései között visszaadás nem szerepelt, annál inkább egy Nyizsnyij Novgorod-i képzőművészeti kiállítás a hadizsákmányokból. A mostani bejelentés némileg módosíthatja ezt az elképzelést, igaz az orosz államvezetés ígérete szerint 2006-ig kerülnek majd vissza a könyvtári állomány darabjai, az orosz sajtó pedig idei kiállításról cikkezett. Szakmai körök szerint ‘egy utolsó bőrt még lehúznak a magyar kincsekről’. Érdekesség, hogy a helyi sajtó még a mai napig is vitatja, hogy az értékeket Magyarországról hurcolták volna el – egyes feljegyzések szerint a fasiszta Németország katonái zsákmányolták, az orosz hadsereg pedig ‘csak’ visszavette és ‘hazavitte’ őket. Tény, hogy az orosz muzeológusok Adolf Eichmann gyűjteményének tartják a sárospataki könyvtár remekeit.

Kifosztott széfek, menekített értékek

Bizonyos szemszögből – érzelmektől mentesen – talán még izgalmasnak is tűnhet a sárospataki könyvtár története. Mikor a II. Világháborúban az első bombák elkezdtek lehullani a Budapest feletti égből, a műgyűjtők pánikba estek és fejvesztve igyekeztek biztonságba helyezni értékeiket. Mindenki megpróbálta az általa legbiztonságosabbnak vélt helyre menekíteni értékeit, ki a múzeumokban hagyta azokat letétként, ki nagyobb bankok, pénzintézetek trezorjaiba zárta őket. Hitler náci seregei és az orosz Vörös Hadsereg azonban nem bízott semmit a véletlenre, a széfeket is a legnagyobb természetességgel és a legakkurátusabb módon takarították ki, majd vitték az ott talált értékeket nyugatra, illetve keletre. Idővel főleg azok az anyagok kerültek elő, amelyeket Nyugatra menekítettek, illetve hurcoltak el.

Az orosz területen lévő értékek sorsa ennél sokkal bonyolultabb lett. Még ha meg is találták őket, visszaszerzésük ezernyi akadályba ütközött. Egyes értékelések szerint az orosz csapatok pusztán azért fosztották ki a páncéltermeket, mert nem bíztak abban, hogy a háborús károkért nekik megítélt összeget a magyar fél képes lesz kifizetni. Ez az álláspont vitatható, de amellett kétségtelenül nem lehet elmenni, hogy az 1945. január 20-án aláírt moszkvai fegyverszüneti egyezmény 12. pontja szerint Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott károkért háromszázmillió amerikai dollárt volt köteles kifizetni, ebből kétszázmilliót a Szovjetuniónak. Kétségtelen az is, hogy a háború után hazánk ekkora összeget természetesen csak nehezen tudott volna előteremteni.

A részletek ismeretében viszont az is világos, hogy ezek a műkincsrablások – legyenek elkövetői oroszok, németek, bármely nemzet tagjai – nem a fizetésképtelenség kompenzálásáról szólnak. Egyszerű zsákmányszerzés, a vesztes anyagi javainak elvétele, amely háborús helyzetben, illetve a harcok után – bár erkölcsileg vitatható, de – katonailag mégiscsak könnyen érthető.

Pestet biztonságosabbnak hitték

A sárospataki Nagykönyvtár igen értékes állományának egy részét már az 1930-as évek végén a fővárosba szállították. A Vallási- és Közoktatási Minisztérium illetékesei azt tanácsolták, hogy a pataki állomány legértékesebb részét helyezzék még nagyobb biztonságba, így kerültek végül a könyvek két pesti pénzintézet trezorjaiba. A könyvtár legértékesebb darabja a kéziratos Lengyel Biblia (1390-1455) volt, amelyet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyik széfjébe rakták. Ugyanoda került tizenegy levéltári dokumentum és a pataki éremgyűjtemény harminchét darabja, köztük a II. Theodosius (402-450) korából származó darab is.

Százhetvenhárom további igen értékes kötetet az Első Hazai Takarékpénztár trezorjába zártak, köztük ősnyomtatványokat, egyéb ritkaságokat. Mint később kiderült, ez az állomány került később az orosz hadsereg bizonyos, a későbbi adatok alapján pontosan behatárolható csapatai által Nyizsnyij-Novgorodba. Az már csak a sors különös fintora, hogy a pataki állomány azon része, amelyet a helyén hagytak – vagyis nem akarták minden áron biztonságba helyezni – teljesen épen és egészben megmaradt.

Kinyíltak a bezárt ajtók

Az értékes állomány visszaszerzését már 1945. július 17-én elkezdték, akkor sikertelenül. A pataki könyvtárosok is heroikus küzdelmet folytattak a könyvek felkutatásáért, ám a háborús időszak és az orosz megszállás nem kedvezett akcióiknak. Az állomány körüli nagy orosz csendet az Akinsa-Kozlov művészettörténész páros 1991. áprilisában megjelent tényfeltáró cikke törte meg, amelyben hírt adtak az elhurcolt kulturális értékekről. Hosszas diplomáciai útkeresés után 1992. november 11.-én végül Mádl Ferenc, akkori tárcanélküli miniszter és Jevgenyij Szidorov orosz kulturális miniszter aláírták azt az egyezményt, amely megnyitotta az eddig ezer lakatra zárt, igaz most is csak nehezen nyíló ajtókat.

A megállapodás értelmében később kalandos sorsú munkacsoportok alakultak, amelyek hol sikeresen, hol kevésbé sikeresen dolgoztak. A Nyizsnyij-Novgorodban megtalált sárospataki könyvek azonosításának teljes befejezése 1998. március végére sikerült.

A diplomáciai próbálkozások először biztatóak voltak, Magyar Bálint akkori kultuszminiszter például az orosz-magyar restitúciós bizottság egyik 1996-os rideg ülése után úgy fogalmazott: ‘korrekt és bizalomteli volt a légkör’. A magyar miniszter átadta a mintegy hatvanezer tételt tartalmazó igény-listát és rámutatott arra is, hogy jelképes jelentése lenne annak, ha az orosz fél a honfoglalás millecentenáriumának évében visszaadná a sárospataki könyvtárat. Ez azonban nem történt meg.

A dolgot nehezíti az időközben meghozott (négy évig készült) új orosz törvényi szabályozás, amely ‘egyoldalúan orosz tulajdonnak mondta ki a műkincseket, kivételt képez az az eset, ha az üldözött vagy egyház tulajdonában volt’. A szabályozást előbb Jelcin elnök nem akarta aláírni, majd végül mégis alávetette magát a nyomásnak, igaz egyből az alkotmánybírósághoz fordult felülvizsgálatért. Az több változtatást eszközölt a törvényen, de az alapvetéseket helybenhagyta. Annak ellenére nem történt ezzel együtt semmi, hogy Magyarország minden szabálynak megfelelően, határidőre leadta a sárospataki könyveket is tartalmazó igénylistáját – az orosz fél érezhetően húzza az időt. A lista beadása óta értékelhető orosz válasz nem érkezett.

Medgyessy csak apró áttörést hozott

Ezután éveken át tartott a diplomáciai huza-vona: eredmény nélkül. Az áttörtést az új kormányfő, Medgyessy Péter 2002. decemberi moszkvai vizitje látszott meghozni. A sárospataki könyvtár ügye azonban időközben megnehezedett, ugyanis az orosz fél kinyilatkoztatta, hogy addig nem időszerű a könyvtár visszaadásáról egyeztetni, amíg Magyarország nem hoz hasonló törvényt az orosz javak visszaszolgáltatásáról. A magyar fél ezzel szemben már többször jelezte, hogy amennyiben tudnak Magyarországra került orosz értékekről, úgy azok listáját juttassák el és a magyar állam kész lesz megvásárolni, vagy visszaadni azokat. Ilyen lista azonban eddig nem érkezett.

Medgyessy és Putyin találkozóján megállapodott arról, hogy a lehetőségekhez képest talán már 2003-ban visszakerülhetnek a kötetek. De ebből sem lett semmi. Kecsegtető lett volna Mihail Kaszjanov orosz kormányfő 2003. szeptemberi budapesti látogatása is, ám a közelgő elnökválasztás előtt tudvalévő volt, hogy a sárospataki könyvek ügye nem lesz terítéken. Előrelépésként lehetett azonban értékelni, hogy 2004. februárjában megalakult egy olyan közös orosz-magyar munkabizottság, amely a pataki kötetek visszaszerzéséről tárgyal. Orosz részről az elnök Pavel Horosilov kulturális miniszter-helyettest bízta meg a tárgyalás vezetésével, míg magyar oldalról Vass Lajos, a NKÖM politikai államtitkára volt a kiválasztott. Vass a Népszabadságnak akkor azt mondta: a bizottság csak Sárospatakról fog tárgyalni. Arra az orosz kérésre pedig, hogy legyen törvényben szabályozva a magyar kézre került orosz kincsek visszaszolgáltatása, a magyar oldal már elküldött egy tervezetet, ám választ még nem kapott. Bár a NKÖM illetékesei nem tudnak hazánkban lévő orosz műkincsekről, nem zárkóztak el semmi ezzel kapcsolatos tárgyalástól és esetleg felbukkanó anyagok visszaadásától sem.

Gazdasági érdekek gátolták a hazakerülést?

Egy lapunknak nyilatkozó muzeológus szakember, aki korábban az egyik munkacsoport tagja volt, úgy fogalmazott: kormányzati szinten Horn Gyula, az 1994 és 1998 között regnáló szocialista kabinet vezetője volt a legelszántabb és ‘legkeményebb’ tárgyalópartner. A program azonban később egyre kevesebb anyagi és erkölcsi támogatást kapott. ‘Úgy tűnt, a politikai hatalom nem kellően aktív és határozott a javak visszakerülésének érdekében és mind az orosz, mind a magyar fél mögött meghúzódó üzleti érdekek nem is engedik, hogy a folyamat felgyorsuljon.’ – tette hozzá a szakember. Érdekesség, hogy a sárospataki könyvtár ügyében – még az állítólagosan folyamatban lévő tárgyalások ideje alatt – lapunk többször is kérdéseket intézett az ügyben illetékes Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma főosztályaihoz. Mindannyiszor azt a tájékoztatást kaptuk, hogy folyamatban lévő ügyben nincs értelme a tájékoztatásnak, a tárgyalások folyamatosak, részletei pedig nem nyilvánosak. Úgy tűnt, még a magyar diplomáciának is olykor kényes ügyről van szó.

Keretes1:

Prágai sikertörténet

A sárospataki könyvtári állomány hazahozatalánál némileg sikeresebb volt a hazai Országos Rabbiképző Intézet szintén nácik által elhurcolt, 1877-ben alapított könyvtárának visszaszerzése. Kraller csapatai mellett Adolf Eichmann személyesen is részt vett bizonyos kulturális javak elszállíttatásában, így ő volt az, aki közreműködött az Intézet valóban kuriózumnak számító könyvtárának megszerzésében is. A címzett a Frankfurti Zsidókutató Intézet lett volna, a különböző harci cselekmények miatt azonban a szállítmány Prágában rekedt. A mintegy háromezernyi kötet sokáig egy pincében várta sorsát, de végül szerencsésen visszakerült. A Rabbiképző könyvtára Európában is egyedülálló, a szakértők a harmadik legjelentősebb hebraika-judaika gyűjteménynek tartották a párizsi és az amszterdami könyvtárak után. Feltehetően Eichmann is ezért vetett rá szemet. A könyvanyag visszaszállítása igen profán financiális gondokba ütközött. Sem hely, sem pedig pénz nem volt rá. A segítség ezúttal is külföldről érkezett, 1988 és 1991 között a Művelődési tárca mellett egy amerikai magyar üzletember, bizonyos Csengeri Imre és Soros György is adakozott a nemes célra. E támogatások nemcsak a könyvtár újítását és rendbetételét segítették, hanem fedezték a prágai szállítás költségeit is. Prágából került haza többek között öt darab XVI. századi antikva, Josephus Flavius ókori történetíró eredeti latin és azok német fordításait tartalmazó kiadványok, XVII-XVIII. századi keresztény teológiai munkák, de régi magyar időszaki kiadványok is.

Keretes2:

Hutkainé Novák Márta, Sárospatak alpolgármestere lapunknak adott nyilatkozatában örömét fejezte ki a könyvtári állomány visszakerülése kapcsán. Mint mondta, bár egyházi gyűjteményről van szó, a könyvtári kincsek bizonyosan jelentős turisztikai és kulturális vonzóerőt jelentenek majd a jövőben. ‘Feltételezhetően időszakos jelleggel kiállítanánk majd az ország különböző pontjain, de úgy gondolom elsődlegesen a könyvtárnak Sárospatakon a helye. Hazavárjuk’ – tette hozzá az alpolgármester.

keret:

Putyin kétszer is tárgyalt Gyurcsánnyal

Két szűkkörű megbeszélésre is volt Vlagyimir Putyin orosz elnök és Gyurcsány Ferenc kormányfő között a miniszterelnök kétnapos moszkvai látogatásán – értesült lapunk kormányzati forrásokból. Az első találkozón az érintetteken kívül részt vett az elnök egy tanácsadója és Somogyi Ferenc külügyminiszter. A mintegy 60-70 perces megbeszélésen a magyar energiaellátásról, a kétoldalú gazdasági kapcsolatokról és a sárospataki könyvtár ügyéről beszéltek. Utána ebéddel egybekötött plenáris ülés volt, a magyar delegáció tagjainak részvételével. Az ebéd után, amikor Putyin már mindenkitől elköszönt, váratlanul karon fogta Gyurcsány Ferencet és egy tolmács társaságában mintegy húsz percre visszatértek az elnök dolgozószobájába. Arról, hogy ott miről volt szó, semmiféle információ nem szivárgott ki.

Szalay Tamás Lajos

CopyRight Népszava