Forrás: NOLLibanon harapófogóban
Z. E., 2005. február 17. 00:00
A Nyugat és a Kelet határán fekvő Libanon évszázadokig közvetített a két világ között. Az európai kapcsolataira mindig is büszke ország az elmúlt évtizedekben Izrael és Szíria harapófogójában, azok hatalmi érdekei között őrlődött. Az 1975-1990 között zajló polgárháború derékba törte „Közel-Kelet Svájcának” fejlődését.
A francia mandátumtól 1946-ban függetlenségét elnyerő Libanonban egy korábbi megegyezés alapján a keresztények és a muzulmánok megosztották a politikai hatalmat. A palesztin menekültek beáramlása kezdte átrajzolni Libanon vallási térképét. A kisebbségbe kerülő maronita keresztények kezében összpontosult a gazdasági-politikai hatalom, míg a háttérbe szorult drúz és szunnita muzulmánok többsége szegénységben élt. Ezt az ellentétet fokozta a libanoni és az arab nacionalisták szembenállása (utóbbiak Szíria támogatását élvezték). A két vallási felekezet fegyveres csapatokkal tartotta sakkban egymást, a kormányzás megbénult. A Jordániából kiutasított Palesztin Felszabadítási Szervezetet (PFSZ), Jasszer Arafat vezetésével Libanonban muzulmán testvéreik oldalán harcolva használta ki a bizonytalan helyzetet a palesztin állam létrehozására.
Szíria korábban zokon vette, hogy a franciák a mandátum idején leválasztották Libanont. Damaszkusz a Nyugat-barát maroniták ellen fellépő muzulmánokat támogatta, ám 1976-ban meglepő döntéssel a keresztények oldalára állt, amikor bevonult Libanonba.
Izrael a palesztinok visszaszorítása, a PFSZ felszámolása, a szíriai csapatok kiverése és Izrael-barát kormány hatalomra juttatása céljával támadta meg Libanont 1982-ben. A PFSZ végül nemzetközi erők kíséretében vonult ki Bejrútból.
A százezer – főleg civil – áldozatot követelő polgárháború tragikus mellékterméke, hogy iráni gerillák segítségével 1982-ben megalakult a Hezbollah, mely nyugatiak túszul ejtésével szerzett magának kétes hírnevet. Saját sikerüknek tekintették, mikor 2000-ben Izrael végleg kivonta csapatait Libanonból.
A növekvő szíriai befolyás hatására 1990-re végül sikerült stabilizálni a helyzetet. A polgárháborút lezáró Taif-egyezmény legitimálta a szíriai csapatok jelenlétét. A libanoni politikai életben csak az jut szerephez, aki elfogadja Szíria befolyását. A 14 ezer fős katonai kontingens kivonását követeli az USA és Franciaország által szponzorált 1559-es ENSZ biztonsági tanácsi határozat is.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
