Forrás: Népszava

Népszava Online 2005.2.1521:16

Kertész: semmit nem vittünk túlzásba

Taps fogadta és taps búcsúztatta a Sorstalanság csapatát kedden, az estébe nyúló sajtókonferencián itt, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, sőt, Kertész Imre és Koltai Lajos bemutatását hangos ováció fogadta. Az éjszakai díszbemutatóra eljött Pados Gyula operatőr is, de ő ezúttal nem a pódiumon, hanem az újságírók között foglalt helyet. A magyar versenyfilmet az írón és a rendezőn kívül a főszereplő Nagy Marcell, Hámori András producer, valamint a német és angol produkciós partnerek producerei képviselték.

Az érdeklődést jelzi, hogy a széksorok rendesen megteltek, igaz, olyan tülekedés nem volt, mint amikor egy-egy hollywoodi sztár ül ki a pódiumra. Viszont határozottan érdekes, lényegre törő kérdések hangzottak el, ami nem általánosan jellemző az ilyen nemzetközi sajtókonferenciákra. A legtöbb kérdés Kertész Imréhez és Koltai Lajoshoz szólt, s különböző szempontból szinte valamennyi a holokauszt ábrázolásának lehetőségeit, korlátait és a film által felmutatott új eszközeit firtatta. Egy drezdai újságírónő – utalva a Drezda bombázásának mostani 60. évfordulójára, amelynek lakóiban máig mély nyoma van az átéltek emlékének – Kertész Imrétől várt választ arra, hogy a különböző embercsoportok lelkileg vajon fel tudják-e valaha is dolgozni az őket ért tragédiákat, amelyeknek sora máig is folytatódik. A Nobel-díjas író úgy fogalmazott: ‘Azt hiszem, van lehetőség a kiengesztelődésre. A holokausztot, a II. világháború totális diktatúráját, a sztálinizmust nehezen dolgozza fel Európa, de ezek nagy tapasztalatokat is hoztak.’ Ő maga sohasem tekintette lezártnak a holokausztot és sohasem tekintette zsidó-német konfliktusnak. Ha az európai szellem megpróbálja feldolgozni ezeket a tapasztalatokat, akkor – ahogy fogalmazott: reméli, a tapasztalásból új értékek születnek. Egy lengyel újságíró arra kért választ, Koltai miért nyúlt olyan elcsépelt témához, mint a holokauszt. A rendező válaszában arra utalt, hogy a holokauszt nem lesz soha elcsépelt téma, annál kevésbé, mert látjuk, merre tart a világ, nem jó felé tart. A film nem a holokauszt-filmekből ismert képekkel és eszközökkel él, éppen, mert egy csendesebb, szelídebb út közelebb viszi a filmet a nézőkhöz a rendező meggyőződése szerint. Koltai hozzátette, váratlanul érte, hogy a magyarországi bemutató óta milyen sokan nézték meg a Sorstalanságot otthon. (Mint Hámori Andrástól itt megtudtam: az első öt nap után jóval 70 ezer fölött jár a nézők száma.) Koltai kiemelte, hogy tizenévesek mennek el megnézni a filmet, valószínű, hogy valamire választ kapnak belőle. ‘Hiányzott az ő korukbeli hős, aki nem adja fel, és a film olyan kamaszhőst mutat, aki szerethető, akit lehet követni.’ Mintegy a lengyel kérdésre is válaszként, egy algériai újságíró a legnagyobb elismeréssel köszönte meg az alkotóknak a filmet, hozzátéve, hogy minden országnak meg kellene csinálnia a maga ehhez hasonló filmjét. Egy emberi történetet, amely nagyon szép volt és nagyszerű alkotás. Külön gratulált Nagy Marcellnek a kiváló alakításáért. Egy francia újságíró az elismerését úgy fejezte ki: ez a film még ötven év múlva is élni fog. Kertész Imrétől arra volt kíváncsi, hogy a film vége vajon arra utal-e, hogy a magyarok tagadják a holokausztot. A Nobel-díjas író válaszában elmondta, az, hogy magyarok, ez így túl általános. Különféle magyarok vannak. Vannak, akik tagadják a holokausztot, vannak, akik az emlékezetükben tartják, vannak, akik közönyösek, és a legtöbben azok vannak, akik mit sem tudnak róla. A könyve nem kifelé szól – mondta -, arra törekedett, hogy minden mondata befelé szóljon. A regény nem vádaskodik és nem tesz fel politikai kérdéseket. Amikor viszont a film már elkészült, abban az időben már előtérbe került az az igény, hogy a dolgokat meg kell beszélni.

Többen elismerő szavakkal kezdték a rendezőhöz intézett kérdéseiket, kiemelve a képek szépségét és egyáltalán a szépség jelenlétét a filmben. Többen arra voltak kíváncsiak, vajon miért tartotta szükségesnek a szépség ilyen hangsúlyos jelenlétét éppen a holokauszt témában a rendező. Koltai elmondta, hogy a természet jelen van Buchenwaldban is, mert nem tudott választani, hogy hol legyen. A táborhelyet ott kanyarították ki, ahol régen Goethe sétált. Ahogy a naplemente is szép és ez attól függetlenül létezik, hogy honnan látja valaki. Éppen azért használta fel a szépséget, mint kifejező eszközt, mert úgy érezte, ez felerősíti valaminek a hiányát, a helyzet elfogadhatatlanságát. Egy római újságíró annak a véleményének adott hangot, hogy fantasztikusan sikerült ábrázolnia a filmnek a fiú sorsát, és valósággal áthozta a vászonról a nézőtérre a szépséget és a reményt. Nagyon elismerésre méltó, ahogy a film alkotói ennek a nagy kihívásnak megfeleltek.

A forgatókönyv írással kapcsolatban Kertész Imre elmondta, hogy nem professzionális forgatókönyvíró, mert azok sikert aratnak és hatásos jeleneteket írnak a forgatókönyvbe. A regény titka az volt, hogyan kerül egy fiatalember a diktatúra gépezetébe és hogyan örlődik fel abban. A forgatókönyvébe ő pontosan ezt vitte át a regényből és nagyon örült, hogy Koltai Lajosban rátalált egy olyan rendezőre, aki elfogadta, hogy nagy jelenetek nélkül, nagy katartikus látványosság nélkül egy lélek útját kövesse, amely a koncentrációs táboron keresztül vezet. Nagyon nehezen szánta rá magát, hogy olyan jeleneteket írjon a forgatókönyvbe, amelyek a lágerben játszódnak, de ez megkerülhetetlen volt. ‘Én, aki éltem koncentrációs lágerben, szavatolhatom, hogy a filmbeli jelenetek hitelesek és semmit nem vittünk túlzásba.’

A Sorstalanságot a keddi, Fesztivál Palota-beli premier után, szerdán két előadásban, február 20-án pedig egy előadásban az Uránia Moziban vetítik a fesztivál, illetve Berlin közönségének.

Bársony Éva, Berlin, Népszava Online

CopyRight Népszava

Comments are closed.