Forrás: NOL

Rafik Hariri – a közkedvelt buldózer

Népszabadság Online, 2005. február 14. 16:36

Rafik Hariri volt libanoni kormányfő, Libanon egyik legnépszerűbb politikusa már nem valósíthatja meg a Földközi-tenger partján fekvő kis országnak a polgárháború utáni gazdasági újjáépítéséről szőtt álmát: életét hétfőn kioltotta egy pusztító erejű robbanás.

A bírálói által ‘buldózernek’ nevezett szunnita arab politikus 1944-ben született a dél-libanoni Szidónban. A bejrúti amerikai egyetemen folytatott gazdaságtudományi tanulmányok után 22 évesen kivándorolt Szaúd-Arábiába, ahol utóbb sikeresnek bizonyuló építési vállalkozást indított útjára, s a szaúdi királyi család egyik bizalmasa lett. Jórészt a sivatagi királyságban alapozta meg vagyonát, amelyet a Forbes magazin 2003-ban 3,8 milliárd dollárra becsült.

Először Izrael 1982-es inváziója után vállalt szerepet a libanoni politikai életben. Szülőhazájában vállalatot alapított azzal a céllal, hogy segítse az ország újjáépítését. Befektetéseket eszközölt egyebek mellett a bank- és az ingatlanszektorban. Érdekeltségei voltak a mobiltelefon-üzletágban, valamint a libanoni írott és elektronikus tömegtájékoztatásban. A Hariri-alapítvány bőkezű ösztöndíjakkal látta el azokat a libanoni diákokat, akik külföldön kívánták folytatni tanulmányaikat. Szaúd-Arábia és Szíria közötti közvetítőként jelentős szerepe volt az 1975-ben kitört polgárháborút lezáró, 1990-es taífi megállapodás létrejöttében.

Hariri 1992 decemberében lett kormányfő. Célját, hogy Libanont a térség pénzügyi és idegenforgalmi központjává tegye, Emile Lahud jelenlegi libanoni államfővel folytatott küzdelme gyengítette. Hivatalba lépésekor ígéretet tett arra is, hogy a libanoni fővárost, Bejrútot tíz éven belül ‘a Földközi-tenger gyöngyszemévé’ teszi. Ennek megfelelően milliárdos projektet kezdeményezett a városközpont újjáépítésére. A szaúdi uralkodói családon kívül a nemzetközi politikai élet számos egyéb szereplőjével, köztük Jacques Chirac francia elnökkel is jó viszonyt alakított ki. E kapcsolatait vetette latba, amikor a világot keresztül-kasul utazva próbálta rábírni a külföldieket és a külföldön élő libanoniakat arra, hogy pénzüket Libanonban fialtassák.

A politikus-üzletember – akit ellenfelei azzal vádoltak, hogy minden fontosabb közigazgatási posztra a saját emberét ültette – 1998-ban átmenetileg kénytelen volt távozni a kormányfői székből, ám a pozíciót már a 2000-ben aratott fényes választási győzelemmel visszaszerezte. Tavaly októberben, miután újabb hatalmi játszmába bonyolódott Emile Lahuddal, lemondott. Az utóbbi időben felsorakozott a libanoni ellenzékiek mögé, akik követelték, hogy Szíria a májusban esedékes libanoni parlamenti választásokig adja föl a kis ország belpolitikai szálainak mozgatójaként betöltött szerepét.

(MTI)

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.