Forrás: NOL

Felszabadulás

Bächer Iván, 2005. február 12. 00:00

„G.-nénél újságolják a lakók, hogy a németek ťfelszabadítottákŤ a bécsi országutat… A zsidó lány, aki hamis iratokkal, mint keresztény lakik itt, felsóhajt. Hál” Istennek! És lopva rám néz. Hamarosan kettesben maradunk. Azt mondja:

– Látja, mit kell az embernek csinálni, hogy az életét mentse?

– Látom, csodálom magát. Ilyesmire én nem lennék képes.

– Muszáj.

– Én legfeljebb hallgatok, mint ahogy most is hallgattam.

– Pedig ezek a hallgatásból is értenek.

– Tudom.”

Ez a párbeszéd Nagy Lajos pincenaplójából való.

De tulajdonképpen elhangozhatna ma is.

Dolgozik a félelem. Folyik a zsonglőrködés a szavakkal. És a hallgatással.

1945. február 13-án rabló bolsevik hordák megszállták Budapestet; a város hős védői kitartottak az utolsó emberig.

1945. február 13-án Budapest megszabadult a német megszállástól, hogy abban a minutában bolsevik megszállás alá kerüljön.

1945. február 13-án felszabadult a budapesti zsidóság, csakhogy ennek a budapesti magyarság rabságba kerülése lett az ára.

1945. február 13-án a hős Vörös Hadsereg felszabadította Budapestet.

Elhangzik mindegyik állítás e napokban és még számos másik is. Bizonyos, nem lényegtelen megszorításokkal, rendben is lenne így.

A háborúnak ezer arca van – írja Polcz Alaine, és ő csak tudja, hisz ő a háború legborzalmasabb arcát tapasztalhatta meg. Hogy pontosak legyünk: a felszabadítás legborzalmasabb arcát.

Mert, ha a háborúnak ezer arca van, akkor a háború végének is.

Polcz Alainenek nem kell használnia ezt a kifejezést: felszabadulás.

Nekem igen. Ezzel tartozom azoknak, akik annak élték meg, mindennek dacára annak élték meg e napokat; felszabadulásnak.

De ettől még szívemben hordom a tucatnyi szovjet katona által megerőszakolt Polcz Alaine sorsát is. Az is az enyém. Aminthogy a kozákok által az unokájával együtt megölt nagyszékelyi sváb parasztaszszony sorsa is az enyém.

De a náci németek oldalán végsőkig kitartó katona, Wass Albert sorsa nem az enyém.

Az azoké, akik a hallgatásból is értenek.

Mellesleg hallgatni épp ezért, nem csupán hitvány, de fölösleges is.

Most hatvan éve, hogy véget ért a háború Budapesten.

Nekem most hatvan éve, hogy Budapest fölszabadult.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.