Forrás: Magyar HírlapA kecske anatómiai filozófiája

KÍritika.szemlegyőztes

A reklámiparból észrevétlenül átsuttyanó Vranik Roland rendező és Pohárnok Gergely társ-forgatókönyvíró-operatőr bemutatkozó közös nagyjátékfilmje lassú, mégis kellemesen sűrű ezred eleji világvárosfilm. Intellektuális kényeztetés, kisközösségi kultfilmgyanú – és győztes film a szemlén.

Történetünk négy főszereplője egy külvárosi vállalkozó megbízásából bélel pesti bérházkéményeket, az eredményes és tiszta munka útját azonban elállja egy dél-amerikai, szigorúan nem génkezelt kecske. Nevezett kecske egy áttételes ismerős lakásában él, és ürüléke egy speciális, infúziós eljárásnak köszönhetően különösen magas THC-tartalmú, bevitele a szervezetbe kellemes kábulatot okoz. A négy kéményseprő egy ötödik kerületi tetőn teszteli a népies drogot – napsütötte beszívásuk a magyar filmtörténet talán legsikerültebb drogos nagyjelenete -, és a szer hatására kisvártatva megkezdődik a fiúk lassú, ironikus pokoljárása.

Egyikük bélelőanyagért megy, de a pénzt eljátssza a cinkotai mongolok kakasviadalán. Két másik kéménykatona úgy dönt, amíg nincsen anyag, szereznek maguknak is egy kecskét, elmennek hát a budapesti Krisna-központba, hogy a garázsban nevelt jószágok közül egyet magukkal vigyenek. Hőseink úgy közlekednek az épületben, mint Skywalker és csapata a Halálcsillagon: a türelmes és meglehetősen empatikus Vranik és a HD-kamera mögött álló Pohárnok atmoszférateremtésben a legerősebb. A szereplőknek meggyűlik a bajuk a legnépszerűbb vallások képviselőivel: a krisnások a vallási bürokrácia, a keresztények a pedofília miatt kapnak az arcukba, a zsidók azonban kimaradnak a sorból.

Szerephez jut a családon belüli erőszak (kövér apukának kisfia lerúgja a térdét), a művészi impotencia (festőlány kizárólag politikusportrékat készít) és a fitneszfasizmus (aerobic-bajnoklány beül a kocsmába pár felesre), sőt az alkotók klasszikusokat is megidéznek: a nagy magyar természeti katasztrófákat ábrázoló képek portfólióját hőseink úgy forgatják, mint A szabadság fantomjának szereplői a perverz városképlapokat. A korábban egyéb kis költségvetésű filmekben és alternatív színházi előadásokban látott Bánki Gergely, Hajduk Károly, Hernádi Csaba és Réthelyi András magával ragadó intelligenciával és hihetetlen humorérzékkel alakítja szerepét, az általános Szemle-színvonaltól eltérő módon – részben játékuknak köszönhetően – minden jelenet működik, s még a Nemzeti Színházzal és az új koncertteremmel nyitó zárókép sem tűnik annyira ötlettelennek és didaktikusnak, amennyire az.

Ha a sakkban lenne kecskefigura, úgy mozogna, ahogyan Vranik lépteti figuráit egyik jelenetből a másikba: organikusan, nem génkezelve és nagyon hanyag eleganciával.

Csillag Márton

©