Forrás: NOL

Filmek a pokolról

Népszabadság Online, 2005. február 9. 17:26

A hatvanadik évforduló évében a filmszemlén is több alkotás szólt a világháború utolsó évének pusztításáról. Bikácsy Gergely például a Sorstalanságról írt kritikát, Pogonyi Lajos pedig Drezda bombázását eleveníti fel.

Pokol nélkül

Bikácsy Gergely megnézte a Sorstalanság című filmet, amelyet nagy meglepetésre utolsó pillanatban mégis programjába vette a Berlinale. Lapunk holnapi kritikájából emeltünk ki néhány részletet:

Íróvá talán nem valamiféle tehetség teszi az embert, hanem hogy nem fogadja el a nyelvet és a kész fogalmakat – olvassuk Kertész Imre Gályanaplójának első lapjain, ahol épp a Sorstalanság írásáról számol be. A mások nyelve és a mások gondolatainak elhárításáról.

Koltai Lajosnak nem volt ereje ehhez, vagy talán lett volna, de úgy hitte, a filmrendezőre nem vonatkoznak a fenti szavak. Elfogadta a meglevő, a rég létező, a másoktól használt filmnyelvet. Az író szövegét áthelyezte a mozgókép dialógusaiba. Filmje így is érzékeny, igényes alkotás, de attól a pillanattól kezdve, hogy szó szerint felhasználta, gyakran dialógusokká tette a regény csak írásban-olvasásban megelevenülő nyelvét, nagy hátránnyal, óriási túlsúllyal indult. Kertész Sorstalansága az objektív irónia „sokrétűen száraz” használatával, elképesztő, csak Kafka nyelvhasználatához hasonlítható erejével tolja félre a szenvedésirodalmat, a lágerirodalmat, az Auschwitz-romantikát, mindenfajta moralizálást. Ez az irónia egyáltalán nem adható vissza mozgóképen, de talán több vizuális kliséről lehetett volna lemondani.Hamvazószerda – hatvan éve és ma

Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilm-rendező Hegyes Katalin szerkesztővel közösen jegyzi a Filmszemlén bemutatott Hamvazószerda című filmet. Alkotásuk arról szól, hogy hatvan éve – 1944 decemberében – a nyilasok és a megszálló német hatóságok kitelepítették Németországba a Budapesti Műegyetem hallgatóit és tanárait, hogy megóvják őket a szovjet ostromtól. Nem titkolt céljuk volt, hogy legyen egy mérnökgeneráció, amelyik újjáépíti a lerombolt Budapestet.

A kiutaztatott ezerhatszáz magyar 1945 februárjában csodával határos módon túlélte a történelem egyik legborzalmasabb légitámadását, Drezda bombázását. Az angol légierő hamvazószerdai támadásakor 135 ezer civil, főleg gyerek, nő, idős és menekült vesztette életét a német városban. A műemlékekben és műkincsekben gazdag Drezda porig égett – írja Pogonyi Lajos lapunk holnapi cikkében.

Madaras Jenő így emlékezik: – Megrázó volt látni, hogy az utcákon, ahol előző délután még gyerekek szaladgáltak színes ruhácskákban és ünnepelték a farsangot, most kétségbeesett, kormos, piszkos tömeg tülekedett, hogy a puszta életét mentse. Menekülve a beépített részekről a nagy, füves térségek felé, ahol nem volt semmi, ami meggyulladhatott, vagy az ember fejére omolhatott volna. Ott legfeljebb újabb bombák eshettek az emberekre – hátborzongató, hogy az angol pilóták később bevallották, bosszantotta őket az égő város közepén maradt nagy sötét folt, ami sehogy sem akart lángra gyúlni, ezért újra és újra bombázták ezt a területet. Mi, onnan lentről, ugyanakkor úgy láttuk: már minden ház ég.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©