Forrás: Népszava

Népszava Online 2005.2.904:16

Sorstalanság: Nagy film, vagy fura közepes?

Minden bizonnyal megosztja majd a hazai kritikus-társadalmat a Sorstalanság című Nobel-díjas regényből született mozifilm. Koltai Lajos első rendezését a díszbemutató protokoll-közönsége igen nagyra értékelte, a szakmai vendégek közül azonban többen nem akartak kedd esti élményeikről beszélni. Réz András esztéta szerint a csoda elmaradt, a mű mindössze ‘közepesre sikeredett fura alkotás’.

Kertész Imre első alkalommal látta készen a filmet a kedd esti díszbemutatón, lapunknak elmondta, igazán meghatotta ‘Koltai Lajos gyönyörű filmje’. Hozzátette, próbálta ‘elfogulatlanul nézni a filmet, de nem lehetett’. Arra a kérdésre, hogy a filmből mi fogta meg leginkább, azt mondta viccesen, ha naiv nézőként ült volna a vetítésen, a történetet említené. ‘Az egész film szép volt, jó volt, főként: hiteles’ – összegezte véleményét a Nobel-díjas író. Mint mondta, a film hozzátette a regényhez mindazt, amit egy jó film hozzá tud tenni egy jó regényhez. Hangsúlyozta: regénye csak a film alapja, a film a rendező műve és érdeme. Arról is beszélt, hogy a könyvet harminc évvel ezelőtt írta, elég régen ahhoz, hogy a film által nyújtott élményt frissen át tudja élni.

Az első filmjét rendező Koltai Lajos szerint ‘ennél nagyobb csöndben nem lehet lenni egy film alatt, olyan figyelem volt’. A végén pedig csak a döbbenet érződött, a közönség nem engedett meg magának egy tapsot, mert az sem illett volna hozzá – fűzte hozzá. Mindenki meg van hatva, nem nagyon akarnak véleményt mondani és igazuk van, nagyon nehéz most megformálni egy jó mondatot – fogalmazott. ‘Gratulálnak, nem formaságból, látom a szemükön’, majd megszületnek a mondatok és a szavak, most ‘látszik, hogy döbbenet van és ez nekem bőven elég’ – mondta Koltai Lajos.

Mádl Ferenc államelnök a vetítés után a Népszavának nyilatkozva elmondta, a legnagyobb dráma az, hogy a Sorstalanság olvasmányként és filmként is a valóság tragédiája, benne Magyarországé és az egyes emberé is. ‘A fél világ még ma sem érti, hogy mi történt hatvan évvel ezelőtt, így a film és a regény legfőbb tanulsága, hogy soha nem feledkezhetünk meg a holokauszt rémtetteiről – ez feltétele ugyanis annak, hogy a jövő embere is nyugodt lelkiismerettel, tisztességes életet élhessen’ – tette hozzá a köztársasági elnök.

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a teremből kilépve úgy nyilatkozott a távirati irodának: vegyes érzelmeket él át; döbbenetet, megrendülést, csodálatot és azt a művészi hatást, amit Koltai Lajos a mindannyiunk számára jól ismert regényból közvetített. ‘Az író és a rendező közös alkotása még hatványozottabban hatással lehet az emberre’ – mondta, hozzáfűzve, hogy a Sorstalanságot mindenkinek meg kell néznie. Szili Katalin kiemelte, hogy maradandó a film hatása, az, amit üzen boldogságról, a boldogság kereséséről, s arról, hogy amikor a legkilátástalanabb az ember élete, akkor is meg kell találni azt, ami a jövőt, az örömöt és a boldogságot jelentheti.

Bozóki András kulturális miniszterjelölt úgy fogalmazott: ‘Auschwitz, Buchenwald, a koncentrációs táborok és a szépség teljesen összeegyeztethetetlennek tűnik, és ezt a lehetetlent ‘csinálta meg’ a rendező – tette hozzá, jelezve, hogy nem megrázónak, sokkal inkább lírainak látta a filmet. ‘Képekből áll a film, tehát ebből a szempontból erősen látszik, hogy egy operatőr rendezte’ – mondta. Bozóki szerint a film hatása is ennek megfelelő lesz; a miniszterjelölt lassabb, elnyúló, hosszan tartó hatással számol, nem elsőhetes kasszasikerrel.

‘Muszáj megnézni, döbbenetes alkotás. Látni kell! – vélekedett a Sorstalanság díszbemutatója után Izrael előző magyarországi nagykövete, Judith Varnai Shorer . ‘Hasonló érzéssel jöttem ki a teremből, mint amikor tavaly először voltam Auschwitzban. Félelmetes érzés. Valóban nagyon féltem. Ezért tartom rendkívül fontos dolognak, hogy a fiatalok ismerjék ezt a borzalmat, tudjanak a holokasztról. Ez nem rémmese, igaz történet, amit megismerhettünk egy embersorson keresztül. Kertész Imre életét láthatjuk a filmen, az igaz történetét. Megrázó, akárcsak a regény.’

A csoda Réz András esztéta szerint azonban elmaradt. Réz a bemutató után úgy vélte, Koltai Lajosnál valószínűleg nincs jobb operatőr a világon, csak vele egyenrangú klasszisok, viszont rendezőnek valóban elsőfilmes. ‘Közepesre sikeredett, fura alkotást láttunk. Egy Nobel-díjas regény persze nem garancia egy kiváló filmes adaptációra’ – vélekedett, majd hozzátette, hogy igaz, Koltai már Kertész elismerése előtt vászonra akarta vinni a művet, a kitüntetett figyelem túl nagy felelősséget róhatott rá. Réz szerint hatalmas teher egy elsőfilmes rendezőnek ilyen komoly irodalmi alapanyaggal megbirkózni. ‘A film , embersége és szeretetre méltósága kétségbevonhatatlan, sőt valóban nem született ez idáig olyan alkotás, amely a holokausztot teljesen másképp mutatja be, mint szenvedéstörténetet’ – fogalmazott. ‘A hatalmas hírverés a ‘magyar Schindler listájára’ készítette fel a nézőt, sajnálatos, de engem nem tudott úgy megrázni, hogy a moziból kifelé felkiáltsak: te jó ég, így is lehet látni ezt a történetet?’ – vélekedett az esztéta. Hozzátette, hogy a hiba nem is az alkotókban, hanem a magyar társadalomban keresendő, végre szembe kellene nézni a második világháborúban történtekkel.

Népszava-MTI-összeállítás

CopyRight Népszava