Forrás: NOL

André Kertész életműve a washingtoni Nemzeti Galériában

Népszabadság Online, 2005. február 9. 13:36

André Kertész életművét bemutató kiállítás nyílt meg a minap a washingtoni nemzeti szépművészeti galériában (National Gallery of Art), ahol a magyar származású fotográfus mintegy 120 fotóját tekinthetik meg május 15-ig az érdeklődők.

Az eredeti, Kertész által, vagy felügyeletével készített, s szinte kivétel nélkül fekete-fehér másolatok történeti sorrendben ismertetik a XX. század egyik legnagyobb fotóművészének hetven évet felölelő pályáját, amelynek három állomása Budapest, Párizs és New York volt.

A kiállítás anyagát amerikai és franciaországi gyűjteményekből válogatták össze.

Kertész Andor 1894-ben Budapesten született, és 1985-ben New Yorkban halt meg. 1912-ben kezdett el fényképezni, amikor megkapta első gépét. A kiállításon látható több, Magyarországon készült – Kertész akkori technikai lehetőségei miatt kisméretű – fotója, így az 1912-ben egy kávéházban készült Alvó fiú, illetve első éjszakai képe, a Bocskay tér 1914-ből, vagy az abonyi cigány Vak muzsikus.

Előszeretettel fotózta fivérét, különösen ugrás közben: Kertész Jenő mint Ikarusz, a Táncoló faun. Az I. világháborúban a keleti fronton szolgált, és a hátizsákjában vitte kis fényképezőgépét. Nem a háború borzalmait, hanem a bakák mindennapjait rögzítette, a legprózaibb mozzanatokat sem hagyva ki, mint azt latrinán egy sorban ücsörgő katonák képe is tanúsítja. Az első világégés után visszatért a bankszakmához. Fotóit több lap is közölte.

1925-ben Párizsba érkezett, hogy 31 évesen teljesen választott hivatásának szentelje magát. Kertész Andor, illetve már André Kertész a Montmartre szívében élt, s csatlakozott a művészközösséghez. Megismerkedett olyan hírességekkel, mint Marc Chagall, Piet Mondrian, Szergej Eizenstein, Tristan Tzara és lefényképezi őket, de legközelebbi barátai magyar emigránsok. Köztük volt Halász Gyula, aki Brassai néven később nála is híresebb fotóművész lesz. Kertész hatott rá is, akárcsak Robert Capára vagy Henri Cartier-Bressonra. A kiállításon látható két híres párizsi fotója is, 1926-ból.

A Groteszk táncosnő című fotón Förstner Magda táncosnő látható Beőthy István műtermében, amint egy kanapén elheverve-pózolva a művész mellette látható kicsavart tartású fehér szobrát utánozza. Kertész rengeteg képet készített Párizs utcáiról, tereiről, az Eiffel-toronyról, az emberekről, hogy – mint mondta – ‘tetten érje az életet’.

A 30-as évek első felében a légkör megromlott, Kertész és felesége, Salamon Erzsébet a Keystone fotóügynökség ajánlatát elfogadva 1936-ban New Yorkba költözött. Az újvilág egyben újrakezdést is jelentett számára. A divatfotózás a Keystone-nál teljes melléfogásnak bizonyult. Kertész szerződést bontott, de vissza nem térhetett Európába, mivel pénz sem volt rá, zsidó származása okán pedig már nem is lett volna ajánlatos.

Nehéz idők jöttek. A Life háromszor is elutasította munkáját. Pillanatnyi megkönnyebbülést és sikert hozott az 1945-ben kiadott Day of Paris című fotókönyve, de azt nem követték megrendelések, mivel az érdeklődés inkább a francia fővárosnak szólt, mintsem a fotóművésznek. Az 1930-40-es években készített fotóin New York idegen, kíméletlen, zavarba ejtő város.

Az 1950-es évek jelentik a mélypontot Kertész életében. A fordulat 1962-ben áll be, amikor megválik munkahelyétől, a House and Gardentől, amelynél 14 éven át hírességek otthonait kellett fényképeznie. 1964-ben a Museum of Modern Art önálló kiállításon bemutatja magyarországi, párizsi és New York-i képeit, majd sorra követik egymást a kiállítások Amerikában és külföldön. 1976-ban megkapja a francia Becsületrendet. 1977-ben meghal vállalkozó szellemű, energikus felesége, aki levette a válláról a napi gondokat. Utolsó, Out of my window címen ismert képsorozatát Polaroid kamerával készíti.

Sarah Greenough, a kiállítás szervezője, a galéria fotórészlegének a vezetője és Robert Gurbo, az André és Elizabeth Kertész Alapítvány kurátora magyar újságíróknak nyilatkozva azt is elmondták, hogy a XX. század egyik legnagyobb fotóművésze hajlamos volt saját élettörténetének a mitologizálására, különösen a 60-70-es években, amikor újra felfedezte őt a fiatalabb nemzedék.

Nem Kertész volt persze az egyetlen fotográfus, aki az érdeklődés felkeltése végett kicsit hajlítgatta a tényeket. Robert Gurbo szerint Munkácsi Márton annyiszor szőtte újra élete történetét, hogy állítólag a lánya sem tudta mindig, mi a tényt és mi a valóság. Friedmann Endre Párizsban a nagy tehetségű és roppant elfoglalt Robert Capa fotográfus ügynökének adta ki magát, és bár kiderült, hogy ilyen személy nem létezik, felvette a nevet, amelynek akkor már piacot teremtett.

(MTI)

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©