Forrás: NOL

A Béke még nincs itt

Miklós Gábor, 2005. február 9. 00:00

A tűzszünet nem a Béke. Oka van ugyan a világnak az örvendezésre, de az igazi vigasságnak még nem jött el az ideje.

Az elmúlt hetek érezhető változásai után Izrael és a palesztin hatóság vezetői eljutottak odáig, hogy kijelentették: véget vetnek a négyéves katonai konfliktusnak. Ez nem rendezés, nincs szó határok kijelöléséről, szomszédállamok közötti együttélés módszereinek közös elfogadásáról. Abbasz palesztin elnök annyit mondott, „minden erőszaknak véget vetnek”. Saron izraeli kormányfő cserébe megígérte: befejezik a katonai műveleteket.

Mindenekelőtt le kell fordítani bizonyos szavakat. Az erőszak adott esetben azt jelenti, hogy öngyilkos merénylőket küldenek buszpályaudvarokra, kávéházakba, esetleg mezőgazdasági településekre törnek be, hogy ott családokat késeljenek halálra. A katonai művelet jelentheti a merénylők házainak lerombolását, a terrorosztagok főnökeinek kilövését. És jelenthet véletlenül (?) lelőtt gyerekeket is. A halál és a félelem a térség, a két nép mindennapos élményévé lett.

Másképpen lesz-e holnap?

Vannak biztató jelek. Abbasz azt mondja, hogy a tűzszünethez csatlakozott az összes iszlamista szervezet, beleértve a Hamaszt és az Iszlám Dzsihádot. A Hamasz ezt nem ismeri el. Pedig a megállapodásnak fontos eleme a rendezett gázai kivonulás, a telepek felszámolása. Saronnak itt többfrontos harcot kell amúgy is folytatnia az izraeli szélsőjobboldal és a bigott telepesek ellenében. Talán Abbasz valóban sikeres lesz, hiszen a napokban képes volt pillanatok alatt hatezer palesztin fegyverest vezényelni az övezet és Izrael határára, ők rendet is tartottak ott. Közben Saronnak is tennie kell. Most kilencszáz palesztin foglyot engedett el, de Abbasz még nyolcezret akar. Ha a nyugalom fennmarad, nyilván arról is tárgyalnak majd.

A tűzszünet első számú hozama az lehet, hogy a jeruzsálemi és ramallahi politikusok végre alkudozhatnak a békés jövőről, annak apró részleteiről, határokról. Abbasz tett egy előzetes gesztust: leváltotta a palesztin állami televízió elnökét és környezetét. Az első jelentések szerint leállt a vad uszítás. Az már másik kérdés, hogy a palesztinok többsége az arab műholdas televíziókat nézi. A két fél vállalta az úgynevezett útiterv megvalósítását. Izraelnek viszonylag könnyebb dolga van, máris elkezdte a hadsereg kivonását egyes megszállt körzetekből. Abbasznak viszont most nem kevesebbet kellene elérnie, mint 14 önjáró palesztin félkatonai szervezet egyesítését.

Tehát hosszú a sora a kegyetlenül nehéz, de mégis megoldható ügyeknek, amelyek beleférnek a tűzszünet kategóriájába. Ez azonban mind rövid távú szenzáció lesz, ha nem képes a két politikai központ és a két társadalom valamilyen valódi békére. Az elmúlt nyolcvan évben annyi aknát ástak el ezen a kicsi területen, hogy ezeknek a felszedése évtizedekbe kerül. Különösen azért, mert ezek többnyire lelki aknák. Valamennyi béketeremtő intézkedés azt követeli majd mindkét néptől, hogy ismerje el a másik történelmi sérelmeit is. Lesz-e erre készség? Tudja-e ezt Mahmud Abbasz, aki valaha Moszkvában történész kandidátusi fokozatot szerzett dolgozatával a cionisták és a nácik cinkosságáról a holokauszt éveiben. Ezért a tűzszünetnek ki kell terjednie az emberi kapcsolatokra is. Ez a legnehezebb dolog. Tankönyveket kell átírni például.

A legutóbbi palesztin választást a nemzetközi közösség azzal köszöntötte, hogy az példát mutatott az arab világnak demokráciából. Vajon elegendő-e ez? A palesztinoknak több évtizedes tapasztalatuk van arról, miként működik szomszédságukban a nyugati típusú demokrácia és a piacgazdaság. Jó időkben másodosztályú vendégmunkások lehettek benne. A tűzszünet békévé akkor lesz, ha minél előbb megtapasztalják ennek a világnak az előnyeit odahaza. A Közel-Kelet legtanultabb népéről van szó. Képzettségükkel nem sokra mentek eddig.

A mai helyzetben nincs olyan konszolidált hatalom, amelynek érdeke lenne a feszültség fenntartása, amelynek ellenérdeke a béke. Egyedül a globális terrorizmus léphet fel ellene. Létezésének alapzatát ingatná meg a béke, az együttélés lehetősége, a prosperitás. Nem hiszem, hogy ennyiben hagynák a dolgot.

Ezeknek az emberi élet nem számít.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.