ErecIzraelben már megint kitaláltak valamit. Elegük lett abból, hogy a világsajtóban csak a konfliktus képei jelennek meg az országról, elhatározták hát, hogy „nagyköveteket” küldenek az emberekhez. De ezek a nagykövetek ne a külügyminisztérium hivatásos diplomatái legyenek, hanem hétköznapi izraeli fiatalok. De hogyan válasszuk ki őket? – tették fel a kérdést. Legyen egy vetélkedő, mely közönség előtt zajlik, és a nézők szavazzák meg a győztest! Akkor meg miért ne lehetne ez egy tévéshow?
Így született meg a „Ságrir” (Nagykövet) című szellemi valóság show, amely hamarosan egyike lett a legnézettebb izraeli tévéprogramoknak. Az utazó izraeli cirkusz legutóbbi állomása pedig – Oxford és Párizs után – 2005. januárjában Budapest lett. A nagykövet-jelöltek aktuális feladata pedig az volt, hogy ismertessék és népszerűsítsék Magyarországon azt az új programot, amely mögött Izrael Állam és a Szochnut áll, és amely egyetemista korú zsidó fiataloknak szól, és amely mindegyikük számára lehetővé teszi, hogy egy vagy két félévet Izraelben tanulhassanak. Ez a program a Mászá, magyarul utazás.
De kettőn áll a vásár. Nagy lehetőség volt ez, nem csak Meheretának, Jáelnek, Idannak és Eitannak, a négy döntőbe jutott versenyzőnek, hogy bebizonyítsák, melyikük a legrátermettebb nagykövet, de Magyarországnak, Budapestnek, az itt élő zsidó közösségnek és a Szochnutnak is, hogy megjelenjen, bemutatkozzon Izraelben. Én azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy ez a bemutatkozás fényesen sikerült.
De haladjunk csak sorjában! A főszereplők és a 16 tagú tévéstáb két kamerával január 7-én péntek délelőtt érkezett a magyar fővárosba. Az rögtön világos lett, hogy a produkció több, mint a versenyzők fő összecsapásának a közvetítése. A repülőgépen, megérkezéskor, autóbuszban ülve, a négy fiatal mindvégig a lencsék figyelő kereszttüzében állt.
A péntek délután a verseny helyszínének, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermének bejárásával telt. Jáelék egyenként ismerkedhettek a térrel, és próbálhatták ki a szükséges technikát. A csodálatos, klasszicista díszterem, Lotz Károly freskóival igazán méltó helyszíne volt az „összecsapásnak”.
A szombati nap a városnézésé és egy szentendrei kirándulásé volt. A gyönyörű, napfényes időben a város a legjobb arcát mutatta, a versenyzők joggal voltak elragadtatva, reméljük a látvány a tévéképernyőkön is átjön majd Izraelben.
Vasárnap délelőtt a vendégek a Szochnutba látogattak, ahol egy héberórára ültek be. A hallgatók először megszeppentek a mikrofonok és a lámpák láttán, de a négy nagyon szimpatikus izraeli fiatal kedvessége feloldotta a hangulatot és hamarosan kötetlen beszélgetés alakult ki. Ezután a Hasomer Hacair Dohány utcai fészkébe indult a forgatócsoport. Az összegyűlt harminc fiatal érdeklődéssel és szeretettel fogadta a vendégeket. Meg kell említeni Büchler András nevét, aki évek óta az ifjúsági szervezet „motorja”, és aki most is a peulát (foglalkozást) tartotta a fiataloknak – a forgatásra való tekintettel ezúttal angolul. A szó arról folyt, hogyan lehet egy-egy vitában hatékonyan érvelni Izrael és a zsidóság mellett. Kiderült az is, a someres fiatalok szívesen mennének Izraelbe, akár hosszabb távra is, csak a szülőket kellene meggyőzni, hogy ez nem veszélyes vállalkozás. Idan szerint ennek a legkézenfekvőbb módja, ha a szülők is ellátogatnának az országba. Valóban, kedves szülők, higgyék el, Izraelben minden rendben, 2004-ben 1,4 millió turista utazott oda, és idén 1,7 milliót várnak, a légitársaságok akciós repülőjegy árai pedig igazán elérhetőek manapság!
A négy fiatal egyre feszültebb lett, ahogy közeledett az este. A tét nem kevés: a győztes egyéves küldetést nyer New-Yorkba!
A verseny két részből állt: először két-két percben bemutatkozhattak a nagykövetek, majd a közönség kérdéseire kellett válaszolniuk. A show műsorvezetője az egész produkció vendéglátója, a budapesti forgatás értelmi szerzője, és kivitelezője, Tova Pinto asszony volt, a Szochnut Közép- és Kelet-európai régiójának igazgatója.
A műsor és a versengés is jól sikerült, bár meg kell mondanom, hogy én személy szerint végül nem szavaztam a győztesre, mert nem tudtam, nem akartam dönteni: nekem mindannyian szimpatikusak voltak. A legprofibb kommunikációt szerintem Eitantól láttuk, aki Amerikában született, és civilben újságíró. Ráadásul jópofa rövidfilmet készített a tel-avivi diák egy napjáról. Az etiópiai születésű színésznő, Mehereta azonban érzelmeinket vette célba, ahogyan alijázása történetét elmesélte.
A közönség nem bánt kesztyűs kézzel a versenyzőkkel, kellemetlen kérdések sorát tették fel nekik: Miért csak a jó dolgokról beszélnek, és a rosszakról miért nem? – kérdezte például egy izraeli fiatalember. – Mert a rosszakról úgyis olvashat, hallhat az ember eleget, pedig több a jó, mint a rossz; ez a valóság – hangzott Jáel válasza.
Apropó közönség: ezúton kérünk elnézést a többszáz érdeklődőtől, akik sajnos nem fértek be az Akadémiára a rendkívüli érdeklődés miatt!
A vasárnap estét a fantasztikus hangú izraeli popsztár, David Deor koncertje zárta, akit a Szochnut hívott meg erre az estére Budapestre.
A fárasztó vasárnapot a versenyzők számára azonban még egy zsúfolt hétfő is követte: délelőtt a Nagyzsinagógába látogattak, ahol Tóth Emil főkántor vendégeként bepillantást nyerhettek a magyarországi zsidó művészetbe. Délután pedig Hiller István kultuszminiszter fogadta őket, s így a követi látogatás igazán rangosra sikeredett. A találkozó megszervezéséért Breuer Pétert illeti elismerés.
Ezután a négy fiatal „díszkíséretével” együtt Budapest – izraeli szemmel nézve bizonyosan – egyik legérdekesebb helyszínére, a városligeti műjégpályára ment, ahol korcsolyázni tudásukról adhattak számot. Örömmel tudatjuk, hogy mindannyian épségben, egészségben teljesítették az újabb kihívást, és még a késő esti repülőt is elérték!
Összefoglalva elmondhatjuk, a nagykövetek látogatása nem csak izgalmas, szórakoztató, sikeres, de igazán rangos eseményként kerül be a Szochnut emlékkönyvébe. E sorok írójának csak egyetlen hiányérzete maradt a hosszú hétvége után: nem derült ki, hogy ki nyerte a nagykövetek versengését!
Balla Attila
