„Drága Kitty… még nem mondhatom, hogyan érzem magam. Az egyik pillanatban nyugalomra, a másikban vidámságra vágyom. Már leszoktunk a nevetésről, az olyan igaziról, amitől majd megszakad az ember. ” – ezeket a szavakat jegyezte le naplójába Anne Frank csaknem másfél évnyi bujdosás után. Talán ennek a könyvecskének köszönhette, hogy kibírta a bezártságot és az elviselhetetlen kísértet-létet, melyre a náci rémuralom és a világ közönye, félelme kárhoztatta. Mindent dokumentált, kiírta magából gondolatait, érzelmeit, reményeit, a mindennapok apró örömeit, gyakran jelentéktelen történéseit. Saját világot teremtett magának, melybe senkit nem engedett belépni. Élni akarása nem önsajnálatba és kétségbeesésbe torkollott. A félelmetes körülmények között felnőtté vált, az egykori fegyelmezetlen, harsány, kotnyeles kislányból néhány hónap leforgása alatt fegyelmezett „felnőtt” lett, aki megtanult tűrni. Terveket szövögetett, híres író szeretett volna lenni. Anne sorsa mindenki számára ismerős, s még ebben a tragikus helyzetben, annyi megaláztatás és rettegés után is képes volt kimondani a következő mondatot: „Hiszek abban, hogy az emberek a szívük mélyén jók.” Jegyzetei éppen a szerzője tisztasága és őszintesége révén váltak a náci rezsim bűneinek egyik leghitelesebb dokumentumává.
A „hátsó traktus” lakóinak élete bejárta a világ szinte valamennyi könyvesboltját, majd Frances Goddrich és Alberth Hackett, amerikai szerzőpáros dramatizálta a naplót, tiszteletben tartva az eredeti szöveget. Munkájukért Pulitzer -díjat kaptak. A színpadi mű világpremierjére 1956-ban került sor New Yorkban a Broadway-n. A világsajtó egybehangzó véleménye szerint a szerzőpáros kiváló munkát végzett. Bár az epikus jellegű mű feszültségét viszonylag kevés drámai elem, cselekmény fűtötte a levegő mégis felforrósodott a zárt közösséget behálózó érdekek és érzelmek hangzásától. A szerzőknek sikerült megőrizniük a kamaszlány kritikus szemléletét, az emberi jóságba vetett vetett hit prózai pátoszát, a szokatlan szituáció groteszk humorát, az emberi kapcsolatok árnyaltságát, sokszínűségét, lélektani hitelét. Az előadásból 1959-ben Hollywoodban film készült.
Magyarországon első alkalommal 1957-ben a budapesti Madách Színházban vitte színre Czímer József fordításában Ádám Ottó rendező. Az akkori Anna Frankot az ifjú tehetség Vass Éva játszotta, aki egy korabeli interjúban így vall szerepéről: ” Nagyon boldog vagyok, életem legszebb perceit élem át esténként a színpadon. Nem tudok másra gondolni csak Annára és nem tudok másról beszélni csak róla! Nagyon egyek vagyunk mindketten.” Az előadás szereplői a „nagy generáció” színe-java: Otto Frank- Tímár József, Edith- Kiss Manyi, Van Daan- Pécsi Sándor, felesége Kelemen Éva, Peter- Mensáros László.
Majd félszázad elteltével Anna ismét színpadon van, ezúttal a Budapesti Kamaraszínház előadásában, a Tivoliban látható. A nagysikerű előadás ezúttal Ilan Eldad, szabadkai születésű izraeli rendező munkája. Ez az előadás, Wendy Kesselman adaptációja, Galambos Attila fordításában, a történelmi tragédia mellett nagymértékben koncentrál az emberi megnyilvánulások komikumára. Fontos ez, hiszen a velünk élő tízen-, huszonévesek erre fogékonyabbak, s a rendező pontosan erre a fiatal generációra gondolt, amikor színpadra álmodta az előadást. A színháztörténet megidézett legendája, a hősök és a nézők sorsközössége, a színpad és a társulat érzelmi találkozása, a színészi alakítások különleges intenzitása pattanásig feszült légkört teremt. Ebben az előadásban Anna – Stefanovics Angéla talpraesett, cserfes kamaszlányt játszik, aki örömre született és igyekszik megszerezni magának az elérhető boldogságmorzsákat s egyúttal meglepően gazdag színészi palettájának köszönhetően érzékenyen mutatja be a tehetséges fiatal, álmodozó írót. A Tivoli színpadán Ottó Frank szerepében Dunai Tamás látható. Edith Frank- Andai Györgyi, Margot Frank- Szőlöskei Tímea, Peter, a fiatal tehetséges Jánosi Péter, Van Daan – Haás Vander Péter, Van Daanné- Szilágyi Zsuzsa, Dussel- Kerekes József, Miep- Pasqualetti Zsófia, Kraler- Bank Tamás. Az előadás díszleteit Székely László, a jelmezeket Jánoskuti Márta tervezte.
Németh Zsuzsa