Népszava

Népszava Napilap 2005. február 5. szombat

Valaki üldögél és hallgat

(részletek egy internetes naplóból)

Január 26. (szerda):

Reggel arra ébredtem, hogy a kicsi fiunk megfogja a kezemet, meg a mamája kezét, és azon mesterkedik, hogy a hasán fogjuk egymás kezét. Később pedig azt találta ki, hogy az én orromhoz dörzsölte az orrát, majd a mamájáéhoz. De ezeket nem viccből csinálta, hanem csöndesen játszott velünk, miközben közénk fészkelte magát, és mi félálomban voltunk.

Nem vittük el bölcsödébe, mert leesett a hó. Jól megvoltunk. Pogácsát sütöttünk. Én vajasat, a feleségem káposztásat – össze se lehetett hasonlítani őket, annyival jobb volt a káposztás.

Január 27. (csütörtök):

Délután telefonált Fiala, hogy mi lenne, ha megcsinálnám ennek a naplónak a rádiós változatát. Amúgy gyakran eszembe jut, hogy hiányzik a rádiózás. Azelőtt készítettem évente tíz-húsz műsort is, és igen gyakran jártam be jegyzeteket fölolvasni mindenféle stúdiókba. Van annak egy nagyon boldogságos hangulata. És misztikus is egy kicsit. Sokkal jobban, mint a televíziózás. Titokzatosabb. Ha kamera van, valahogy el tudom képzelni, hogy a másik végen, a képernyők előtt emberek ülnek, és olyan, mintha látnám őket. De hogy belebeszélek egy mikrofonba, és a túlsó oldalon valaki üldögél és hallgat… Már az is érdekes, hogy én sötétben üldögélő embert képzelek el. Talán azért, mert gyerekkoromban este szerettem rádiózni, leoltottam a villanyt, és néztem a csakugyan varázslatos varázsszemet.

Január 28. (péntek):

Valaki egy levélben szóvá tette, hogy nem csak arról nem írok, hogy mit olvasok, hanem arról sem, hogy milyen zenéket hallgatok. Többnyire amerikai jazz-adókat hallgatok, bár mostanában valahogy rákaptam a letöltésre is. Ma például ilyesmiket hallgattam: Elena Suchankova, Fujiyama Geisha, Anderson-Drake, Lloyd Warren, Daniel Martina-Geriba. Gondolom, ez nem mindenkinek mond sokat. Bár, aki érti, az rájön, hogy egyáltalán nem egy stílust szeretek, hanem bármit, ami jó. (Az a jó, ami nekem tetszik.)

Ma sokat olvastam a Bibliából (is), főleg Mózes második könyvéből. Azokról a csapásokról, amelyeket az Úr az egyiptomiakra mért, hogy végre engedjék el a rabságból a zsidókat. Elég rémisztő az egész. Isten hihetetlenül kegyetlen és következetlen. ‘Történt azután éjfélkor, hogy megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén (…) és az állatok minden elsőszülöttjét.’ Akkor mit vár az embertől?

Például: Az indiai kormány az Amnesty International legújabb jelentése szerint semmit nem tesz azért, hogy megállítsa a muzulmánok elleni sorozatos támadásokat, melyek három éve tartanak, és eddig mintegy kétezer nő esett áldozatul a csoportos nemi erőszaknak és kínzásoknak. A hinduk több száz lányt és asszonyt vetkőztettek meztelenre és erőszakoltak meg, néha csoportosan is. Méhüket felvágták és még élve máglyára dobták őket.

Egy részlet – egy muzulmán nő, aki 14 családtagját veszítette el, és maga is csoportos nemi erőszak áldozata, a következőkről számolt be: ‘Molesztálni kezdték a lányokat és letépték róluk a ruhát. A meztelen lányokat megerőszakolták a tömeg előtt. Megölték Shamin két éves kisbabáját. Megölték anyai nagybátyámat, apám nővérét és annak férjét is. Miután megerőszakolták a nőket, megölték mindet. Megölték az én gyerekemet is. Feldobták a levegőbe és egy kőre esett. Miután engem megerőszakoltak az egyik férfi a nyakamra lépett és megvert.’

De legyen itt egy vidámabb történet is: Bezárni kényszerült a Merry Rest Nyugdíjasotthon, miután az intézményben rendezett Viagra partin 18 ápoló, asszisztens és takarítónő teherbe esett az idős gondozottaktól. A partit még augusztus közepén rendezték, amikor még javában tartott a pirulák hatása. Annak ellenére, hogy az otthon tele volt idősebb hölgyekkel, a nagypapák olyan fiatal nővéreket és ápolókat csalogattak a szobáikba, akik már enyhén ittasak voltak. A szóvivő megerősítette a hírt, miszerint 18 dolgozó terhes és a DNS vizsgálat – amellyel tisztázni tudják majd az apa kilétét – jelenleg is tart.

Január 31. (hétfő):

Éjszaka Milos jól aludt, de aztán mégsem vittem el bölcsibe. Este magyarázta nekem, hogy én vagyok a kisbaba, és elvisz engem a bölcsödébe, aztán otthagy egy kicsit, mert dolgozni megy, de biztosan visszajön értem. Reggel bocsánatot kért, hogy mégsem.

Folyamatosan beszél, ha nincs érdemi mondanivalója, akkor össze-vissza. Úgy tesz, mintha mondana valamit, nagyon komolyan magyaráz, miközben ő is tudja, hogy én észrevettem: nem is mond semmit. De nagyon aranyos. (Persze az is lehet, hogy történeteket talál ki, csak én nem értem ezeket. Nem lepődnék meg.)

Bementem a hivatalba, aztán elvittem az éjszaka összepakolt papírokat értő könyvelésre. Utána elmentem szánkót venni. Kaptam is egy nagyon szép kis darabot, amelynek ívesre hajlított az eleje. Ott kapaszkodhat a gyerek, és egyébként is az az érzésem, hogy jobban védi, mint az a fajta, amelyiknek csak egyenes az eleje.

Február 1. (kedd):

Ha valaki azt kérdezi, mi a legjellemzőbb az életemre: veszek egy szánkót majdnem hétezerért, este hazahozom, reggelre meg elolvad a hó. Ebben minden benne van.

Pedig azt terveztük, hogy szánkóval visszük Milost orvoshoz. Hát vittük gyalog. Amit nem vártunk: nem hogy el akart volna menekülni, hanem tolakodott, hogy minél előbb bejusson a doktornőhöz. És nem sírdogált, nem tekergett, hanem szépen, mosolyogva, aranyosan hagyta magát vizsgálni. Nem tudom, mi történt a lelkében, de azt hiszem, egy három éves gyerektől ez nagyon jó teljesítmény.

Nem vagyok egy sírós fajta, és úgy gondolom, hogy a dolgokat meg kell fizetni, lehetőleg az értékükön, mert különben nem működik a világ, de azért kicsit megrettentem, amikor 2400 forintot kellett fizetnem a köhögésellenes gyógyszerért. Itt mégiscsak egy gyerekről van szó. És mi van akkor, ha valakinek nincs ennyi pénze? Az anyja gyeséből vonnak járulékokat! Én százezreket fizetek évente, eladósodom azért, hogy be tudjam fizetni az adókat és járulékokat. Naponta ezreket fizetek be csak áfa gyanánt. Mi az, hogy a gyerekgyógyszert csak ötven százalékban támogatnak? Én megtehetem, hogy kérek valami olcsóbbat magamnak, vagy nem szedek be semmit, de a gyerekemmel szemben ilyesmit nem engedhetek meg. Ezzel nem kellene visszaélni. Egyébként is, jó lenne, ha valaki megnézné, mekkora extraprofit van azokon a cuccokon, amelyeket a gyerekeknek mindenképpen meg kell venni, és mekkora áfát szakít azok után az állam. Aztán minden kormány, vagy inkább minden éppen ellenzékben levő politikai erő azon zokog, hogy nincs elég gyerek. Egy felelős ember kiszámolja, mibe kerül a fölnevelése, és azonnal látja, hogy nemhogy segítenék, de szabályosan lenyúlják azt, aki kölyköt mer itt nemzeni. És elsősorban az az állam, amelyiknek az lenne a dolga, hogy minden lehetséges terhet levegyen a szülőkről. Ha már érdemben adni nem tud. Ne is adjon, de legalább ne a gyerekeken élősködjön.

Andrassew Iván

CopyRight Népszava