Magyar Hírlap

www.magyarhirlap.hu

Via Kelebia 2005-02-02

Hazafiak

via kelebia

Bogoljub nagy hazafi hírében állt.

Leggyakrabban a napi- és hetilapok „olvasók írják” rovatában fejtette ki véleményét a nemzetietlen elemekről. Csillaga Milošević bukása után ragyogott fel, amikor a televízióban bevezették a kontaktműsorokat. Sokkal nagyobb elismerést vívott ki magának, mint amikor a fronton harcolt a muzulmánok meg a horvátok ellen. Nem akadt stúdióvendég, akit ne licitált volna túl a nemzetmentésben. Hazafias nézeteit fejtegetve élvezettel figyelte a bólogató politikusokat, akik igazat is adtak neki, ám ő csalhatatlan ösztönnel megneszelte, hogy csak azért bólogattak, nehogy csorba essen a népszerűségükön.

A választópolgár akarata szent, ismételgette Bogoljub. Ezzel senki sem mert vitába szállni, ő pedig élvezettel ostorozta az idegen szívűeket. Nemzetközi zsidó összeesküvésről van szó, a kisebbségek pedig túl nagy jogokat élveznek, kezdte a helyzetelemzést, majd Mladić tábornok védelmére kelt.

Ezt tette szóvá akkor is, amikor a bankrendszerről vagy az úthálózat felújításáról folyt az eszmecsere. Ne feledkezzünk meg a nemzeti büszkeségről, intette a stúdióvendéget, s Mladić tábornokra terelte a szót. Most a nyakunkba varrtak még négy tábornokot, azért, mert igazi hazafiak voltak. Az ő kiadatásukat is követelik.

A stúdióvendégek bólogattak, s bocsánatkérőn magyarázkodtak, hogy sajnos az úthálózatról meg a bankrendszerről muszáj szólni, de tökéletesen egyetértenek Bogoljubbal, hogy a legfontosabb a tábornokok szabadsága meg a nemzeti érzés. Ez már döfi, mondogatta Bogoljub. Végre felvirradt a demokrácia napja.

Így lett a kontaktműsorok hőse. Az ismerősök az utcán is gratuláltak neki. Igazi hazafi vagy, Bogoljub, szorongatták a kezét.

Egy idő múlva gondterhelten vette tudomásul, hogy a kontaktműsorokban nem kerül olyan gyorsan sorra, mint azelőtt. Nyikorog a demokrácia, dünnyögött, mert azokat részesítik előnyben, akik szerint a tábornokoknak önként kellene feladniuk magukat. Fájt neki a mellőzés, de lemaradni sem akart. Végül oda lyukadt ki, hogy ha a hazafiság áldozatot követel, akkor miért ne hozzanak a tábornokok áldozatot.

Az olvasók rovatában kifejtette, hogy jó lenne, ha a galádul megvádoltak önként utaznának Hágába. Ennek köszönhetően visszaverekedte magát a kontaktműsorokba.

A tábornokok tegyenek hazafias gesztust, és adják fel magukat, követelte ellentmondást nem tűrő hangon. Csakhogy ezzel nem aratott osztatlan elismerést. Volt bajtársai rosszallóan telefonáltak neki. Mért nem adod fel magad te is, ha már ezt prédikálod, kérték tőle számon. Együtt harcoltunk a fronton, s tudjuk, hogy mit műveltél.

Nagyokat nyelt, s nem tudott mit válaszolni. Aztán az egyik bajtársa, a század legjobb orvlövésze, a kontaktműsorban elítélte a hamis hazafiakat, akik másokat buzdítanak, hogy adják fel magukat, ám ők nem hoznak áldozatot. Miért nem ő adja fel magát, kelt ki Bogoljub. Csorbát szenvedett a demokrácia, keseredett el, hiszen mérgezi a hazafias érzést. Ideje, hogy valaki rendet tegyen a hazafiak között, különben elszabadul a pokol, vágta legközelebb a stúdióvendégek szemébe.

Attól kezdve Bogoljubnak újra szorongatták a kezét az utcán. Igazi hazafi és demokrata vagy, üdvözölték a bajtársai, mindig tudtuk, hogy nem hozol szégyent a fejünkre.

Végel László író.

©