Forrás: Heti Válasz

5. évfolyam 5. szám, 2005.02.03.

MACSKAKÖRÖM

Az SZDSZ országa

“Döntsünk vagy hallgassunk róla? címmel újfajta, közéleti vitaébresztő kampányt indít a Szabad Demokraták Szövetsége. A pártelnök elmondta: a kampány célja, hogy fontos, a jelenlegi politikai viták középpontjában többnyire nem szereplő közéleti kérdésekben az emberek kinyilváníthassák véleményüket.”

(MTI, január 24.)

“Az akció a www.azenorszagom.hu weboldal létrehozásával indult, melyen az érdeklődők egy “értéktesztet” tölthetnek ki. Ennek eredménye alapján megtudhatják, hogy mennyire állnak közel válaszaik a liberális gondolatvilághoz.”

(Magyar Hírlap, január 25.)

“Az SZDSZ határozott, liberális álláspontja szerint legalizálni kellene a könnyű drogokat, a gyógyíthatatlan betegeknek meg kellene adni a jogot az eutanáziához, az azonos nemű párok köthessenek házasságot, örökölhessenek egymástól, és vehessenek fel kedvezményes hitelt.”

(Magyar Nemzet, január 25.)

“Az SZDSZ a legideologikusabb magyar párt, különösebb pálfordulásai az antikommunista alaphang elhagyásán (és az MSZP-vel kötött szövetségen) kívül nem volt, nem sompolygott át a térkép túloldalára. Időnként elmondták, hogy adót kéne csökkenteni, elválasztani az egyházat az államtól, nem rugdosni a melegeket / zsidókat / cigányokat / családon belülieket. Persze főleg kampányidőben mondták el, aztán olykor kormányra kerültek, és mindezekből nemigen lett semmi se, mert a szocik fafejű prolik, nem lehet velük szót érteni úgymond.”

(Tóta W. Árpád: Sólyom végveszélyben, index.hu, január 25.)

“Drogügyben az SZDSZ holdudvarának több prominense régóta a legalizálás híve, sőt maga a párt is, ám mint egyik politikusa mondta: “Egy dolog, hogy liberális szempontból mi lenne az ideális megoldás, teljesen más viszont, hogy ebből mi valósítható meg Magyarországon.” Elvszerű, bátor kiállás, ami a pártnak – immár a többihez hasonlóan – mindinkább sajátja. Ha belegondolunk, magunk is csodálkozunk, hogy a bunkó, alulinformált magyarokkal hogyan lehetett megetetni például a halálbüntetés eltörlését.”

(R. Székely Julianna: Vörös húsok, Magyar Hírlap, január 26.)

“”Az azonos nemű párok is fogadhassanak örökbe gyereket.” Tegyük fel, hogy azt mondom: igen, fogadhassanak. De aztán odaérek: “Válás után a gyereknek mindig jobb helye van az anyánál.” Most itt mit ikszeljek? Itt van az örökbe fogadott lurkónk két szerető apukával, akik csak egymást utálták meg időközben, a kissrácot ellenben változatlanul imádják – honnan kerítsünk most egy béranyát, akinél maradhat vagy nem maradhat a gyerek?”

(Csontos János: A tiorszagotok.hu, Magyar Nemzet, január 27.)

“A drogliberalizáció, a melegházasság ügyének vállalásától, valamint az egyházi önfinanszírozás és átvilágítás szorgalmazásától évek óta rettegő pártvezetésnek nem kéne csodálkoznia a liberális mondanivaló gyurcsányi kisajátításán, hiszen éveket adtunk a szocialistáknak, hogy magukhoz ragadják a kezdeményezést.”

(egy meg nem nevezett SZDSZ-es politikus, Magyar Narancs, január 27.)

“Árnyalatlan problémafelvetések + értelmetlen kontrollkérdések = szabad demokrácia. Miközben arra nem kíváncsiak, mit gondolok az egyén jogairól, az állam korlátjairól, a szabad piacról, a tb privatizálásáról, a nácik szólásszabadságáról. Például.”

(Seres László: Szadi-mazó, Népszabadság, január 28.)

A cikket a HetiVálasz.hu oldalon a következő címen találja:

http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=10632

Comments are closed.