National Geographic

Egy új nyelvre bukkantak Izraelben

Egy új nyelvre, egy süket közösségen belül elterjedt jelbeszédre bukkantak izraeli tudósok. A lingvisztikusok most a kis beduinfaluban vizsgálódnak, ahol 150-en használják a 70 éve alakuló nyelvet.

Izraeli nyelvészek jelenleg is tanulmányozzák azt az újfajta nyelvet, amely egy elszigetelt kis beduinfaluban alakult ki. A lingvisztikusok szerint a mutogatáson alapuló jelbeszéd spontán módon generálódott, szinte a “semmiből teremtődött”. A tudósok úgy vélik, a jelbeszédhez hasonló új nyelv jól tükrözheti a velünk született idegpályák működését, amelyek az agy nyelvi képességeit irányítják.

Közös őstől származnak

A nyelv neve Al-Szajjid beduin jelbeszéd, és egy Negev sivatagbeli, 3500 főt számláló beduin faluban használatos. Ám nem az egész település alkalmazza ezt a nyelvet, hanem csak a falu egy része. Mindannyian egyetlen “nyelvalapító” leszármazottjai, aki 200 éve érkezett Egyiptomból, és egy helyi nőt vett feleségül. A pár öt fia közül kettő süket volt, akárcsak a kis közösség mostani 150 tagja is.

A klánt már régóta ismerték a genetikusok, de a nyelvészek csak most kezdték tanulmányozni a csoportot. A Haifai Egyetem csoportja, amelyet Dr. Wendy Sandler vezet, a The Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban megjelent friss tanulmányában megállapítja, hogy a beduin jelbeszéd spontán módon és külső hatás nélkül alakult ki. Sem az izraeli, sem a jordániai jelbeszédekhez nem hasonlít, szórendje pedig eltér a régióban használatos nyelvekétől.

A nyelvészek már régóta vitatkoznak azon, hogy a nyelv csak a kultúra által közvetítődik, tulajdonképpen az agy általános tanulási képességeihez alkalmazkodva, vagy pedig “belülről fakad”, belsőleg generálódik, genetikusan meghatározott idegpályák révén, amelyek a nyelvtan egyes elemeit szinte “előírják”. Minthogy a gyermeki beszédtanulásban mindkét tényező szerepet játszhat, illetve a két tényező szorosan összekapcsolódik, a régóta beszélt és tanult nyelvek esetében nagyon nehéz különválasztani a két faktor hatását.

A beduinok jelbeszéde viszont éppen arra jó, hogy miután a “semmiből keletkezett”, így kiszűrhető a kulturális hatások befolyása, és ez igen ritka dolog a lingvisztikusok számára.

Az utóbbi időben két jó lehetőség is adódott a velünk született elemek tanulmányozására az új nyelvek kialakulásakor. Az egyik egy nicaraguai jelbeszéd, amely egy süketek számára létrehozott iskolában generálódott spontán módon a gyerekek között. Ezt a nyelvet 1977-ben fedezték fel a közép-amerikai országban.

A másik lehetőség pedig most bukkant fel a beduinfalu közössége révén Izraelben. Mint azt a The New York Times is megjegyzi, a jelbeszédek rendelkeznek a beszélt nyelvek legtöbb tulajdonságával, hiszen például van nyelvtanuk is.

A nyelv mely része genetikailag meghatározott?

A beduin jelbeszédnek két tényezője tűnik öröklött, genetikus meghatározottságúnak. Az egyik az alany és a tárgy megkülönböztetése, a másik egy prefrencia, amely a szórendet határozza meg. Minderről Dr. Mark Aronoff, a Stony Brook University kutatója, a most megjelent cikk egyik társszerzője nyilatkozott.

A szórend a beduinoknál alany-tárgy-állítmány (illetve ige). Ez Aronoff szerint a legközönségesebb szórend, más nyelvekben is előfordul. (Mindehhez hozzátehetjük, hogy az indoeurópai és a finnugor nyelvekben nem ez a sorrend érvényesül általában: a magyarban például alany-állítmány-tárgy a szórend, és az angolban, illetve a németben is ez érvényesül a leggyakrabban. A német – alárendelt – mellékmondatokban viszont valóban előfordul az alany-tárgy-állítmány megoldás.) Dr. Aronoff úgy gondolja, hogy a preferenciális szórend vizsgálata tovább segítheti a tudósokat annak a megértésében, hogy agyunk valóban előír-e valamilyen rendszert a szavak sorrendjében.

A tudósok következő feladata mindenesetre az, hogy tanulmányozzák a nicaraguai és a beduin jelbeszéd közös vonásait. Így például fontos dolog lenne az, hogy megtudjuk: előbb volt-e az emberi nyelvek kialakulásában a gesztusokra alapuló jelbeszéd, vagy a hangképzés megelőzte a mozdulatokat. A gesztikuláció fontosságát mindenesetre jól illusztrálja az, hogy a nem süket emberek is mutogatnak, miközben telefonon beszélnek, tehát a gesztusok mélyen gyökereznek az emberi kommunikációban.

A nicaraguai süket gyerekek nyelvét régóta vizsgáló kutatók szintén úgy vélik, hogy az alany és a tárgy mondatbeli megkülönböztetése esetleg öröklött tényezőknek köszönhető. Dr. Ann Senghas, aki a New York-i Barnard College oktatója, és 15 éve kutatja a nicaraguai nyelvet, rámutatott azonban arra, hogy a szórend már kevésbé tűnik ilyen biztos pontnak: a gyerekek különböző korosztályai ugyanis eltérő sorrendben használják a jelbeszéd szavait Nicaraguában.

Ezzel szemben a nicaraguaiak jelbeszéde olyan fejlődésen ment keresztül, hogy immár képesek az esetragokat is jelezni, vagyis azt, hogy egy szó alanyesetben vagy tárgyesetben áll-e. Ezt egyébként a mai angol nyelv nem jelzi, a szó mondatbeli helyéből kell következtetni arra, hogy milyen esetben van. (Ennek megfelelően az angolban nagyon fontos a szórend.) A latinban, a mára tulajdonképpen kihalt nyelvben voltak esetragok, ezért viszont ott a szórend nem olyan kötött, mert könnyebben azonosítható a szavak mondatbeli szerepe.

Túléli-e a modernizációt a beduin jelbeszéd?

A beduin jelbeszéd szintén fejlődött, bár nincsenek benne esetragok. A beduinok harmadik generációja már kétszer olyan gyorsan mutogat, mint az elődök, és hosszabb mondatokat is alkotnak a jelbeszéd segítségével.

A kutatók szerint a nicaraguai és a Negev-sivatagban kialakult nyelv azt mutatja, hogy az emberi agy különösebb tradíciók felgyülemlése nélkül, elhagyva a sokgenerációs “finomhangolást”, próbálkozásokat és tévedéseket, szóval mindeme kísérletezgetések nélkül is motivált arra, hogy egy kifejezőeszközökkel teli, nyelvtani szerkezettel rendelkező nyelvet hozzon létre.

A beduin klán nyelve csak 70 éve kezdett kibontakozni. Érdekesség, hogy a speciális nyelvet az egész közösség érti, nemcsak a süketek. Ennek oka persze az, hogy a süketek és a hallók egymással is kommunikálni akartak, és kommunikáltak is. Egyes jelek egyébként máris szimbolikusak lettek a nyelvben: a “férfi” jele például egy a bajusz (helye) körüli mutogatás egy ujjal, jóllehet ma már a beduinok e csoportja nem hord bajuszt.

A beduinfalu egyébként földrajzilag nem elkülönült vidéken fekszik. Közel van például hozzá egy nagy McDonald”s is. Ám a település társadalmilag elkülönült a többi beduintól, akik lenézik e falu lakóit. Manapság már több a kontaktus a külvilággal, s a süket gyerekeket is érik külső hatások, minthogy izraeli jelbeszédet tanulnak az iskolában. Éppen ezért a kutatók attól tartanak, hogy a beduin jelbeszéd nem éli túl a modernizációt, illetve a közösségen kívüli házasságok miatt hamarosan felbomlik.

Comments are closed.