Heti Válasz

nyomtatás

bezár

Szőnyi Szilárd, [email protected] 5. évfolyam 5. szám, 2005.02.03.

AZ ÜGYOSZTÁLY VISSZAVÁG

SZOCIALISTA KÖRÖKBEN EGYRE NŐ AZ ELLENÁLLÁS GYURCSÁNY FERENC ÜGYNÖKTÖRVÉNY-ELKÉPZELÉSEIVEL SZEMBEN. ÉRTHETŐ: AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI AKTÁK TELJES NYILVÁNOSSÁGA KÍNOSAN ÉRINTENE EGY SOR RÉGI VÁGÁSÚ PÁRTTAGOT. EGYKORI III/III-AS TISZTEK A LAPUNK BIRTOKÁBA KERÜLT LEVELÜKBEN MEGFENYEGETTÉK HILLER ISTVÁNT: HA A KORMÁNY NEM HAGY FEL A PISZKÁLÁSUKKAL, A VOLT MSZMP POLITIKUSAIT KOMPROMITTÁLÓ IRATOKAT HOZNAK NYILVÁNOSSÁGRA. Folyt.

“Ezen nyílt levélben szólítjuk fel az MSZP pártvezetését, a parlamenti frakcióját és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök urat, hogy az általuk újabban tervezett (…) ügynöki és operatív tiszti múlt további látványos kiteregetésének tervezetét fejezzék be.” Ez a mondat abban a levélben olvasható, melyet januárban három egykori III/III-as tiszt küldött Hiller Istvánnak, az MSZP elnökének. A szerzők így folytatják: “Kérésünk nem teljesítése esetén kénytelenek leszünk az 1990 előtti különböző, olyan dokumentumokat nyilvánosságra hozni, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a BM III. főcsoportfőnökség, de különösen a III/III. csoportfőnökség tevékenységét az MSZMP országos és megyei vezetése irányította.”

ELHÁRÍTJÁK A FELELŐSSÉGET

A lapunkhoz eljuttatott írás szerzői felpanaszolják, hogy az utóbbi ötven évben a pártvezetés háromszor verte el a port az állambiztonságiakon. Először 1954-ben, amikor a kommunista vezetők az Államvédelmi Hatóságot tették felelőssé az előző évek kegyetlenkedéseiért. Ezután 1962-ben, az 56-os forradalom utáni évek leszámolásáért, végül 1989-ben, amikor fény derült az ellenzéki politikusok megfigyelésére. Mindhárom esetben személycserékre került sor, s az állambiztonság munkatársai úgy érezhették: a párt őket tette meg bűnbaknak. Nem csoda: az 1989-es Dunagate következményeként Pallagi Ferenc és Horváth József – a BM III-as főcsoportfőnökség, illetve a III/III-as csoportfőnökség vezetői – ellen vádat emeltek, majd megrovásban részesítették őket, Horváth István belügyminiszter pedig lemondott; más politikai vezető felelőssége azonban nem került elő.

A levélírók attól tartanak, hogy hasonló leszámolás készül most is – a maguk részéről viszont elhárítják a felelősséget: “Szeretnénk emlékeztetni a kissé feledékeny elvtársakat, hogy 1989 előtt a “belső elhárítás” fő feladatait az MSZMP KB és a Politikai Bizottság határozta meg.” Miként pedig további szavaikból kiderül, “az érintett elvtársak többsége – az azóta elhangzott nyilatkozataikkal ellentétben – nemcsak elolvasta ezeket a “Bizalmas ” és “Szigorúan titkos” jelentéseket, hanem széljegyzet formájában ráírta az úgynevezett hírigényét is”.

Egy lapunknak nyilatkozó volt állambiztonsági tiszt szerint lehet alapja a fenyegetésnek. Az állami és pártvezetők ugyanis a Belügyminisztériumtól kapott jelentésekre gyakran saját kezű megjegyzéseket írtak, ha egy-egy ügyben további híradásra tartottak igényt. Ilyen dokumentum 1990 óta nem jutott nyilvánosságra – s ha most megtörténne, nem egy politikus érezhetné kényelmetlenül magát. Horn Gyula például decemberben a Nap-keltében az állambiztonsági jelentésekről így nyilatkozott: “Kaptam külügyminiszterként tájékoztató anyagokat. Bevallom férfiasan, (…) hogy jóformán egyiket se olvastam el, mert nem érdekelt egyfelől. Másfelől nem volt erre idő.”

Amikor pedig Medgyessy Péterről az átvilágítóbírák 2003-ban úgy találták: a rendszerváltás előtt miniszterelnökhelyettesként kapott állambiztonsági jelentéseket, s ezért lemondásra szólították fel, a politikus – amint a bírák határozatában olvasható – azt válaszolta: “Ezek közül csak egyeseket olvasott el, a döntéseihez a jelentéseket nem használta fel.” Ha viszont most előkerülnének az ilyen nyilatkozatokat cáfoló iratok, az zavarba hozhatna egyes szocialistákat.

Másik informátorunk szerint nem csak ilyen dokumentumokkal lehet zsarolni az MSZP-t. Mint fogalmazott: annak idején pártberkekben mindenki mindenkivel intim viszonyba keveredett (forrásunk ennél vulgárisabb kifejezést használt), s nem lenne meglepő, ha valakik bespájzoltak volna ezekről az együttlétekről titokban készült fényképekből, hangfelvételekből. “Akik évekig tanulták, hogyan kell másokat eredményesen zsarolni, most a korabeli módszereket sikerrel alkalmazhatják volt megbízóik ellen” – fogalmazott az állambiztonsági szakértő.

ÓVATOS SZOCIALISTÁK

A fentiek ismeretében kevéssé meglepő, ha a szocialista pártban mások sem lelkesednek azért, hogy Gyurcsány Ferenc minél szélesebb körben nyilvánossá tenné az állambiztonsági iratokat. (Eddig az átvilágítás csak a III/III-as belső elhárítás ügynökeire terjedt ki. A kormány a nyilvánosságot kiterjesztené a III-as főcsoportfőnökség további részlegeinek – hírszerzés, kémelhárítás – ügynökeire és munkatársaira is.) Az új ügynöktörvény-javaslat megfogalmazásával megbízott Burány Sándor első, január végi tervezete a miniszterelnök szerint nem volt elég bátor lépés az iratok megismerhetősége felé, ezért újabb elképzelés megfogalmazására utasította a politikust. A kormányfő megszimatolhatta, hogy a “nulla pont nullás” változat mindenre, csak nem az általa tervezett nagy leleplezésekre alkalmas (lehetőleg persze a jobboldalon). Erre utal azon értesülésünk is, hogy a szocialistáknak a területtel foglalkozó műhelye Burány eredeti javaslatával tökéletesen megelégedett volna. Ahogy egyik képviselőjük fogalmazott lapunknak: “Nyulat nem lehetett volna lőni vele, ám az egykori állambiztonságiak leleplezése nem is járt volna beláthatatlan következményekkel a mai szolgálatokra.”

A miniszterelnök ezután az SZDSZ-t hívta segítségül elképzeléseihez. “A koalíciós kormányban van két párt – a Szabad Demokraták Szövetsége egy nagyon széles, nagyon mély megismerhetőség mellett érvel. Nekem muszáj ezt figyelembe vennem” – hangzottak múlt héten a Magyar Rádióban a kormányfő egyes szocialisták kedélyeit borzoló szavai. Gyurcsánynak szüksége is van külső támogatásra, hiszen pártja nagy öregjei közül többen – például Gál Zoltán és Suchman Tamás – fenntartásokkal fogadják a javaslatot. A nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő államtitkár, Tóth András már csak hivatalból is a korlátozott nyilvánosság híve, de úgy tudjuk, Kiss Péter kancelláriaminiszter sem rontana ajtóstul az állambiztonsági levéltárba.

Kinek-kinek más oka lehet az óvatosságra. Gál Zoltán fél életét a belügy környékén töltötte, s éppen a rendszerváltozás előestéjén, az 1990-es választások előtt lett a tárca vezetője, mely minőségében nem keveset forgolódott az állambiztonsági iratok környékén. Tóth András 1983 és 1989 között a MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályán is dolgozott, mely részleg az állambiztonság pártirányításának felelőse volt; a politikus így jószerivel ma ugyanott folytathatja, ahol a rendszerváltozás előtt abbahagyta. (A törésvonalakat jelzi, hogy Gyurcsány Ferenc szerint a jövőben nem a nemzetbiztonsági szolgálatok irányítói, hanem jogszabály rendelkezne arról, mely iratoknak kell államtitoknak maradniuk. Ezzel a kormányfő lényegében Tóth András hatáskörét nyirbálná meg.) Suchman Tamás pedig értesüléseink szerint a Magyar Zsidó Örökség Alap felügyelőbizottságának elnökeként attól tart, hogy napvilágra kerülhet: a zsidó szervezetekben ki működött együtt az állambiztonsággal.

Amikor utóbbi politikust a készülő jogszabályról kérdeztük, valóban óvatosan nyilatkozott. Mint hangsúlyozta, a múlt lezárásának több módja lehetséges, s ezek egyike lehet a törvényalkotás is. “Ám nem biztos, hogy a cseh vagy a német mintát átvéve a legszélesebb nyilvánosság megteremtésére van szükség. Figyelembe kell venni egyes érzékenységeket is – hogy az igazság kiderítésével ne okozzunk aránytalanul nagy sérelmeket. Ha tizenöt éve megegyezéses rendszerváltás volt, akkor ma ne folytassunk boszorkányüldözést” – mondta.

JOGÁLLAMI AGGÁLYOK

Más szempontból ugyan, de az adatvédelmi biztos is bírálja a készülő törvényjavaslatot, s a maga részéről csak a közszereplők, a közhatalmat gyakorlók múltjának megismerését tartja elképzelhetőnek. “Súlyos – jogi, erkölcsi, egzisztenciális – következményekkel járhat a hálózati vagy akként nyilvántartott személyek – meghatározott cél nélkül – azonosíthatóvá tétele. Egyfelől azért, mert a törvény nem tisztázza: bűnösnek, erkölcstelennek, rossz embernek kell-e tekintenie magát annak, aki – állampolgári kötelességtudattól vezérelve vagy zsarolás miatt – segítette a (politikai) rendőrséget a bűnüldözési feladatok ellátásában. Másfelől azért, mert több jogerős bírósági ítélet utal arra, hogy a nyilvántartásban fellelhető személyek nem voltak ügynökök; az ilyen tevékenységükre utaló 6-os kartonok hamisak voltak” – sorolta aggályait múlt heti levelében Péterfalvi Attila Burány Sándornak. Amint pedig egy tévéműsorban a kormányfő alkotmánymódosítási elképzeléseire utalva hozzátette: “Jogállami keretek között nem valósítható meg alkotmánymódosítással sem ez a fajta teljes nyilvánosság.” (Az például, hogy valakit hazafias alapon ügynöknek szerveztek be, szerinte politikai felfogásra utaló, tehát védett adat, melyet nem szabad nyilvánosságra hozni.)

A sok politikai és szakmai kifogást figyelembe véve ma lehetetlen megjósolni, hogy az Országgyűlésnek lapzártánk után benyújtott törvényjavaslat elnyeri-e a képviselők többségének voksát, s nem maguk a szocialisták fogják-e leszavazni a tervezetet. Amikor az MSZP-frakció nemzetbiztonsági szakértőjét, a törvény adta lehetőségeken belül a legteljesebb nyilvánossággal egyetértő Tóth Károlyt arról kérdeztük, a képviselőcsoport vezetősége elrendel-e kötelező szavazást, a politikus kijelentette: erről még nem tárgyaltak. Miként azonban hozzátette, náluk ritka ez a módszer, mert általában előzetes tárgyalásokkal jutnak egyetértésre. Kérdés persze, hogy ebben az ügyben elegendő lesz-e szokásos egyeztetés – sőt lapzártánkkor még az sem dőlt el, hogy a kormány mikor és milyen tartalommal nyújtja be alkotmánymódosító javaslatát.

Akiknek jelentettek

A szocializmus évtizedei alatt egyes állami és pártvezetők hivatalból megkapták a Belügyminisztérium szigorúan titkos jelentéseit. Amint például az 5/1982. számú BM-államtitkári intézkedés elrendelte, a meghatározott tisztséget betöltőkkel napi, illetve heti rendszerességgel közölni kellett “az állami, társadalmi, a gazdasági irányításban hasznosítható – operatív vagy más bizalmas forrásból származó – politikai információkat, amelyek hazánk és szövetségi rendszerünk biztonságát érintik, és segítik az ellenséges erők terveinek, tevékenységének időbeni megismerését”.

A Heti Válasz az 1982-es rendelkezés alapján összeállította azoknak a vezetőknek a listáját, akik bizonyosan megkapták a jelentéseket. Mivel azonban a lajstrom kormányonként változott, az alább felsorolt hivatalok betöltőinél bizonyosan szélesebb kör – egyes becslések szerint az 1990 előtti évtizedek idején összességében több száz ember – ismerhette meg a tájékoztatás tartalmát, illetve adhatott megbízást az állambiztonsági szolgálatoknak.

az Elnöki Tanács elnöke

az Elnöki Tanács titkára

az Országgyűlés elnöke

a legfőbb ügyész

a Minisztertanács elnöke

a Minisztertanács elnökhelyettese

a belügyminiszter

a külügyminiszter

a honvédelmi miniszter

az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai

az MSZMP Központi Bizottságának (KB) titkárai

az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője (és alkalomadtán egyes más osztályvezetők)

az MSZMP budapesti pártbizottságának első titkára (és helyi tájékoztató formájában a megyei párttitkárok)

az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke

a KISZ Központi Bizottságának első titkára

a Népszabadság főszerkesztője

A cikket a HetiVálasz.hu oldalon a következő címen találja:

http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=10602

Comments are closed.