Forrás: NOLA lángoló sínek emlékeztetnek
Munkatársunktól, 2005. január 28. 00:00
A metsző hideg, a süvítő szél és a szakadó hó ellenére több mint tízezren zarándokoltak el Lengyelországból, Európából, a tengerentúlról a Krakkótól hatvan kilométerre északnyugatra fekvő volt lágerbe. Sokak arcán leolvasható volt a szörnyű emlékeket idéző ‘időutazás’, amikor az ünnepség kezdeteként megszólalt egy vonatfütty.
A dermesztő jelzés az 1940 júniusa és 1945 januárja között működő náci halálgyárba érkezett szerelvényekre utalt. A síneket most mécsesek borították, az ünnepség végén pedig lángba borultak. Messziről is láthatóak voltak a mártírok emlékére gyújtott, több emelet magasságban emelkedő állványzaton elhelyezett máglyák tüzei.
A világ legnagyobb haláltáborában – különböző becslések szerint – 1,1-1,5 millió embert pusztítottak el. A gázkamrákban legalább egymillió zsidó lelte halálát: a férfiakat, nőket és gyermekeket a hitleri Harmadik Birodalom által megszállt európai országokból, köztük Magyarországról szállították Lengyelország déli részére.
A kétórás, több mint háromezer rendőr által biztosított ceremónián – amely az Auschwitz felszabadulásának hatvanadik évfordulóját kísérő nemzetközi eseménysorozat egyik csúcspontja volt – több mint negyven ország magas rangú vezetői vettek részt. Az állam- és kormányfők – köztük a Magyarországot képviselő Mádl Ferenc, valamint Móse Kacav izraeli, Vlagyimir Putyin orosz és Jacques Chirac francia elnök, illetve Dick Cheney amerikai alelnök – jelenléte is demonstrálta, hogy a nemzetközi közösség milyen kiemelt figyelmet szentel az eseménynek. Az antiszemitizmus különböző formákban ismét felütötte fejét a világban. Európa sem kivétel a hol nyílt és brutális, hol ‘kódolt’ zsidóellenes, raszszista és idegengyűlölő megnyilvánulások, a náci haláltáborok létét tagadó ‘tanok’ terjedése alól.
– Hiába fogadtuk meg, hogy ‘soha többé’, a holokauszt óta újabb és újabb népirtásokat követtek el – mondta beszédében Simone Veil, aki 78 651-es számú fogolyként – szavai szerint emberi voltától megfosztott, élete végéig a bőrébe tetovált számmal megjelölt ‘darabként’ – töltött tizenhárom hónapot Auschwitzban és Bergen-Belsenben. Romani Rose, a németországi szintik és romák vezetője nemcsak a hitleri ‘végső megoldásnak’ áldozatul esett félmillió roma emléke előtt tisztelgett, hanem Európa legnagyobb lélekszámú kisebbségével, a cigánysággal szemben egyre erősebben megnyilvánuló verbális és fizikai erőszakra is figyelmeztetett.
Különös figyelem kísérte Aleksander Kwasniewski lengyel elnök beszédét, aki a többi között arról szólt, hogy Auschwitz elsősorban a holokauszt szörnyű szimbóluma, ugyanakkor a haláltábor véget vetett lengyelek és zsidók 800 éves együttélésének is. – Végre valaki kimondta, hogy a lengyel zsidók menynyit tettek ennek az országnak a történelméért és kultúrájáért – helyeselt Kwasniewski szavai hallatán valaki az egyszerű nézőknek fenntartott szektorban.
A tömegben a fehér-piros lengyel zászlók mellett Dávid-csillagos izraeli lobogók is feltűntek. Sokan elpusztított családtagjaik, társaik fotóját tartották kezükben. Szimcsa Keller lódzi kántor kürtjele és Joseph Malowany New York-i kántor imája után az Auschwitz-Birkenau poklát túlélő volt foglyok, majd a lágert felszabadító szovjet hadsereg tagjai gyújtottak mécseseket az iparszerűen legyilkolt áldozatok emlékére, akiknek jelképes sírköveinél a lengyel hadsereg katonái álltak díszőrséget. Majd a magas rangú politikusokon volt a sor: Kwasniewski, Putyin, Kacav, Chirac, Cheney, Mádl és a Németországot képviselő Horst Köhler államfő után fejet hajtott az áldozatok emléke előtt Viktor Juscsenko ukrán államfő, akinek apja szovjet fogolyként szintén megjárta Auschwitzot.
A meghívottaknak fenntartott szektorban Borisz Galajda nehezen tudott uralkodni az érzelmein. A 131 396-os számú egykori foglyot tizenöt éves korában, 1943-ban hurcolták el Ukrajnából. Könnyeivel küszködve azt mondta: nehezen szánta rá magát az útra, de tartozott ezzel minden sorstársának.
A gyűlölködést száműzni kell az emberek gondolatvilágából, és ebben a feladatban az oktatásnak és a sajtónak különleges szerep jut – fogalmazta meg Mádl Ferenc köztársasági elnök az auschwitzi emléknap üzenetét magyar újságíróknak nyilatkozva. Mádl a világ legnagyobb temetőjének nevezte a volt koncentrációs tábort, ahol a közel másfél millió áldozat között magyarok – zsidók és romák – százezreit küldték a halálba. – Ez az áldozat nem volt hiábavaló, mert még egyszer ilyesmi nem fordulhat elő – tette hozzá az államfő.
Auschwitz-Birkenau, 2005. január 27.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
