Forrás: NOL

Ha mindenre fény derül

Film

Szabó G. László, 2005. január 28. 00:00

Kép: Zuzana Minácová

Eddig csak az arcát ismertük. Eleinte thrillerekben, krimikben és horrorokban láthattuk. Játszott a Sikolyban, A rettegés arénájában, a Váltságdíjban. Aztán jött néhány fajsúlyosabb alkotás. Peter Kassovitz Hazudós Jakabja, Norman Jewison opusa, A hurrikán, a Gömb, Barry Levinsonnal. Van egy vígjáték is a listán. Egy jól sikerült irodalmi adaptáció, A Napsugárfiúk. Ebben is hitelesen hozta a figurát.

Furcsa mód mégsem jegyeztük meg a nevét. Pedig ott állt Morgan Freeman, Robin Williams, Samuel L. Jackson, Denzel Washington, Woody Allen és Dustin Hoffman mellett. Talán kevés volt a fény, amely rá vetülhetett. Mindez már a múlté. A jelen: Jonathan Demme filmje, A mandzsúriai jelölt. Egy lélektani krimi a politika farkastörvényeivel. S benne ő, a régi ismerős. Hősi pózban, győztes tekintettel, diadalmas mosollyal.

Raymond Shaw, az első iraki háborúban szerzett érdemeiért Becsület-rendet kapott őrmester Amerika alelnöke lehetne. Csakhogy kiderül: nem tiszta a múltja. Egy bizalmat ébresztő, rokonszenves arc. Most jegyezzük meg a nevét: Liev Schreiber.

Eddig csak színészi kvalitásait mutatta meg a világnak. Amerikában a legjobb Shakespeare-színészek között jegyzik. Mostantól azonban a filmrendezők táborába is beállt. A nyáron első önálló alkotását hozta létre Mindenre fény derül címmel. Prágában és Közép-Csehország különböző pontjain forgatott a stáb, noha a filmbeli történet valahol Ukrajnában játszódik. Egy huszonéves amerikai fiú ugyanis elhatározza: megkeresi azt az asszonyt, aki a náci megszállás idején élete kockáztatásával mentette meg zsidó nagyapját a koncentrációs tábor szörnyűségeitől. Útja során két emberrel kerül szorosabb kapcsolatba. Egy habókos öregemberrel, aki azt állítja magáról, hogy vak, ezért egyetlen lépést sem tesz kezelhetetlen kutyája nélkül, és az öregember ékszerekkel teleaggatott unokájáról, aki a tolmács szerepét tölti be kettőjük között.

– Különös neve van: Liev. Szépen hangzik, de teljesen ismeretlenül cseng a fülemben.

Meryl Streeppel A mandzsúriai jelölt című filmben– Két történetem is van arról, hogy miért kaptam ezt a nevet. Édesanyám azt állítja, így akart tisztelegni kedvenc orosz írója, Lev Nyikolajevics Tolsztoj előtt. A másik verziót nem lenne szabad elmesélnem, mert szigorúan rám parancsolt, nehogy előhozakodjak vele. Egyszer, amikor nagyon beteg volt, egy Liev nevű orvos segített rajta. Szerintem ez is elég ok arra, hogy később valaki ezt a nevet adja a fiának. De a mamám megesküdött, hogy nem így volt. Úgyhogy marad az első variáció.

– És honnan származik a mama?

– Természetesen Ukrajnából. De van a családjának lengyel és német ága is. Az édesapám ereiben is többféle vér folyik. Az ő oldalán svájci, osztrák, ír és skót rokonokról beszélhetnék. Édesapám nem élt velünk, anyai nagyapám töltötte be a családban az apa szerepét. New Yorkban nőttem fel, s mivel édesanyám taxisofőrként dolgozott, és keveset volt otthon, tőle tanultam meg szinte mindent, amit egy férfinak tudnia kell. Nagyon szerettem őt. Nehéz volt belenyugodnom, hogy meghalt. Az életével Ukrajnából is átmenekített egy darabot Amerikába. Zsidó is volt, bohém is volt, és politikai elkötelezettségét sem rejtette véka alá. Ezt a filmet voltaképpen neki köszönhetem. Az ő emberségének, az ő múltjának, az ő kultúrájának.

– Pedig a film alapja egy sikeres regény.

– Jonathan Foer briliáns műve egyik hétről a másikra vált bestsellerré Amerikában, Nyugat-Európában pedig már több irodalmi elismerésben részesült. Ha vannak még felfedezések az ember életében, akkor az én életemben ez a regény mindenképpen annak számít. Amellett, hogy szerepeket játszom, évente többször is részt veszek felolvasóesteken. Ilyenkor a The New Yorker hasábjain folytatásban megjelent novellákból, regényekből adunk elő részleteket. Így került a kezembe a huszonhét éves Foer írása, és bizony első olvasásra lenyűgözött. Egymáshoz csapódik három ember Ukrajnában, mindhármuknak megvan a maga más és más élete, mégis szót értenek, sőt barátságot kötnek. A nagyapám történetei alapján már tíz évvel ezelőtt elkezdtem írni egy könyvet, és az én hősöm is nagy útra vállalkozott: meg akarja találni azt a helyet, ahol az öreg született. Útja során mindenféle kalandba keveredik, megismer jó néhány érdekes embert, de minél inkább szőttem-szövögettem a cselekmény szálait, annál több hibát követtem el az írásban. S amikor elolvastam Foer történet, azt mondtam: Ez kell nekem, ez az én történetem!” Színes volt és szellemes, sokkal érdekesebb, mint amit én írtam.

– És hogy született meg a forgatókönyv?

– Úgy, hogy a kettőt eggyé gyúrtam. Mondhatnám azt is, hogy kiloptam Foer könyvéből a legjobb, legszórakoztatóbb jeleneteket, de ez így mégsem lenne igaz. Pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, összefolyattam a kettőt, és így született meg egy keserű komédia alapanyaga.

– A film két szereplője közül az egyik világsztár, a másik először áll kamera előtt.

Jelenet A mandzsúriai jelölt című filmből– Elijah Wood és Eugen Hütz. Ők az életben is két különböző világot, életstílust, kétféle gondolkodást képviselnek. Eugen az aranyláncos fiút játssza. Kijevből származik, szüleivel együtt a kilencvenes években emigráltak az Egyesült Államokba. Eugen nagy álma mindig is egy zenekar volt. New Yorkban aztán fel is állított egy csapatot. Gipsy punkot játszanak, Gogol Bordello a nevük. Zenéjüket azonban különböző kabaréjelenetekkel tarkítják. Tíz éve már, hogy együtt játszanak, azóta minden egyes koncertjük egy különös színházi előadás. A kritikusok zenei lázadást emlegetnek velük kapcsolatosan, egyszer azt írták róluk: Bertold Brecht és Iggy Pop találkozik minden egyes dalukban. Eredetileg én is a zenéjük miatt akartam találkozni Eugennel, de amikor megláttam őt, azonnal odaszóltam az asszisztenseimnek, hogy: „Megvan Alex!” És nem kerestük tovább sem Amerikában, sem Oroszországban, sem Ukrajnában.

– Elijah Wood kézenfekvő választás lehetett.

– Természetesen több filmben is láttam őt. A Gyűrűk ura Zsákos Frodója még biztosan sokáig fogja kísérni őt, mára azonban teljesen kinőtt a kedves, megbízható kölyök szerepköréből. Okos, felkészült, jó humorú fiatalember, akivel sok mindenről lehet komoly, mélyreható beszélgetéseket folytatni.

– Kapott egy Trabantot a szerepéhez.

– Életében nem látott még ilyen kocsit. Nem is akarta elhinni, hogy pár évtizeddel ezelőtt ez volt Kelet-Európa első számú járgánya. De nagyon megszerette. Három hétig ez volt a „leghűségesebb” partnere. Zuhogó esőben és kánikulában egyaránt jól kijöttek egymással. Olykor-olykor füstölt és pöfögött alatta, de mégsem haragudott rá soha. Félek is egy kicsit, nehogy a Trabant legyen a kész film egyik főszereplője, mert a másik biztosan Misa lesz.

– Ő ki?

– Az öregember kutyája. Az is egy nagy fazon! Igazat fog adni, amikor majd a filmet megnézi.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©