Forrás: Magyar HírlapA lágermikulásra nem érdemes várni

lapozgató

Miről ismerszik meg a lágermikulás? Arról, hogy – lappföldi társával ellentétben – őt hiába várják. Az is lehet, hogy fennakad az ellenőrző pontokon, vagy a szögesdróton nem tud átjutni. Mindenesetre nem jön. Ha tovább akarjuk szőni Szántó T. Gábor egyik elbeszélésének szálait, a haláltáborba zárt kisfiú csak vár, de hiába tenné ki cipőjét, senki nem csempészne bele ajándékokat.

Szántó T. Gábor kötete, a Lágermikulás kissé zavarba ejtő könyv lett. A címadó elbeszéléssel ellentétben ugyanis (szerencsére) nemcsak ilyen érzelmes szövegek olvashatók benne, hanem nagyon is komoly, a holokauszt utáni zsidóság problémáinak tabuk nélküli ki- és elbeszélései is. Éppen ezért a könyv legnagyobb ereje az őszinteségében és távolságtartásában keresendő. Lehet-e egyáltalán ebben a hisztérikus országban a zsidóságról tabuk nélkül írni? Szántó T. megteszi. Irodalmi szempontból nincs is semmi rendkívüli ebben a könyvben, ahhoz, hogy igazán megérthessük, milyen lelki konfliktusokkal kell megküzdenie a holokauszt- túlélők különböző generációinak, mindenképpen el kell olvasni a Lágermikulást. Tíz szövegből van, amelyik a hit, vagyis az isten és az ember közti párbeszéd helyreállításának problémáját járja körül, lehet-e bármiféle isteni jelenlétet feltételezni a holokauszt borzalmai kapcsán, van, amelyik az emlékekkel küszködő túlélők magatartásmintáit villantja fel, egyszer a groteszk és az irónia eszközeivel, másszor pedig a vallomásszerű őszinteséggel. Vannak olyan szövegek is, amelyek a zsidóság profánabb problémáival foglalkoznak. Ezekben vajmi kevés tragikum található, talán mert a korrupció, a gátlástalanság az ember állandó kísérője.

Ahogy Szántó T. Gábor is írja: „Nem tudom másként látni ezeket az elbeszéléseket, mint közelítéseket önmagamhoz. (&) A huszadik században kiforgatott énünk újrakonstruálásának.” A közelítések szempontjából jobban sikerültek a személyesebb szövegek, például rögtön a nyitó darab, a Szétszóratás című vagy a szenvtelenebb, de éppen ezért megrendítőbb Hazatérés című elbeszélés. A haláltáborok szellemi örökségéről írni ugyanis olyan nehéz feladat, hogy olykor még a legjobbak is alulmaradnak.

Mézes Gergely

©