Forrás: Magyar RádióSaronnak nincs sok választása
Elhangzott 2005. január 16-án
2005. január 18., kedd 15:20
A hétfőn felállt új koalíció korántsem ígér stabil kormányzatot Izraelnek, hosszú hetekig tartottak a koalíciós egyezkedések a Likud súlyos belső ellentétei miatt, majd az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a Kneszetben sikerül-e megszavaztatni a hosszú tárgyalások eredményét.
Mióta Ariel Saron meghirdette gázai és észak-ciszjordániai elszakadási tervét, igen nehéz helyzetbe került a Kneszetben és saját pártjában egyaránt, május óta kisebbségben kormányzott, s bár taktikai érzéke mostanáig átsegítette a válságokon, többször alig sikerült megakadályoznia a parlamenti patthelyzet miatt az előrehozott választásokat.
A politikai lavírozás tétje a gázai kivonulás, egy új választás után egy új kormányzatot nem kötelezné a Kneszet döntése a zsidó települések feladásáról, a tervek vagy később valósulnának meg, vagy meg sem valósulnának. A jobboldali radikális telepesek kétségbeesetten küzdenek a terv ellen, hiszen ha egyszer megkezdődik a települések feladása, ki tudja, hol érnek véget a kiköltöztetések, melyik zsidó helység maradhat meg végül, ha egyáltalán.
Közben éppen ezért lépett be a koalícióba a Munkapárt, ezért támogatja a kormányt a baloldali ellenzék jelentős része a partvonalon túlról, Saronnak pedig nagy szüksége van a támogatásra, mert saját pártjának egy része ellen kell küzdenie, ugyanis a lázadók, a Likud képviselői közül tizenhárman szembeszegültek az egyoldalú kivonulás tervével, és mindent elkövetnek, hogy megbuktassák Ariel Saront. A lázadók valójában nem a Likud fontosabb miniszteri tárcákat viselő politikusai, hanem inkább marginális helyzetű képviselők, akiknek egyáltalán nem biztos a helye az elkövetkező választások után.
A Likud belső szabályai szerint a párt központja, egy néhány ezres fórum határozza meg a képviselői listán a politikusok helyeit, a frissen elfogadott szabályok szerint a jelenlegi negyven képviselőből mindössze huszonöt kiválasztott ülhet majd a következő Kneszetben, s a többi helyre előre meghatározott kvóták szerint nőket, új bevándorlókat és a kisebbségek képviselőit kell delegálni. A Likud központja híres-hírhedt radikalizmusáról, s a lázadó politikusok egy része nem feltétlenül ideológiai okokból száll szembe a miniszterelnökkel, hanem azért, hogy radikalizmusával népszerűvé és ismertté váljon a Likud centrumában, hogy ezzel is biztosítsa helyét egy következő választási ciklusra, azonban az ellenzéki magatartás lassan a párt egységét veszélyezteti. Izraelben egyre többet beszélnek arról, hogy a Likud gyakorlatilag mára kettészakadt, a képviselők kétharmada Saron mellett áll, harmada pedig ellene szavaz, ezért hiába is támogatja az ellenzék jelentős része az elszakadási terv miatt a miniszterelnököt, a kormánykoalíció helyzete igen ingatag.
Az új kormányra beiktatásakor ötvennyolc képviselő szavazott, míg ötvennyolcan ellene voksoltak, az ellenzők között likudosok, a támogatók között pedig radikális ellenzéki, baloldali és arab politikusok voltak. A kormány első megméretése szerdán a költségvetési szavazás első fordulója volt, ekkor is alacsonyan rezgett a léc, bár a Likud-lázadók Saron mellett szavaztak, azonban az ígérik, hogy a második és a harmadik körben nem támogatják a büdzsét, amit ha március 31-ig nem sikerül elfogadni, akkor automatikusan kiírják az új választásokat Izraelben.
Jelenleg a kormány megszilárdításának egyetlen módja további koalíciós partnerek bevonása az egységkormányba. Az izraeli miniszterelnöknek nincs sok választása, ha végre akarja hajtani elszakadási tervét, és tárgyalásokat akar kezdeni a frissen megválasztott palesztin elnökkel, akkor stabilizálnia kell kormányát a Kneszetben, hiszen az állandó belső kormányválságok közepette mostanáig még a 2005-ös költségvetést sem tudta elfogadtatni, márpedig a jövőben súlyos lemondások és fájdalmas áldozatok várnak Izraelre a békefolyamatban, ahogy azt Ariel Saron többször is megfogalmazta.
Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem)
