Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Nemzeti lufieregetés

2005. január 19. (7. oldal)

Pataky István

Balga ötleteknek nevezte a Magyar Helsinki Bizottság hétfőn közzétett állásfoglalásában a Gyurcsány-kormány nemzetpolitikai javaslatait. A nem feltétlenül jobboldali szimpátiájáról ismert emberi jogi szervezet pontról pontra kivesézi a miniszterelnöki terveket, melyekről kiderül az, amit a határon túli vezetők és az ellenzék már korábban jelzett: tartalmatlan vagy megvalósíthatatlan ígéretekről van szó.

Nemzeti vízum? Ma is létezik, s természetesen nem etnikai alapon osztogatják.

Csak határon túliaknak szóló, a magyartól eltérő útlevél, amely az Európai Unió egész területére érvényes? Jelen állás szerint kivitelezhetetlen.

A honosítással kapcsolatos ügyintézés felgyorsítása? Szépségtapasz csupán, ha a sok esetben teljesíthetetlen feltételek változatlanok maradnak.

Íme egy javaslat a Helsinki bizottságtól (és nem a baloldali sajtó által az utóbbi időben rendszeresen lenacionalistázott határon túli vezetőktől): „Minden áttelepülő magyarnak alanyi jogon biztosítani kellene a honosítás lehetőségét. Így járt el a Német Szövetségi Köztársaság a német határoktól keletre élő németekkel. Így jár el Izrael állam azokkal a zsidó emberekkel, akik az ott maradás szándékával lépnek az ország földjére. Ennek az elvnek a kimondásához politikai elszántságra volna szükség a kormány, erkölcsi támogatásra a magyar társadalom részéről. Meg némi bizalomra! Annak a megértésére, hogy a határon túli magyarok túlnyomó többsége nemcsak azért marad a szülőföldjén, mert az anyaországban nem kap tartózkodási engedélyt.” Az elképzelés esetleges következményeiről ismét lehet vitatkozni, azzal azonban aligha, hogy valahogy így néz ki egy kézzelfogható nemzetpolitikai javaslat. Kommunikációs lufiparádé helyett.

Gyurcsány Ferenc érezhetően nehezen birkózik meg a december ötödiki népszavazás utáni helyzettel. Büszkélkedik a végeredménnyel, holott egy eredménytelen referendum kétes dicsőség, s ezt ő is tudja. Nyíltan harcot hirdet a határon túli magyar vezetők ellen, közben pedig rendkívül szerencsétlen és improvizatív módon próbál valamiféle sajátos megoldáscsomagot felmutatni a „haladó hazafiság” jegyében. Mindezzel párhuzamosan látványosan zátonyra fut egy képmutató, az autonómiatörekvések támogatására utaló kijelentésével. Baloldali magyar politikus szájából – talán az egyetlen Tabajdi Csaba kivételével – az autonómia szó nem hangzott el az utóbbi tizenöt évben. Most pedig jött Gyurcsány erősen kompenzálásízű nyilatkozata, és ahogyan az ilyen kijelentések esetén lenni szokott, beindult a szomszédos államok nacionalista kórusa. Szlovákiában pillanatok alatt a szocialista miniszterelnök vált a magyar revizionizmus megtestesítőjévé.

Üvölteni kellene tán – ahogyan azt az MSZP tette, amikor Orbán Viktor kormányfőként megemlítette a Benes-dekrétumokat -, hogy Gyurcsány megbillentette a térség stabilitását, megrontotta a kétoldalú viszonyokat, és ezzel árt a határon túli magyaroknak? Lehet. Csak akkor éppolyan képmutatók lennénk, mint a Gyurcsány-féle nyilatkozat. A miniszterelnök ugyanis nem támogat semmi olyat, ami nem tetszik a szomszédos országoknak, és amit a határon túli magyarok egységesen kérnek.

Maradnak hát a tartalmatlan, megvalósíthatatlan PR-ötletek hazafiság címén, a szlovákok haragos reagálásai, a román kormányfő néhány órás budapesti mosolya és a határon túli nemzettársak elkeseredettsége.

Lendületben a szocialista hazafi.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001