Forrás: MNO

Hatvan éve szabadult fel a fővárosi gettó

Megemlékezés a vezető politikusok részvételével

2005. január 18. 11:25

MNO

Hatvan évvel ezelőtt, 1945. január 18-án szabadult fel a budapesti gettó. Az eseményre istentisztelettel emlékezett a Budapesti Zsidó Hitközség. – A holokauszt nem egy a bűnök közül, hanem a bűn, amire nincs bocsánat – mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.

Az évforduló alkalmából a Budapesti Zsidó Hitközség emlékező istentiszteletet tartott a Dohány utcai zsinagógában. A megemlékezésen részt vett Mádl Ferenc köztársasági elnök, Szili Katalin, a parlament elnöke, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – aki beszédet is mondott -, továbbá Boross Péter és Orbán Viktor volt miniszterelnökök, a kormány több tagja, valamint Demszky Gábor főpolgármester, és a parlamenti pártok több vezető politikusa. Oroszországot a budapesti nagykövet képviselte.

A holokauszt nem egy a bűnök közül, hanem a bűn, amire nincs bocsánat – mondta Gyurcsány Ferenc a magyar és az izraeli himnusz elhangzása után elmondott beszédében. Hozzátette: nem szabad engedni, hogy átírják a történelmet, hogy megkérdőjelezzék a bűn létezését. Szerinte a Magyar Köztársaságban csak egymás megbecsülésére, a jóhiszeműségre épülhet közös nemzeti létünk. Beszédében hangsúlyozta, hogy mindenki, akit megsebeznek, meggyaláznak, a mi testvérünk, higgyen bármilyen istenben.

Frölich Róbert főrabbi a nyilas uralom embertelenségére emlékezett, és arról beszélt, hogy a zsidóság hálát ad az életért, amit a gettó felszabadulásakor visszakapott. Beszédében kitért arra is, hogy minden oldalról fel kell lépni a kirekesztés ellen. Úgy vélte, amíg a gyűlölet, a rasszizmus és antiszemitizmus teret kaphat az írott és elektronikus sajtóban, addig nincs esély az előítéletektől mentes társadalom felépítésére.

A pesti “nagy gettó” a fővárost ostromló szovjet csapatok előretörése nyomán 1945. január 18-án szabadult fel. A gettó a VII. kerületi Dohány utca, a mai Kertész utca, a Király utca és a Károly körút által határolt területen feküdt, és volt mikor ott 70 ezer embert zsúfoltak össze, közülük egyes adatok szerint hétezren, mások szerint háromezren vesztették életüket. A háború során a főváros 200 ezres zsidóságának hozzávetőleg a felét pusztították el.

Az üldözöttek mentésében többek között magyar értelmiségiek, papok és lelkészek, valamint a semleges országok követségei is tevékenyen részt vettek. Ezen a téren Raoul Wallenberg, a svéd nagykövetség titkára volt a legeredményesebb. A gettó felszabadulása előtt egy nappal tűnt el Raoul Wallenberg svéd diplomata, akinek a nevéhez az üldözöttek tömegeinek megmentése fűződik. A diplomata munkatársaival zsidók ezreit mentette meg hamis útlevelekkel, menlevelekkel. 1945. január 17-én Budapestről Debrecenbe indult, állítólag az ottani szovjet parancsnokságra, ahová azonban soha nem érkezett meg. A szovjet hatóságok elhurcolták, sorsáról a mai napig nem tudni teljesen bizonyosat. Jelentős embermentést végzett a svájci Carl Lutz is, akárcsak az olasz Giorgio Perlasca, aki spanyol követnek adta ki magát a németek előtt.

(Magyar Rádió, zsido.hu)

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2005

Comments are closed.