Forrás: NOLFelnőtt a Sorstalanságban
Albert Györgyi, 2005. január 14. 18:00
Kép: Velledits Éva
Adatok. Széria, kópiaszám (30), a Filmszemle záró filmje, országos bemutató február 10-én, Berlinálé&
Mennyit fogyott a főszereplő a forgatás alatt, pedig vékony, de imád enni& aki, legjobban a hidegtől félt. Velem szemben egy 13 éves kiskamasz. Nagy Marcell. A Sorstalanság Köves Gyurija. A film készítése alatt felnőtt.
– Sutyi (Koltai Lajos – A szerk.) fél évvel a forgatás előtt mondta meg a szüleimnek, hogy engem választott. Én csak két héttel a munka előtt tudtam meg… Titkolták. Apró, árulkodó jelek voltak. Például, hogy mentünk hangfelvételre, és a többiekkel egy-egy sort olvastattak fel, velem pedig felvették az összes belső monológot. De még akkor sem mertem arra gondolni, hogy enyém lehet a szerep, mert féltem a csalódástól.
– Olvastam kollégám cikkét az egyik hetilapban, amiben azt mondtad: nem színésznek, operatőrnek készülsz…
– Ha szembejönne egy szerep, ami ‘megcsap’, főleg egy színházi szerep, akkor nem mondanék nemet: nagyon szívesen elvállalnám. De… Nem életcélom színésznek lenni. Tényleg jobban érdekel a fotózás, az operatőrség… Operatőr szeretnék lenni.
– Olvastad Kertész Imre könyvét?
– Igen. A második válogatási kör után kezdtem el olvasni, meg természetesen a forgatókönyvet is elolvastam. Ha nem lettem volna a filmben, akkor is elolvasom, de talán nem ilyen korán. Volt benne egy-két, számomra érthetetlen dolog. Nagyon-nagyon nehéz olvasmány volt.
– Az íróval találkoztál?
– Öt percre. Egyszer. Sajnos csak ötre. Annyira volt elég, hogy dedikáltassam a könyvem. Utána forgatni kellett mennem.
– A forgatás alatt miért kellett téged titokban tartani?
– Szerintem, ennek két oka volt. Sutyi nem akarta, hogy felboruljon az életem, a magánéletem. A másik: nem akarta, hogy másra is kelljen figyelnem, csak a feladatra. A filmre, a forgatásra…
– Tényszerűen: mennyit vett el az életedből ez a film?
– A forgatás 59 napból állt. A leállással együtt: fél év. Még háromnegyed év előtte, a válogatás. Szóval jó másfél évet. A forgatás idején, a második fél évben magántanárom volt. Év végén vizsgáztam. Szerencsém volt, mert csak néhány tantárgyból kellett, mert a többiből le tudtak zárni: kémiából, fizikából, matekból és angolból.
– Van testvéred?
– Igen. Egy négyéves öcsém. Zétény. Érdekes fazon… Háromévesen kezdett el olvasni és fél éve meg ír…
– Akkor, a legközelebbi interjút vele készítjük. De, most rólad van szó, egyelőre… Szóval: milyen instrukciókat kaptál a rendezőtől?
– Semmilyet. Elmesélte, elmagyarázta a helyzetet. Utána, rám bízta, mit gondolok, mit érzek erről. És ez így volt jó.
– Zsidó származású vagy?
– Nem tudok róla.
– Ennek – a film szempontjából – van jelentősége?
– Semmi. Egyáltalán. Ez a film nem egy holokauszt történet. Ez a film egy ember testi leépülésének és lelki megerősödésének története… Ez a film egy gyerek felnövésének története. Ami nem egyértelműen jó. Jó minél hosszabb ideig gyereknek lenni.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
