Forrás: NOL

Steven Soderbergh

TV – A 7 filmrendezője

Munkatársunktól, 2005. január 14. 00:00

Kép: John Hayes – Reuters

Amerikai rendező és forgatókönyvíró, Georgiában született, 1963. január 14-én. Vonzalma a filmszakma iránt tizenhárom évesen kezdődött, ekkor készítette első rövidfilmjeit. A középiskola elvégzése után Los Angelesbe költözött, ahol szerkesztőként dolgozott, miközben forgatókönyveket írt és rövidfilmeket készített.

Miután befejezte dokumentumfilmjét a Yes együttesről, a zenekar felkérte egy egész estés koncertfilm megrendezésére. Soderbergh számára az igazi kiugrást az 1989-ben nyolc nap alatt megírt és ugyanebben az évben le is forgatott film, a Szex, hazugság, video hozta meg. A film, mely az emberi kapcsolatokat, férfi és nő viszonyát állítja a középpontba, nem csupán a szakma, hanem a publikum elismerését is elnyerte: Cannes-ban Arany Pálmával, a Sundance Fesztiválon pedig a közönség különdíjával honorálták.

Soderbergh második filmje, a Kafka című pszichológiai thriller fekete-fehérben készült el, Kafka leveleinek, regényrészleteinek, életéből vett motívumok és fikcionális elemek felhasználásával.

Hiába az első világháború utáni Prága remekül megteremtett hangulata, hiába a címszerepet játszó Jeremy Irons és a többiek – Ian Holm, Alec Guinnes, Armin Mueller-Stahl – minden erőfeszítése, a film sorsa mind kritikailag – Európában túl amerikaiasnak vélik, az Egyesült Államokban pedig túl európaiasnak, túlságosan szofisztikáltnak találtatik a forgatókönyv -, mind anyagilag totális bukás. Soderbergh, a film forgatókönyvírójával, Lem Dobbsszal folytatott viták után azon az állásponton volt, hogy Kafkának sem az életrajza, sem maguk az írásai nem alkalmasak a filmre vitelre. A per – az általa egyébként kedvelt Orson Welles-mű – már megmutatta a határokat. Ezért valójában a thriller egy nagyon sajátos fajtáját szerette volna megformálni, amelynek a véletlen folytán épp Franz Kafka a hőse.

Látomás és valóság villódzik a képeken; a látvány megkísérel hidat verni a kafkai képzelet és az expresszionizmus között. Soderbergh tudatosan ‘szembe ment’ a bemutatkozás sikere után róla kialakult kritikai képpel. Az egyetlen dolog, ami a Kafkában első filmjére emlékeztethet, a kiábrándultság, a csalódottság érzése.

A rendező harmadik filmje, a Hegyek ura, a nagy gazdasági világválság idején játszódik, egy a saját és családja megélhetéséért küszködő tizenkét éves zsidó kisfiú történetét meséli el.

1996-ban két különleges filmet készít a rendező, a Schizopolist és egy, a test anatómiájáról szóló monológot, a Gray”s Anatomyt. Az előző filmet nem csupán direktorként, de forgatókönyvíróként is jegyzi, sőt a kettős főszerepben is ő maga jelenik meg; a kritika a filmben a scientologiáról írt parabolát véli felfedezni.

A Mint a kámfor, a Pusztító szenvedélyek vagy az Erin Brockovich jelzi, hogy a rendező a zsánerfilmek területén is otthonosan mozog. Utóbbi munkája (Traffic) a drogüzlet rejtelmeibe kalauzolja el a nézőt. ‘A film talán ráébreszti az embereket arra – véli Soderbergh -, hogy a drog az Egyesült Államokban kulcskérdés, szembe kell nézni vele, továbbá elsősorban egészségügyi, s nem pedig bűnügyi probléma. Az alkoholistákat sem zárják börtönbe.’

Legutóbbi munkái: Ocean”s Twelve – Eggyel nő a tét, Solaris, Szemből telibe, Ocean”s Eleven – Tripla vagy semmi.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©