Forrás: Magyar RádióFini az olasz belpolitika 2004-es embere
Elhangzott 2004. december 26-án
2004. december 30., csütörtök 9:27
290 olvasás
Gianfranco Fini, az Olasz Nemzeti Szövetség egyik vezetője lett Itália külügyminisztere Franco Frattini helyett, aki Brüsszelbe távozott Olaszország európai uniós biztosaként.
Az olasz belpolitika 2004-es embere kétségkívül a jelenlegi külügyminiszter, Gianfranco Fini volt. Nem a kormányfő Silvio Berlusconi, nem a Brüsszelből az olasz ellenzék élére hazatért Romano Prodi, hanem a harmadik legnagyobb olasz párt, a jobboldali kormányerő 48 éves elnöke lépett előre a legtöbbet az elmúlt egy év alatt, és Fini látszik az olasz politika legígéretesebb alakjának, nem kizárt, hogy nem is olyan sokára már ő fog pályázni a kormányfői székre. Ki tudta volna ezt előre megjósolni a hetvenes évek végén, amikor Fini a jobboldali Ifjúsági Front főtitkára volt, 1987-ben pedig átvette az Olasz Szociális Mozgalom irányítását, magyarul Fini volt az olasz posztfasiszták vezetője, az idősebb generációé, amely Mussolinit sírta vissza és gyűlölte a kommunistákat. A fiatalabb generációé, a skinheadeké, azoké, akik a nacionalizmust hirdették, a bevándorlókat és a dél-olaszokat támadták.
A történelmi fordulat akkor következett be, amikor Fini egyszer csak rádöbbent, hogy váltania kell, máskülönben örökre másodvonalbeli politikus marad, egy olyan párté, amely hazájában stabilan 10-12%-os támogatottságot élvez, de ezt túllépni nem tudja, ráadásul külföldön szóba sem állnak vele. Modern európai jobboldal leszünk – jelentette ki Fini 1995-ben, feloszlatta a korábbi Szociális Mozgalmat, és megalapította a Nemzeti Szövetséget. A radikális szárny felháborodottan leszakadt Finiről, és továbbra is zászlajára tűzte a Mussolini sírján lobogó nemzeti színű lángot, de a posztfasiszták története itt véget ért, és elkezdődött Fini szárnyalása, pontosabban lépésről lépésre haladt, négy év munkájába került, hogy a múlttal való szakítást hitelessé tegye az olaszországi zsidó közösség előtt is. Izrael kapui még nem nyíltak meg Fini előtt, hiába kérte, de „99-ben elzarándokolt Auschwitzba, és a 2001-es választásokon meg is volt az eredménye, a Nemzeti Szövetség nem veszítette el szavazóit, sőt, Fini még az ellenzékiek érdeklődését és tiszteletét is felkeltette.
Fini Berlusconi miniszterelnök-helyettese lett, de ez még nem volt elég, európai és nemzetközi elismerésre volt szüksége. Az első azzal valósult meg, hogy Fini képviselte Olaszországot az Európai Konventben, Giscard D”Estaing mellé ülhetett, 2003 novemberében pedig elérkezett a régóta várt meghívás, Fini Jeruzsálembe utazott, és fejet hajtott a Soa áldozatai előtt, sőt Izraelben kijelentette, hogy a fasizmus az abszolút rossz volt. Ennyi elég is volt az unoka, Alessandra Mussolininek ahhoz, hogy kilépjen Fini pártjából, Fininek viszont éppen ez kellett ahhoz, hogy végleg megtisztítsa a pártját és saját politikai imázsát.
Az egykori kommunista-, zsidó-, arabellenes olasz szélsőjobb volt vezetője állami meghívást kapott Kairóból, Moszkvából, és Fini az, aki az elmúlt egy év alatt a múlt héten járt harmadszor Ariel Saron izraeli miniszterelnöknél. Tel Avivban volt Jasszer Arafat temetése napján is, most a héten pedig időközben már óolasz külügyminiszterként a közel-keleti békefolyamatról tárgyalt Saronnal egy időben Tony Blair brit kormányfővel. Fini a palesztin nemzeti hatóság vezetőivel is találkozott, elment Arafat sírjához, a palesztin és az izraeli fél is partnernek és barátnak nevezte az olasz jobboldali politikust, aki ma már mérsékelt nézeteket vallva elítélte Ramallah és Tel Aviv szélsőséges akcióit is.
„Az erőszak és a gyilkosságok éppúgy a palesztin szélsőségesek, mint az izraeli szélsőségesek sajátja” – mondta Fini, aki megoldást is szorgalmazott: „A nemzetközi közösségnek támogatnia kell az új palesztin vezetést, segíteni kell nekik, hogy bizonyítani tudjanak, bizonyítani tudják, hogy szándékukban áll a terrorizmus leküzdése” – hangoztatta az olasz külügyminiszter. Fini jól tudja, hogy változni, változtatni politikailag lehet, ő kiharcolta magának a nemzetközi közösség elismerését, és megmutatta, hogy akarattal le lehet küzdeni a szélsőséget. Fininek már csak szavazótábora megerősítését kell elérnie, az elmúlt júniusi európai választásokon a Nemzeti Szövetség korábbi formáját hozta, nem veszített, de nem is szerzett támogatókat. A 2006-os parlamenti választásokon derül majd ki igazán, mi lesz Fini jövője.
Sárközy Júlia (Róma)
