Forrás: NOL

Arabok és zsidók zarándokútja Auschwitzba

Názáreti interjú Emil Shofáni atyával

Népszabadság Online, 2004. december 25. 18:07

Emil Shofáni atya Názáretben egy keresztény iskola görögkeleti papja, aki Izraelben, sőt a nagyvilágban is híres lett megbékélés iránti elkötelezettségéről. A béke érdekében kezdeményezte arab és zsidó iskolák közös programjait, párbeszédét, és többek közt egy közös arab-zsidó utazást szervezett Auschwitzba. Shiri Zsuzsa, a NOL egyik levelezője felkereste Názáretben egy karácsonyi beszélgetésre.

Ön egy igen érdekes közös utazást szervezett Auschwitzba izraeli zsidóknak, muszlimoknak és keresztényeknek. Mit szolgált ez a közös út?

Az út annak megmutatását szolgálta, hogy miként közeledhetünk egymáshoz a konfliktus közepette. Hogy mindig, minden körülmények közepette lehet gondolkodni a békés megegyezésről; hogy nagyon fontos a párbeszéd a megegyezésről. De még ennél is fontosabb az emberek felkészítése a majdani megegyezésre. Az araboktól kiinduló kezdeményezés lényege az volt, hogy arabok menjenek el a zsidó néphez, és ismerjék meg történelmét, szenvedéseit, fájdalmát, az 1940 -45 között történteket, a Holokausztot. Először meg kell érteni, hogy ki is a másik, hogy a másikat közelről lássuk és ne mindig csak az egyezkedéseken. A tárgyalásokon álláspontok találkoznak, de tudni kell meghallgatni is egy másfajta megközelítésben, tudni kell megismerni, a másik felé közeledni. Az igazi gond leginkább az emberek felkészítése az együttélésre és a gondolkodásra, hogy egyre közelebb kerülhessünk a megállapodáshoz. A zsidó történelem nagyobb része, kétezer év, nem a Közel Keleten történt, hanem nyugaton, Lengyelországban, Magyarországon, Franciaországban. Ezért az emberek itt nem is tudnak a történtekről. És nemcsak tudásra van szükség, hanem mélyebb közeledésre, hogy együtt figyeljünk a belsőnkre. Ez nem csak egy földrajzi konfliktus, hogy hová tegyék a határokat, hány kilométerre. Itt a szíveket és a fejeket is meg kell ismerni, csak így lehet együtt élni egy területen, egy államban, vagy egymás melletti országokban a palesztinokkal. Közeledni kell, elő kell készíteni a békét, hogy eljöhessen a megegyezés. Ilyen előkészítés nélkül a megállapodások állandóan felbomlanak. Az arabok és a zsidók között nagyon mély a konfliktus, nem csak politikai vagy földrajzi, hanem történelmi is. Ez a mélyebb konfliktus felöleli az egész embert vallásában, történelmében, kollektív és egyéni emlékezetében, kultúrájában, mindenben. Ezért elő kell készíteni az embereket. Ezért mentünk ötszázan, zsidók, arabok, muszlimok, keresztények, még ateisták is Auschwitzba. Az egy olyan hely volt, ahol azt mondhattuk, hogy megváltoztatjuk a kiindulópontunkat, hogy megnézzük, mit tehetünk együtt a békéért ezen a földön.

Úgy érzi eredményes volt a kezdeményezés, történt valami nyomában?

Sok minden történt. Mindenekelőtt voltak emberek, akik beszálltak a kezdeményezésbe, voltak akik szembeszálltak vele, majd a legtöbb gondolat  a közös utazás után született. Utána olyan érzés volt a közvéleményben – és ez egy nagyon fontos hely -, hogy  egy új viszonyt készítettünk elő. Hogy nem egymással szemben gondolkozunk, zsidók az arabokkal szemben, hanem együtt, és ez a közös nagyon fontos. Emiatt a közösség miatt és az út miatt valami emberihez kötődünk, meg tudunk érteni dolgokat a zsidó szenvedésről és a holokausztról. Nagyon fontos, hogy az arab világ és az arabok tudjanak róla, mi történt akkoriban. Nemcsak ami a történelemben történt, hanem azt is, hogy miként befolyásolja ez ma a konfliktust, amiben élünk. Az út véget is vetett sok dolognak, felszabadította az embereket, mert nagyon emberi volt és összekapcsolta őket. Ma mindennek nagyon fontos hatásai vannak.

Miféle folytatása van az útnak?

Rengeteg csoportban tovább gondolkoznak közösen, és sok csoportban nem csak fiatalok vannak, hanem idősebbek is. Ezen túl elkezdtünk tárgyalni a Jad Vashemmel arról, hogy hogyan szóljanak az arab világhoz, és hogy hogyan beszélhetnek az arabok maguk a holokausztról. Az arab-zsidó politikai konfliktus mindeddig nem hagyta, hogy az arabok lássák a Holokausztot, hogy ez nem csak egy második világháborús ügy, hanem annál mélyebb, hogy ez a másság megsemmisítéséről szól. A más vallású, a más kultúrájú emberekről. Ez a lépés a tudás megszerzése volt, és most rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele ezután.

Jelenleg itt Názáretben egy politikai konfliktus zajlik a muszlimok és a keresztények közt az új mecset építése miatt. Mit gondol erről?

Ez a gond csak volt, ma már nincs. Inkább politikai kérdés volt, mint muszlimok és  keresztények konfliktusa. A kérdéses földterület az államé, az állam adta vagy nem adta oda a mecset építésére. Egyszer elhatározták, hogy odaadják, aztán meg, hogy mégsem. A jelenlegi döntés szerint nem adják. De ez nem a keresztények vagy a zsidók gondja volt. A muszlimok több mint 20 mecsetet építhettek Názáretben minden gond nélkül. Ez nem egy vallási, hanem egy politikai konfliktus volt. Bizonyos politikusok ezzel az üggyel akartak szavazókat szerezni a választásokon.

Mi a helyzet jelenleg az arab népességen belül a keresztényekkel? A statisztikák szerint egyre fogy a részarányuk…

Ez inkább a 67-ben elfoglalt területeken van így. A 48-as izraeli határokon belül nincs ilyen gond. Itt szabadságot élvezünk, nincs bajunk a zsidókkal és nincs bajunk a muszlimokkal sem. Az ország elhagyása nem jellemző a 67 előtti területeken. A Területeken igen, de itt nem, itt az emberek meglehetősen jó társadalmi gazdasági helyzetben és szabadságban élnek, kiszámítható jövővel. Nincs olyan érzés, hogy bajban lennénk. A számarány csökkenését nem az okozza, hogy az emberek elmenekülnének. Vannak diákok, fiatalok, akik elmennek, de nem családok és tömegek, azok csendben és békében élnek. De a keresztény családokban kevesebb a gyerek, általában 2-3. Modernek lettünk demográfiailag, szemben a muszlimokkal és a drúzokkal.

Milyen ma Izraelben keresztényként élni, miben más a helyzetük, mint a többi arab csoportnak?A keresztények körében mindig jobban élt a tanulás kihívása, jobban akartak érvényesülni gazdaságilag, társadalmilag. Mi nem érezzük magunkat kisebbségnek, még ha kevesen is vagyunk és csökken az arányszámunk. Az egész keresztény világ másfél milliárd embert jelent, és ez hatalmas erő. Pedig nincs politikai hatalmunk, és semmiképp nem is akarunk saját pártot, azt mondjuk az embereknek, hogy szándékaik szerint szavazzanak a zsidó vagy az arab pártokra. Mi a kapcsolatot jelenthetjük az összes csoport között. Arabok vagyunk, arabul beszélünk és az arab világ része vagyunk, de az izraeli zsidók világához is tartozunk. Az izraeli keresztények a csoportok közti kapcsolatot jelenthetik, mi a nyugatra is nagyon nyitottak vagyunk, ami kereszténységünk fontos része. Ezért nem érezzük, hogy csekély számunk ellenére kisebbség lennénk, a Szentföld keresztényeinek igen nagyok a lehetőségei.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©