Forrás: NOL

Ideológiai semlegességet!

Olvasói levél, 2004. december 27. 00:00

Mint gyermekét egyházi iskolába járató szülő, érdeklődve figyelem kormányunk kultúrharcát, mely a népszavazás körüli sorsdöntőnek vélt összecsapás mellett csitulni látszott.

Egyébként, a forintok fölötti marakodás során valahogy rejtve maradtak a valódi szándékok. Szerencsére, ekkor Andor Mihály felvilágosított bennünket (Az egyházak malmai lassan őrölnek, november 25.), mi is az igazi kockázata annak, ha az egyházi iskolák az eddigiek szerint kapják a tanulónként járó költségtérítést: egyre gazdagabbak lesznek, aztán majd mindenki ide akarja íratni a gyermekét, és az már katasztrofális, mert átállítják az ország világnézetét. Bizony! Világos és nyilvánvaló veszélyben a többség!

Viccesnek érzem, de néhány igazságmorzsa is fellelhető abban az áradatban, amit a szociológus a nagyérdeműre zúdít. Igaz, hogy az egyházaknak hosszú távon céljaik vannak, csak éppen nem politikaiak. A szocialista korszak paradox egyházpolitikája tényleg segíthette az egyházi iskolák szaporodását legalább annyira, mint Adolf Hitler Izrael állam létrejöttét. Érteni vélem az aggódást is, értünk, szülőkért: most azért nem jó nekünk az egyházi iskola, mert alacsony a színvonal, ha meg majd elveszik a kiegészítő támogatásokat még alacsonyabb lesz. De még azt is bebizonyítja a szerző, hogy drágán, de buta diákokat termelnek ezek a frányák, hát ezért se adjunk nekik. Meglepetésként még megajándékoz bennünket egy önkormányzatokat ingerlő titkos kutatási adattal: igen, az egyháziak gyanúsan nagy súlyt fektetnek a nyelvtanításra. (Riasztó arra gondolni, hogy ennek ne lenne valamilyen mélyen szántó politikai következménye, de gondolom, nem akart Andor Mihály minden érvet előre ellőni.) Ezúton üzenem megnyugtatásképpen, vagyunk néhányan, akiknek nem a tudásszint, hanem az egyházi iskolákban tapasztalható lelki élet és nevelés a fontosabb.

Nekem is van azonban néhány megjegyzésem. Talán meglepő, de úgy gondolom, ha szabad egyenjogú állampolgár vagyok, akkor elvárhatom, hogy államunk – melynek adófizetője vagyok – az ideológiai semlegesség jegyében politikai és politikusai nézeteitől függetlenül minden iskolának, mely a kötelezően előírt tananyagot átadja diákjainak, meg kell adnia a költségvetésből igazságos szétosztás után ráeső részt. Ravasz és aljas dolognak tartom ebből a szempontból, hogy az önkormányzatoknak fizetett adóról nagyvonalúan megfeledkeznek, Magyar Bálint pedig kezét széttárva ártatlanul mosolyog, miközben cinikusan az igazságról beszél. Miért adnának az önkormányzatok költségtérítést az egyházi vagy alapítványi iskoláknak, ha a sajátjuknak is alig jut, kötelezve meg nincsenek rá? Amikor államunk elveszi a kiegészítő költségtérítést, akkor az bizony nem semleges finanszírozás, hanem szándékos hátrány okozása, melynek, mint látjuk most már ideológiai oka van. (Érdekes, hogy az iskolákat nem akarja a kormány privatizálni, ugye?) No, hát legalább tiszta víz került a pohárba. Összegezve, hogy kutatók is értsék: jelenleg nem kapnak több pénzt az egyházi iskolák, mint az önkormányzatiak, hiszen az összesített költségtérítésük ugyanakkora, mint az önkormányzatiaké, ellenben ha elveszik tőlük a kiegészítő támogatást, kevesebb jut nekik. Ez ellen pedig tiltakozom. Tiltakozom, mert fondorlatos és önkényes módon, tervszerűen akarják megrövidíteni az állampolgárok egy csoportját. Bevallom, félek Andor Mihálytól és az általa képviselt masszív vallásellenes csapattól, és a szalámitaktikájuktól. Félek, hogy politikájuk miatt nemsokára a gyermekeim ugyanazt átélhetik, amit nekem már volt ‘szerencsém’.

Tamási Ferenc

Budapest

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©