Forrás: NOL

Egy ösztöndíj et(n)ikai tanulságai

Fórum, 2004. december 22. 00:00

Kép: marabu

Jó, ha az ösztöndíjak jogosultságát világos, mérhető kritériumok alapján állapítják meg. Ha közpénzekből osztják, még inkább.

Tanulóéveinket bizony megkönnyítette a “cigány apanázs” – egyikünket félcigányként (vagy fél cigányként?) identitásában is megerősítette a rendszeres “mellékes”, jóllehet már akkor éreztük, valahogy nincs rendben minden az osztogatás és a számonkérés okaival. (Persze nem arra gondoltunk, hogy a felét vissza kéne tán küldeni: félcigánynak fél ösztöndíj…)

A legnagyobb ösztöndíj-folyósító szervezet nem kért “cigánysági igazolást”, de például a tanulmányi eredményeinket bekérte. Más szervezetek felé származásunkat kellett igazolni, így váltunk jogosulttá. Kitöltöttük hát az űrlapokat, felnyaltuk a borítékokra a bélyeget, s bíztunk a jó sorsban, hogy cigánynak tekintenek bennünket – ajánlással vagy anélkül.

Tisztes jövedelemnek számított egy-egy Soros-, MNEKK-, OSI- vagy Macika-ösztöndíj, pláne, ha egyszerre többet is sikerült elnyernünk. Nem cigány sorstársaink hol kíváncsian, hol irigykedve szemlélték, ahogy kivételez velünk a sors.

Mindez egy minapi hír kapcsán jutott az eszünkbe: egy magyarországi alapítvány, melynek tevékenységét az állam közfeladatnak ismerte el, nem tud elszámolni pályázóival. A Magyarországi Cigányokért Közalapítványnak (a Macikának) azért fő a feje, mert hogy, hogy nem, “felmerült a lehetősége annak, hogy nem romák is pályáztak”. Az egyik televíziós műsorban egy egyetemen készült, rejtett kamerás felvételen nem roma diákok arról beszéltek, hogyan lehet jogtalanul ösztöndíjhoz jutni a közalapítványnál. Homok került hát annak a gépezetnek a fogaskerekei közé, melynek létjogosultságát az alábbiakban próbáljuk cáfolni.

Egy kicsit távolról kezdjük.

Kormányzati deal az integráció. Erre a hívószóra ma európai források tömegei nyílnak meg. Ezt szajkózza most tanítótól kormányzati hivatalnokig mindenki, miközben a hatalom emberei – az integrációval szöges ellentétben álló – párhuzamos (értsd: szegregált) struktúrák kiépítésének kádári hagyományát ápolják ma is. Persze mindig találhatni ezt legitimáló cigány embereket is. Az integráció jegyében hozták létre a Romaügyi Államtitkárságot, ültettek be romaügyi referenseket a minisztériumokba, s majd minden pártnak van már cigánytagozata is. Itt és most nem kívánunk foglalkozni a (cigány) kisebbségi önkormányzati rendszer skizofrén állapotával – számunkra annyiban érdekesek csupán, amennyiben a hatalom őket tekinti a cigány identitás és létezés adekvát bizonyítékának. (lásd még: kárpótlási visszaélések).

Ezek a párhuzamos intézmények az intézményes szegregáció pillérei, és sokban hasonlítanak egymásra. Leginkább abban, hogy nem tudják – mint ahogy kenyéradóik sem -, mi is lenne a feladatuk pontosan, miért hívják őket cigánynak. (Egyetlen üdítő kivételt jelent[ett?] az Oktatási Minisztérium hátrányos helyzetű és roma gyermekek integrációjáért felelős miniszteri biztosának hivatala.)

Fából – vaskarikát: szegregációval az integrációért. Szegregált intézmények, szegregált osztálytermek és szegregált ösztöndíjak kiagyalói hirdetik nap mint nap az esélyek egyenlőségét a médiában, az elkülönítés és az elkülönülés letéteményeseiként.

A rendszerváltás után egyre szélesebb körű lett a cigány önszerveződés: civil- szervezetek százai jöttek létre. Előbb a (politikai) közbeszéd lett eufemisztikusabb a kilencvenes évek végére, majd a nyomában járó többségi “korrekciós cselekvések” eredményeképp létrejöttek azok az immár állami intézmények és források, melyek a cigányságot, a cigányság vállalását önértékként kezelték és kezelik.

Így létezhet pl. romapedagógia (így, egybeírva!), vagy kedvencünk, a cigány vállalkozók pályázata a liberális vezetésű gazdasági tárcánál. (Foglalkoztat minket a gondolat, hogy a cigány és a nem cigány villanyszerelés paradigmatikus különbségeit tanulmányozzuk.)

Ezen a ponton – ott ti., ahol az identitás önálló értékkategória lesz – kérdőjelezhető meg a szóban forgó alapítvány tanulmányi (?) ösztöndíja s az egész alapítványi cigányosdi létjogosultsága is (hisz van még szép számmal cigány pályázat: libatartásra, krumplivetésre stb.)

A cigány támogatások szövevényes rendszerét, mely mindig kiváló hivatkozási alap a mindenkori kormány bőkezűségére, legalább oly nehéz áttekinteni, mint a fenntartását megindokolni. Egyes politikusaink az EU előírásaira, szempontjaira hivatkoznak, de tisztelettel jelentjük: nincsenek ilyen előírások és szempontok! Mi több, az EU kifejezetten nem ajánlja – saját forrásaiból nem is engedi – a pénzek etnikai címkézését.

De kerüljünk közelebb tárgyunkhoz:

Ki a cigány?

A cigány ma (még?) nem jogi kategória. Az identitás megvallásának és vállalásának a szabadságát a jogállam tiszteletben tartja – még ha a társadalom nem is vesz tudomást erről, és adott esetben cigánynak mond olyanokat is, akik magukat nem gondolják annak; s még ha egyes kisebbségi vezetők szándéka szerint ezután már csak azokat tekintik magukfajtának, akik írásos, regisztrált nyilatkozatban vallják meg hovatartozásukat.

Mi következik mindebből? Először is, hogy senkinek sincs joga “származási igazolást” (ajánlásnak hívják persze…) kérni, és még kevésbé adni – arról, ami nem következik semmilyen jogforrásból. Ezt a cigány kisebbségi önkormányzatok, civilszervezetek egyike-másika tán nem tudja. De most, miután kipattant a botrány – és a KÖZ!alapítvány kuratóriuma megerősítést kér a pályázóktól: újra be kell nyújtani a diákoknak a roma civil szervezetektől vagy a roma kisebbségi önkormányzatoktól kapott ajánlásokat! Kíváncsiak lennénk, hány kérelmezőnek mondják majd azt: – Elnézést, tévedtünk, a Jóska nem is cigány! És persze arra is, mit mond majd erre a Jóska…

Ráadásul az új, központilag formanyomtatott “megerősítő adatlap” és ajánlás szövegébe a kuratórium bölcseinek sikerült becsempészniük egy olyan mondatot, amiért sejtésünk szerint sokáig fog fájni a fejük: “büntetőjogi felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy [x. y.] a cigány kisebbségi közösség tagja, őt és családját ismerem…”. (Akit érdekel a bölcsek névsora, tekintse meg a www.macika.hu-n – bőven talál köztük jogászokat, kormányzati cigányokat és integrációs hivatalnokokat, még államtitkárt is.)

Róka fogta csuka: a közalapítvány nem tudván megfelelni a maga szabta követelményeknek, ti. képtelen a jelentkezők származásának megállapítására, a ckö-k és a civilek nyakába varrja a “felelősséget”. Csakhogy az identitás nem büntetőjogi kategória, igaz ellenben, hogy “a jogtalan pályázók ellen a budapesti és több megyei rendőr-főkapitányság is nyomoz, titkosszolgálati eszközökkel”.

Olyanok is lehetnek persze, akik hamisítottak ilyen igazolásokat. Ők jobbára tényleg a főiskolák és egyetemek hallgatóiból kerülhettek ki, hiszen melyik nem cigány szülő vallaná magát, illetve gyermekét cigánynak, sőt, menne be egy cigány szervezethez igazolást kérni? De megnézném azt a ckö-t, civilszervezetet is, aki e kérésnek ne tenne eleget, még ha kétségei is lennének a segítséget kérő származását illetően!

És akkor – ígéretünkhöz híven – még nem beszéltünk a jászladányi gázsó cigány kisebbségi önkormányzat által (esetleg) kiadott igazolások mibenlétéről. De ez már metafizikai probléma.

Ösztöndíj nem azért jár, mert valaki cigány, mégha a forrásosztó alapítvány a cigányokért van is… Nem az identitás dönti el, hogy valaki jogosan igényel-e (akár romáknak szánt) ösztöndíjat. Az ösztöndíj hátrányos helyzetek javítására, kiváló tehetségek kibontakoztatására, esélyek növelésére való.

Ez igaz a némiképp szabadabb kezű magánalapítványokra is, noha az egyik legjelentősebb, amely a második világháborúban elkobzott zsidó vagyonból osztogatja a cigány ösztöndíjat, nem átallja a jogosultság alapfeltételéül szabni a szóban forgó közalapítványi ösztöndíjról való lemondást. Sőt, a két szervezet közti megállapodás értelmében összefésülik az adatbázist, hogy kiszűrjék a “duplán” jelentkezőket. A származás ez esetben előjog és kizáró ok egyben: egy cigánynak egy ösztöndíj.

Aki hamis okirattal igazol magának cigány származást, és így igényel ösztöndíjat, nem azért hamis ember, mert nem cigány. Hanem mert okiratot hamisít.

De ha nem cigány és rászorult? Miért ne lenne jogosult ösztöndíjra, csak azért, mert nem cigány? (E logika alapján cigányokat is ki lehetne zárni NEM CIGÁNY pályázatokból. Nonszensz.)

Az sem kérdés, hogy a rászoruló cigány gyermekek oktatását vagy mindennapi létviszonyaik javítását támogatni kell! (De vajon mit ér az ösztöndíj a cigány gyermekek ötödének, akiket képességeik ellenére fogyatékosnak minősítettek, akik a szakmai minimumot alulmúló, törvénytelenül fenntartott tagozatokon tanulnak?)

Támogassuk a tehetséget, mert érték, támogassuk a hátrányos szociális helyzet javítását, az oktatás minőségét, mert akkor lesz jobb nekünk is, ha képzett, a munkaerőpiacon elhelyezkedni tudó emberekből áll a jövő társadalma. Arra kell ügyelni, hogy a rászoruló (és nagy arányban cigány) gyermekekhez és családjaikhoz jusson el az a pénz, amit oda szánunk. De ne kreáljunk előjogot származás alapján, mert az jobb esetben – mint most – médiabotrányhoz, rosszabb esetben gyűlölködéshez vezet, és tartósítja egyébként is törékeny társadalmunk megosztottságát.

És még rosszabbul is járhatunk, ha etnicizáljuk azokat a szociális vagy társadalmi értékeket, amelyek önmagukban érdemelnek ösztönzést – és nem származás alapján.

Balog Anita, Sárközi Gábor

A szerzők volt ösztöndíjasok

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.