Forrás: NOL

Seres László válaszolt olvasóink kérdéseire

Szélfogót vagy szélmalmot gyártsunk?

Népszabadság Online, 2004. december 15. 00:00

Seres László a NOL-banKép: NOL – Krumpli Béla’Egy ország nem csupán materiális értelemben gazdagszik attól, ha egy távoli etnikai közösség egyre nagyobb számban próbál boldogulni határai között. A több tízezres magyarországi kínai kolónia bizonyított, szeret itt lenni, nemrég iskolájuk is nyílt. Gazdasági verseny és kulturális ismerkedés nem ellentétei: feltételei egymásnak’ – írta lapunk munkatársa, Seres László ‘Made in China’ című publicisztikájában, aki ma online válaszolt olvasóink kérdéseire.

Seres László:

‘Ha a változás szele feltámad, egyesek szélfogót, mások szélmalmot gyártanak’ – ezzel az autentikusnak mondott (made in China) szállóigével köszöntöm a NOL fórum résztvevőit, az eddigi kérdezőket és mindazokat, akik majd most kapcsolódnak be.

Zheng Wei-el kezdeném: nem, nem gondolom, hogy ez a gyűlölkedés topicja lenne. A szólás szabad, engem különösebben nem érdekel, ki milyen indulatokat vezet le ilyenformán. E dialógus lényege éppen az, amit vitaindító cikkemben is jelezni akartam: megértésre, kultúrák közti párbeszédre éppúgy szükség van civilizált országban (amennyire azok vagyunk), mint szabad versenyre, minél korlátlanabb piacra. A kettő egyébként szorosan összefügg – erről majd később.

ukati:Kedves Seres László,

nem ‘kampányolok’ a tiszta versenyre való hivatkozással, csupán kérdezem a mindkét irányú (pozitív is!) diszkriminációt élesen tagadó Seres Lászlótól: valóban tiszta verseny-e az, hogy nagyrészt csempészárut árulnak, vám, áfa, szja és minden egyéb közteher és járulék megfizetése nélkül, a kötelezettségeiket a törvényeknek megfelelően teljesítő hazai (vagy tágabban: uniós) termelőkkel, kereskedőkkel szemben? Ez lenne a verseny? ‘Van vásárlói igény’ – nem szó szerint idéztem, de nagyjából ez S.L. válasza. Rengeteg mindenre lenne (vásárlói) igény. Nem minden teljesül. A hazai kínálatban is lehet olcsó árut találniuk azoknak, akik nem eleve a kínai piacra indulnak, az általuk is ismert körülmények között. De – gondol-e Seres László, aki a kicsi, hatékony állam híve – arra, hogy mégiscsak az adófizetés teszi lehetővé jól-rosszul az országban (minden országban) – az állami feladatok teljesítését? És ehhez a forráshoz csak a legális vállalkozások (közül sem mind…) teszik hozzá adóforintjaikat. A szabad verseny feltétlen híve (S.L.) valóban tiszta, elfogadható helyzetnek tartja ezt? Miközben az is tudható, hogy Kínában az emberi jogok semmibevétele mellett, diktatorikus, kiszolgáltatott körülmények között, éhbérért állítják elő a munkások ezeket a termékeket!

Seres László:

kedves ukati,

kérdései vetik fel talán a legizgalmasabb dilemmákat.

nem, természetesen semmilyen formában nem támogatom a verseny inkorrektségét, a csempészáruk stb. beözönlését, a csalásnak, a vámosok lefizetésének, illegális tornacipőraktáraknak és eredeti déloszét Adios márkájú strandpapucs-konténereknek semmi keresnivalójuk sehol. De – csak ha valóban illegálisak. Emlékszik ugye, hogy Mohácson mekkora kínaitermék- és kínaiellenes megmozdulás volt, mondván, a sok csempész kiszorítja szegény magyar boltokat. Jó. De utána kimutatták: ‘szabálytalanságokat sem korábbi, sem a legutóbbi vizsgálatok eredményei nem támasztották alá.’

Saját utánajárásom során is azt tudtam meg: elenyésző Mo.-n az illegális kínai cucc. A legtöbb állítólag szabályosan jön be.

Ez vonatkozik magukra a kínaiakra is: mítosz a sok tízezres jelenlét, a hullák eltüntetését pedig B-kategóriás akciófilmben sem nézném meg, mint ötletet. Kb. 20 ezres a Mo.-i kínai kolónia, bizniszvízummal vagy hogyhívják jönnek, túlnyomó többségük semmi rosszat nem csinál. Én örülök, hogy itt vannak.

azsisali:Tiszta szívvel, előítéletektől mentesen támogatok mindent, ami ennek az országnak hasznára válik (persze az sem triviális, mi értendő ez alatt). Az USA-ban járva az egyik legkellemesebb élményem az emberi rasszok sokszínűsége, az a csodálatos változatosság, színesség, amit az utcán, éttermekben tapasztaltam. De azok a ‘rasszok’ mind amerikaiak. Azok az USA sorsát osztják, USA-állampolgárok, katonák, rendőrök, és adófizetők, érdekeik nagyrészt egybeesnek az USA érdekeivel.

A ‘mi’ kínai népességünk hogyan áll ezzel? Az, hogy szeretnek itt élni, csak annyit jelent, hogy megtalálják a számításukat. Biztos, hogy a mi ‘számításaink’ is megtalálódnak velük kapcsolatban? Mi van az asszimilációjukkal (ami nem azonos kulturális identitásuk feladásával)? Nagyon jó dolog, amikor a partnerek kölcsönösen jól járnak, de ritka. Itt erről van szó? Kiszámolta valaki? (Ha igen, elnézést már a kérdésért is.)

Seres László:

Ezzel rá is térhetünk a többek által felvetett integráció, ill. asszimiláció kérdésére. Azt állítottam, jó , ha egy ország többféle kultúrát, termelői, fogyasztói, gondolkodásbeli, hitbéli, szexuális szokást ismer meg. Ez, ne essék félreértés, nem a félreértett, álságos ‘multikulti’ szemlélet, amely szerint minden úgy jó, ahogy van, fő, hogy más. Nem.

A határ számomra – különösen szept. 11. fényében, ami után minden más, mint eddig volt -: kész-e, képes-e egy adott kulturális, vallási vagy etnikai csoport legalább részben asszimilálódni, azaz elfogadni a többség norma- és jogrendszerének, civilizációs minimumának betartását? Arról már nem is szólva, hogy értékrendje, ideológiája semmilyen módon nem kényszeríthet rá másokat azok betartására.

Tehát: igen, asszimilációról kéne hogy szó legyen. Az integráció fogalma többnyire megragad valami senkit semmire nem kötelező ‘békés egymás mellett élés’-nél, holott a tét sokkal nagyobb. A tét: az együttélés. Az etnikai, kulturális kötődés mellett a politika, a köztársaság intézményei iránti lojalitás (szép szavak egy volt anarchistától, nem?).

Az amerikai-kínaiak például elsősorban amerikaiak, másodsorban asszimilálódott kínaiak, haramadsorban gazdaságilag és kulturálisan sikeres közösségek. Folyt.köv.

sampdoria:

Seres ur,

A Jobbik kongresszusán meglepő volt hallani az eddigi szokásos bűnbakok mellett a kínaiakról. Ön szerint, minek köszönhető hogy a szelsőjobb latókörébe kerültek a kínaiak?

que-je-fusse:

Miért lehet az, hogy a kínaiakat nem annyira gyűlölik egyes egyedek, mint a zsidókat?

Mi a véleménye a népszavazásról?

Kínai diaszpóra szinte mindenütt van.

Mennyire szicializálódnak a befogadó államhoz, és mennyi kapcsolatuk marad a szülőfölddel?

A kínai gazdaság, a piacosítása, egy szigorúan ellenőrzött kislépéses folyamat, de bevallva, bevallatlan ezt még mindig a párt ellenőrzi. – Kik ellenőrzik a kínai kisebbség gazdaságát?

Van hazafelé irányuló szála a gazdaságot vezetőknek?

Hogyan áll fel a kínaiakat itthon vezető szerkezet?

Van ilyen? Nem tűnnek kibucoknak?

Seres László:

Samp azt kérdi, miért lesznek bűnbakok a kínaiak (pl. Jobbik), que-je-fusse pedig azt, hol tart a kínai-zsidó népszerűtlenségi verseny.

Ez utóbbival kezdeném: szerintem továbbra is a zsidók vezetnek, legalábbis Európában, ahol ők némi időelőnnyel (2 ezer év) indulhattak, szegény kínaiak csak most kezdték, rájuk még külön ki kell találni egy Peking bölcseinek jegyzőkönyvét (világuralom, ott vannak mindenhol, kezükben a kereskedelem, a pénz, már csak idő kérdése a vérvád).

A lényeg: bűnbakságról van szó, pontosan. A Jobbik esetében gyönyörűen megfigyelhetjük a klasszikus xenofóbia kialakulását: szociális és gazadsági demagógia csap át lassan, de biztosan nettó idegengyűlöletbe. Most még csak a kínai boltok bezárását követelik, de pár hónap (és pár tonna kvótamentes textilimport), máris ezreket mozgósítanak az utcán a sok tízmilliós kínai kolónia kirúgására.

Egyébként ilyen gondolatok miatt szavaztam igennel a kettős állampolgárságra: mérhetetlenül irritált az MSZP szociális demagógiája, a külhoni magyarok elleni ostoba hangulatkeltés, hogy majd jönnek és jól aláássák a fan-tasz-ti-kus eü-rendszerünket. Ja, és voltak liberális érvek is mellette (méltányosság, szabad munkaerő-vándorlás stb.)

Nekem ballib kormány ne kampányoljon xenofób módon.

neon:

Épp az elmúlt hónapokban történt egy szemléletváltás Németországban. ‘A multikulti gazdagít’ liberális jelmondat ugyanis megbukni látszik. A bevándorolt török nők jelentős hányada nagyobb elnyomásban él Berlinben, mint isztanbuli társai. A német állam tehát eddig eltűrte, hogy új polgárai jogfosztottan éljenek elzárt közösségükben.

Én elfogadom a kínai bevándorlást, és hiszek benne, hogy gazdagíthatják országunkat. Azonban felvetődik bennem a kérdés, milyen jogi feltételeket állíthatunk fel, melyek nem sértik az ő ősi kultúrájukat, mégsem engedjük meg, hogy egy vasszigorral felépített családi struktúrában új polgártársaink kvázi rabszolgasorban éljenek?

A magyar alkotmány által garantált szabadságjogok minden hazánk területén boldogulását kereső embernek jár. Attól lehetünk igazi jogállam, ha nem hagyjuk, hogy egyes közösségek hatályon kívül helyezzék ezeket az oly nehezen megszerzett vívmányokat. Önben nincsenek aggályok, hogy a kínai kolónia ezt nem tudja elfogadni?

Seres László:

Már az előbb próbáltam arra utalni, hogy a bevándoroltaknak – autonómiájuk részbeni megőrzése mellett – teljes mértékben tisztelniük kell a befogadó ország törvényeit. A kínai kolónia belső viszonyai biztos érdekesek szociológiai kutatások szempontjából, minket azonban elsősorban az kell, hogy érdekeljen: sikerül-e békésen asszimilálni gyermekeiket (úgy tudom, többségük magyar iskolába jár, de az se baj, ha az újonnan épült kínaiba), sikerül-e megtalálniuk gazdasági és kulturális boldogulásukat? Saját, legönzőbb érdekünk az, hogy ebben ők is, mi is sikeresek legyeünk (az ‘önzés’ szót pozitívan, a Rand-i objektivista filozófia ‘racionális érdekfelismerés és -érvényesítés’ értelmében használom)

A németországii helyzet teljesen más. És a franciaországi. Bármennyire is érték Európában a sokmilliós muszlim közösség jelenléte, tény, hogy a) integrációjuk, pláne asszimilációjuk valóban nem egy teljes sikersztori, b) nagyon is fenyegető jelenség, hogy körükben egyre terjed az iszlámra hivatkozó iszlamista ideológia, a Nyugat megvetése, a kolonialista, felsőbbrendű, szabadságellenes szemlélet. Ez innentől nem kulturális, hanem (részben) nemzetbiztonsági kérdés. Nagyon komolyan kell venni ezt a fenyegetést, a megoldás azonban (természetesen) nem a xenofóbia, a ‘külföldiek kifelé!’-retorika, pláne nem a migráció Le Pen-i szigorítása, hanem a valóban rizikós alakok kiszűrése a határon, high-tech-el és liberális, a szabadságjogokat tisztelő törvényekkel.

cselepet:

Tisztelt Seres úr,

‘Siránkozhatunk azon, hogy elárasztja utcáinkat az olcsó kínai cucc, a hatvanas évek retrostílusa, műszálkultúrája, ha egyszer ez egy reálisan létező hazai keresletet kielégítő reális árú kínálat’ – írja.

Szerintem ebben igaza van.

Nem értek egyet azokkal, akik szerint a kínai áru elsősorban azért olcsó, mert nem jogtiszta forrásból és nem a helyi jogszabályokat betartva forgalmazzák.

Pontosabban: bizonyára ez is szerepet játszik, de ahhoz, hogy megértsük az olcsóságukat, nem kell ilyen összeesküés-elmélethez menekülnünk. Egyszerűen meg kell nézni, hogy milyen alacsony jövedelmű munkások állítják elő milyen óriási tömegben az árut, és azt milyen hatékony világkereskedelmi hálózaban terjesztik.

Kérdésem: elképzelhetőnek tartja-e, hogy Ázsia és elsősorban Kína a globalizáció során egyszerűn kiszívja a munkahelyeket az ‘első világból’, és mi itt maradunk jövedelemtermelési lehetőségek nélkül?

Vannak-e olyan gazdasági ágazataink (nem ‘csak’ nekünk, hanem egész Európának és Amerikának is), amelyek a kínai versennyel szemben ‘védettek’, és a nyílt versenyben védelem nélkül is megbízható jövőt biztosítanak számunkra?

Seres László:

A kereskedelem szabadságáról mindjárt, most annyit: persze, Kínában és máshol alacsony jövedelmű polgárok állítanak elő olcsó, jó vagy rossz minőségű termékeket – azt és ott, amit és ahol el tudnak adni. Ha Záhonynál legálisan be tudnak hozni egy kamionnyi 100% műszálas műsálat, legyen. Ha a józsefvárosi piacon megjelenik a felhúzható, Hiller István-fejű tamagocsi, ám legyen. Mindaddig, amíg tényleg legális áruról van szó és mindaddig, amíg ezzel mindkét fél jól jár.

Ez lenne ugyanis a másik lényeg: a valóban szabad kereskedelemnek nagyon kevés a vesztese. A WTO és a Világbank adatai egyértelmű összefüggést mutatnak ki free trade és gazdasági prosperitás között. Tajvan, Dél-Korea, és a többi tigris pár évtizede nyomorgó, Etiópiához vagy a VIII. kerülethez hasonló állapotokat mutatott. A kulcsszó a kereskedelem volt. Elkezdtek olyan termékeket gyártani, amivel ‘elözönlötték’ (brrr) a nyugati, keleti piacokat. Most tekintsünk el attól, jók-e ezek a termékek, akkor ugyanis saját ‘echte hazai’ termékeinket is ugyanezzel a mércével kellene megvizsgálni.

Cikkem megjelenése után felhívott egy néni vidékről, azzal, hogy őt városkájának kínai boltjai tették tönkre. Többen vannak, olcsóbban importálnak, lenyomják az ő kis boltját. Nem tudtam neki mit mondani, mert a verseny (sokadszorra: ha valóban tisztességes, akkor is)mindig produkál veszteseket, önhibán kívül is. Hosszú távon azonban semmi baj nincs a kínai konkurrenciával: ki nyerne azzal, kinek az árui lennének drágábbak, kinek lenne jó, ha nem vehetnénk malajziai Apple computert, Vietnamban gyártott Puma sportcipőt, thaiföldi sweatshopban gyártott ‘No globalisation’ pólót? 🙂

az előbb ukati felvetett nagyon fontosat, elmentem mellette:

‘Miközben az is tudható, hogy Kínában az emberi jogok semmibevétele mellett, diktatorikus, kiszolgáltatott körülmények között, éhbérért állítják elő a munkások ezeket a termékeket.’

Igy igaz! A nem igazi ‘kiszolgáltatottságot’, ‘éhbért’ legfeljebb akkor lehet elfogadni, ha nem politikai terror, hanem gazdasági verseny eredménye – ez ugyanis, épp a versenynek köszönhetően, átmeneti állapot, az egyénnek van választási lehetősége (ezért jó a globalizáció: az Egyént hozza helyzetbe).

Kínában ma nincs politikai szabadság, továbbra is a kommunista párt uralkodik. Ezzel a párttal márpedig nem lehet, nem szabad kiegyezni. Százezerszámra (Harry Wu szerint milliószámra) ülnek emberek az átnevelő- és munkalágerekben, üldözik a vallásokat, a kisegyházakat, az ujgur nacionalistákat, nyilvánosan kivégzik a ‘csempészeket’ és más ‘gazdasági bűnözőket’, kontrollálják a globalizáció legfontosabb elemét, az internetet. Épp a napokban veszik őrizetbe a liberális ellenzék tagjait. A kérdés csak az: hogyan rekesztjük ki a szalonképtelen diktatúrát, ugyanakkor hogyan segítünk a bámulatos reformoknak, hogyan bátoríthatjuk a már-már kapitalista gazdaságot, a gmk-kultúrán jóval túlmutató piaci jellemzőket?

Pár éve írtam arról, hogy Kína WTO-tagságát kőkemény politikai feltételekhez kellett volna kötni. Az pedig világbotrány, hogy Pekingben hamarosan olimpiát lehet tartani, ezt máig így gondolom. Azt azonban már nem hiszem, hogy ne lehetne kereskedni kínai vállalatokkal, cégekkel. A gazdasági nyitás a mítosszal ellentétben nem hoz magától politikai változást, de konkrétan segíthet, nekik, nekünk, számos szempontból.

A kínai rezsimet pedig továbbra is izolálni kell, ahol csak lehet (ENSZ, NOB, OTP stb.)

ukati: Kedves Seres László,

köszönöm a választ, de nem fogadom el. Nem tért ki az éhbérért dolgozó, diktatúrában élő kínaiak tömegeire. Ami pedig az importot illeti: valószínűleg eltérő forrásokból tájékozódunk, mert én eddig csak márkahamisított termékek elkobzásáról, gyatra minőségű, nyugta nélkül árusított cuccról, a pénzügyőrök láttán csomagoló, menekülő árusokról olvastam/hallottam. Igaz eltüntetett hullákról viszont nem, de azt nem is én írtam be, másvalaki kérdezte. Magam is jártam New York-ban pl. a kínai negyedben, s bár az igen-igen rég volt, már akkor konszolidáltabb állapotokat konstatáltam, mint egy bp.-i kínai piacon. Sőt: még korábban, Indiában, kizárólag kínai étteremben étkeztünk, mert azok megbízhatóan tiszták voltak. Ha véletlenül belátok egy bp.-i kínai étterem konyhájába, visszariadok. Nem a kínaiak jelenlétével van nekem sem bajom (behelyettesíthető arabokkal, bárkivel – tetszés szerint), hanem azzal ahogyan itt élnek. Nem azért, mert a saját kultúrájuk szerint élnek – ennek nem vagyok tanúja -, hanem ahogy a honi társadalmat veszik semmibe azzal, hogy törvényen kívülinek tekintik magukat.

ukati

Seres László:kedves ukati, választ részben lásd előbb, részben csatlakozom. Étkezésileg szerintem néha nem rosszak a távolkeleti gyorsbüfék, mint ahogy magyar relációban is vannak étkezdék, ahol jobb nem enni, hacsak nem akarunk úgy kinézni, mint szegény Juscsenko.

Szia Laci, nagyon jó érzés, hogy találkozhatunk a NOL fórumán. Egy nőnek rendkívül fontos a szépsége, ugye, értetek vagyunk! Bár Kant azt mondja, az érdek nélküli Szép a szép. S mint tudjuk már Cleopátra is tett a fürdőtejébe mézet, így evidens, hogy létkérdés a méz mint alapanyag. S a vegyszermentesség is. Ez már ne legyen az én gondom:-), vannak hatóságok is. Egy olyan szerencsétlen országban, ahol már a magyarokat is jóra, meg rosszra osztják egy szavazata okán, hát persze, hogy még a méz is ilyen indulatokat kelt. Biztos vagyok a kínai méz kiválóságában, mint ahogy abban is, hogy a miénk is az. Nem hiszek a népek hegemóniájában sem e tekintetben, hiszen egy csomó nyugati világmárkát ma Kínában gyártanak, nem beszélve magáról Amerikáról, mint gyártatóról. Nos, kevéssé életszerű, Amerika lepaktált volna a kínai kommmunista párttal, hogy együtt kinyírják az öreg kontinenst. Nem akarok hozzád hasonlóan ‘indulatot kelteni’, de én most éppen szlovák fenyőmézet vásároltam. Nagyon fincsi. Laci,akkor én most rossz magyar vagyok? Nóra

Seres László: kedves Nóra, üdvözöllek online 🙂

magyarságteljesítmény ügyben kérlek fordulj az erre illetékes polgári pártokhoz és világszervezetekhez, vitacikkem lényege ugye éppen az volt, hogy ha mézet akarok venni, nehogy má azért kelljen az egyik mellett döntenem, mert magyar/kínai/ujgur.

én egyébként abszolúte elfogadom, hogy I. osztályú a magyar méz, és biztos igaza volt az EU-nak, amiért pár éve azért függesztette fel a kínai mézimportot, mert vegyszer volt benne (jó, miben nincs). A magyar termelők felvonulásának azonban volt egy jellegzetes versenyellenes bukéja is, azzal együtt, hogy teljesen legitim dolog a saját munka becsületéért, a munkahely megtartásáért demonstrálni.

Különösen az álszent EU ellen, amelyik a saját protekcionista védővámjaival, kereskedelmi korlátozásaival a brüsszeli CNE intézet szerint óránként 275 ember haláláért felelős. A Centre for the New Europe számításai szerint naponta 6600 ember hal meg (főleg Afrikában) azért, mert az EU nem nyitja meg piacait a fejlődő világ előtt. További jó mézben fürdést kívánok!

Tisztelt Seres úr,

nem értek egyet magabiztosságával abban a kérdésben, hogy mennyire pontosak az információk a bejövő és it tartózkodó kínaiakról. Nemrég egy kínaiak közötti gyilkossági ügyben nyomozó rendőrök győzelmi jelentésben közölték, hogy az egyik kínai hajlandó volt a másikról információt szolgáltatni. ‘Ilyenre még nem volt példa’ – mondták. Szóval nem biztos, hogy a hatóságaink annyira képben vannak. A 20 ezres lélekszám-becslést pedig az itt kiadott lapjaik becsült példányszáma teszi kérdésessé. üdvözlettel Petró Károly

Seres László: Tisztelt Petró úr, őszintén szólva nincs ‘hiteles’ adat birtokomban, csak olvasmányaim, az idézett mohácsi jelentés és saját utánakérdezésem alapján gondolom, amit. Biztos vagyok benne, hogy a kínaiak nehezen adnak infókat a velük mindig szimpatizáló, empatikus, nyelvüket beszélő rendőröknek, de nem akarom elbagatellizálni kérdését. Tudomásul kell vennünk, hogy hazánk egy kb. 20 ezres, békés, önmagát remekül feltaláló kínai közösséggel bővült és folyamatosan bővül, persze, hogy bűnügybe is keverednek időnként, persze, hogy nehezen kommunikálnak hatóságokkal. Én is hallottam olyat, hogy egy útlevélnek időnként több felhasználója is akad, de akkor eztet tessék kiszűrni, nem az itt lévők jogait csorbítani. Ha véletlenül tud konkrétumot a népszerű hulla-reciklálás ügyében, kérem szóljon, megveszem a filmjogokat.

Kedves Laci, kezdek mérges lenni…:-)

Kétlem, ne tudnád, ellentmondásban vagy önmagaddal:

‘Hosszú távon azonban semmi baj nincs a kínai konkurrenciával: ki nyerne azzal, kinek az árui lennének drágábbak, kinek lenne jó, ha nem vehetnénk malajziai Apple computert, Vietnamban gyártott Puma sportcipőt, thaiföldi sweatshopban gyártott ‘No globalisation’ pólót? 🙂 ‘

Egy kalap alá veszed a kínaiak által saját üzemeikben gyártott, kínai honfitársaik által felvásárolt, majd Európába/Amerikába szállított/csempészett gyenge minőségű rongyokat a multik Kínába telepített üzemeiben, korszerű technológiával és szigorú minőségellenőrzés mellett gyártott, legálisan forgalmazott, a multi vagy forgalmazója által garanciális feltételek mellett árusított termékekkel

Seres László: Kedves ukati,

hol az ellentmondás? A lehetőleg legteljesebb szabadkereskedelem pártján állok. Fogyasztóvédelmileg nyilván érdekes kérdés, milyen az áru minősége, korszerű technológiával gyártották-e stb. A konkurrencia, a versenytől való pánik szempontjából azonban szerencsére nem valamiféle magasságos EU vagy nemzeti kormány dönt, hanem Maga A Fogyasztó. Szerinted az idős néni, aki betér az egyik bp.-i kínai textilboltba, megkérdi az eladónőt, hogy ‘jaj kedveském, valóban garantált minőségű ez a gyanúm szerint Xinjiang tartományban éhbérért előállított frottír?’ Nem, nem kérdezi. Fejében tartja, mennyi ugyanaz a törülköző a Centrumban vagy a sarki piacon , gyors ár-teljesítmény összehasonlító programot futtat le a fejében, aztán megveszi/nem veszi meg. Ne vegyünk rossz árut? Ne. De legyen verseny: árban, minőségben. Mindenki jól jár vele.

Ha én kínai vezető lennék, ezt tenném. A kínaiak játsszák most el a mindenkori lenézett barbárok szerepét, akik mindenütt ott voltak, ahol egy világbirodalom összeomlott. És eddig MINDIG a barbárok nyertek. (Hogy aztán megalapíthassák az ő birodalmukat, ahol megint megjelentek az újabb barbár-barbárok stb.)

Seres László: Nem tudom, tetszett-e foglalkozni valamelyest a történelemmel, mint olyannal: nem, nem mindig a barbárok nyertek.

Tisztelt Seres úr!

1. Lát-e abban etikai problémát, ha a fejlett nyugati világ gátlástalanul kihasználja egy nép kiszolgáltatottságát (diktatúra) arra, hogy extraprofitra tegyen szert?

2. Lát-e abban veszélyt, ha ennek során Kína vezető ereje (KKP) részesül nagyon jelentős anyagi támogatásban, amely vezető erő bevallottan magáénak vallja az ősi kínai katonai doktrínát, amely kifejezetten hódító jellegű?

3. Lát-e abban veszélyt, hogy a nyugati világ egyre inkább kiszolgáltatottja lesz a kínai iparnak? (Az adatok naponta változnak, de pl. a ruhaipari termékek 40 százaléka ma Kínában készül, a műszaki cikkek nagy része szintén.)

4. Ön szerint lehetséges-e, hogy a folyamatos migráció a világ stratégiailag fontos vidékeire része egy soha ki nem mondott kínai nagyhatalmi elképzelésnek?

Seres László: 1. Mint említettem, harcolni kell a diktatúra ellen, ugyanakkor ki kell használni a létező szabad tereket. A kereskedelemmel nem a pekingi rezsim, hanem a két kereskedő fél jár jól.

2. Ez elsősorban Amerika számára kihívás: a humanista célú hidegháború jegyében le kell állítania Kínát, ha az Tajvant vagy más országokat fenyegetné, pláne, ha részt vállalna terroristaszervezetek támogatásában.

3. A világkereskedelem mai állása szerint nincs egyoldalú kiszolgáltatottság. Az áru, a munkaerő, a pénz, a technológia, az eszmék, az információ globális mozgása hosszú távon mindenkit szabaddá tesz.

4. Nem hallottam ilyenről. Ön?

Kedves NOL-fórumozók,

köszönöm. Örültem az aktivitásnak, egyben elnézést mindazoktól, akiknek a kérdéseire már nem jutott idő. Next time. Maradjanak velünk.

Seres László

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©