Forrás: NOLA luxus nem lehet feltűnő
Egy angol úri szabó, aki Magyarországon a Vörös Októbernél kezdte, s saját cégéig jutott
Palugyai István, 2004. december 14. 00:00
Az öltözködés is kultúra, amit tanulni kellKép: Domaniczky Tivadar
Nemrég brit divatnapokat tartottak Budapesten. A Millenárison sorakozó standok egyikénél aprólékos gonddal varrta az öltéseket két apró, pontosan szabott szövetdarabra egy szemüveges, szőke fiatalember. Valódi angol úri szabó, gondoltam, s nem is csalódtam. Csakhogy Simon Skottowe Pesten él és dolgozik. Na de mit keres egy angol úri szabó Budapesten?
Mint kiderült, nem is keveset. Legalábbis az ambícióit tekintve. Merthogy a Londonból indult divattervező nem kisebb célt tűzött maga elé, mint feléleszteni Csipkerózsika-álmából a valaha nálunk is nagy hagyományokkal bíró úri szabászatot.
A múlt század elején Budapest jelentős divatközpont volt, és a módosabbak még Európa keleti részéről is hozzánk jártak ruhát varratni. Simon Skottowe jól emlékszik régi mesterére, aki gyakran beszélt a század közepe táján Angliába menekült magyar zsidó szabókról. Akkoriban ott úgy tartották: a legjobb londoni szabók a magyarok. Az elmúlt évtizedekben a történelem azonban sok más hagyománnyal együtt az úri szabászatot is elsodorta, s ma, úgy látszik, ennek felélesztését egy fiatal angol vállalja magára.
Persze aki tehette, dolgoztathatott mérték utáni szabóságban, amivel ellentétben az úri szabó nemcsak egy meglévő szabásmintát igazít a megrendelő méretéhez, hanem egyedi méret és fazon alapján készíti el az öltönyt. Mindenben a megrendelő igényeihez alkalmazkodik, így akár az ügyfél határozza meg a hajtóka szélességét, a zsebek számát és helyét, s ezért Londonban egy úri szabó vendégköre ma a popsztároktól a legdivatosabban öltözködő fiatalokig terjed – hangsúlyozza a különbséget Skottowe, aki már tízévesen szabó akart lenni, s középiskolája történetében elsőként még vizsgázott is e kézművesmesterségből. Anglia egyik leghíresebb felsőfokú divattervező-iskoláját azonban akkortájt járta ki, amikor a ruhakészítés szakmája az olcsó távol-keleti munkabérek miatt Nagy-Britanniában a mélypontján volt. Egy év után ezért a férfidivat egyik központjában, Milánóban fejlesztette tudását, ahol csaknem tíz évet töltött különböző nemzetközi cégek szabászati és férfiruházati tanácsadójaként. Egy nyolc hónapos indiai kitérő után – ahol egy exportra készülő olasz öltönyöket gyártó cégnél dolgozott – 1997-ben fogadta el a britek által privatizált hajdani Vörös Októberből Elitre „magyarosított” ruhagyár divattervezői igazgatói posztját.
– Azt kérték az ügynökségtől, hogy először nézzek körül, és utána döntsek. Két napra jöttem, és még most is itt vagyok. Az első hétvégén – május volt – csak sétáltam, jártam a várost, és azt gondoltam, istenem, micsoda hely!
A magyar ruhagyárban töltött három év során Simon Skottowe is észrevette a hazai privatizáció fonákságait. Amikor az angolok megvették a gyárat, először azt hitték, hogy mindent jobban tudnak a magyaroknál, és kirakták a régi vezető szakemberek jó részét. De amikor négy-öt év múlva meg kellett szerezni az új ISO minőségbiztosítási tanúsítványt, kiderült, hogy a gyárban már a nyolcvanas években is volt egy nagyon jól működő minőségbiztosítási rendszer, amelyet azonban a britek azonnal megszüntettek, így mindent elölről kellett kezdeni.
Az állást jól fizették, Skottowe mégis otthagyta a vállalatot, de nem hagyta itt Budapestet. Saját céget alapított, hogy nálunk elevenítse fel az úri szabók híres londoni utcájának, a Savile Row-nak a hagyományait.
Amikor az angol szabászat titkáról kérdezem, az időigényességet és a szakértelmet emeli ki, amelynek köszönhetően utolérhetetlen lesz a ruhák formája, illeszkedése és kényelme. Londonban ráadásul a luxus nem lehet feltűnő, a háromezer fontos ruháknak sem illik viselőjük gazdagságát hirdetni. Ott egyébként ezer font alatt egy úri szabóságban szóba sem állnak az emberrel, Budapesten azonban jóval alacsonyabb árakkal kell dolgozni. Így is még kevesen méltányolják a régi-új stílust, s ők is főleg külföldiek, ügyvédek, üzletemberek. Simon Skottowe úgy látja, a nagy divatcégek többsége még nincs jelen Magyarországon, így az embereknek hiányzik a minta a stílusos öltözködésre. Budapestet ebben a tekintetben a változások ellenére kicsit régimódinak találja. Az öltözködés is kultúra, amit tanulni kell – vallja a fiatal brit, akinek a magával hozott módszereihez nem volt könnyű megtalálnia a megfelelő szakembereket. Mára azonban sikerült néhány fiatal szabászt betanítania, akikkel szeretné megvalósítania nagy álmát, egy elegáns férfidivatüzletet és egy műhelyt a központ valamelyik mellékutcájában, amilyen a Savile Row is. Itt az erre igényes férfiak a zakótól a zokniig tetőtől talpig felöltözhetnének, igaz, mint a diszkrécióra természetesen kényes brit szabó, elárulja, már olyan, évekig Angliából hazatért hölgy vevője is van, aki, hozzászokva az ottani kényelemhez, kosztümkabátot varrat a Skottowe-szalonban.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
