Forrás: NOL

Hátrányos Nobel-díjasok

Palugyai István, 2004. december 11. 00:00

Nobel-díj-átadás a stockholmi koncertterembenKép: Reuters – Anders Wiklund

December 10-e a Nobel-díjak átadásának napja. A tudomány éves ünnepén a szokásos hírekben azonban keveset tudunk meg a kitüntetéshez vezető út nehézségeiről, a felfedezők személyiségéről, arról meg – legalábbis a Nobel-archívum aktái ötven évig zárolt titkainak fellebbenéséig – éppenséggel semmit, miképpen zajlott a díjazott kiválasztása, kik voltak még versenyben, s miért, milyen szempontok miatt hullottak végül ki a rostán.

A Nobel-döntéseket meghozó tanácskozásokról még a hivatalos archívumban sem található semmi, ezeket a vitákat ugyanis a szabályok értelmében még rögzíteni sem szabad. A Nobel-díj tehát ma is őrzi titokzatosságát, ami sokak szerint éppen a díj értékének egyik alapja. Kétségtelen viszont, hogy a Nobel-díjak történetének tanulmányozásából nem egy fontos tudománytörténeti és kutatásszociológiai megállapítás született.

Magyarországon különösen gyakran emlegetik a Nobel-díjasoknak népességünk létszámához mérten kimagasló arányát. A mércével persze már sok a baj, hiszen van listára vett tudós, aki nem is a mai országhatárokon belülről származott (Lénárd Fülöp), aki soha nem beszélt magyarul (Bárány Róbert), vagy már külföldön született (Charles John Polányi). Nem beszélve azokról, akik ugyan értenek magyarul (Carleton Gajdusek és Elie Wiesel), ám sem ők nem tekintik magukat magyarnak, sem a nemzetközi közvélemény nem sorolja őket annak. (A hivatalos Nobel-listák csupán két tudós nacionáléjánál, Szent-Györgyi Alberténál és Hevesy Györgyénél tüntetik fel a kitüntetett magyarságát, a díj átvételekor ugyanis már csak ők rendelkeztek magyar állampolgársággal.)

Tény, hogy a legtöbb Nobel-díjast Németország, majd Ausztria, Kanada, Magyarország, Olaszország, végül Lengyelország ‘exportálta’, míg a két legnagyobb befogadó az USA és Nagy-Britannia. A fő kérdés persze az, hogy melyik ország tarthat jogosan igényt a dicsőségre. Amelyben a díjazott egykor tanult vagy ahol kutatásait folytatta? Ahonnan politikai okok vagy egyszerűen származása miatt menekülnie kellett, vagy ahol befogadták, értékelték? A válasznak megfelelően a hazai lista jelentősen változhat.

Az idei kémiai Nobel-díj egyik nyertese, a Karcagon Herskó Ferencként született, 1950 óta Izraelben élő Avram Hershko személye ismét felveti a szemérmesen elkendőzött kérdést: a zsidó származásúak nagy számát a magyar Nobel-díjasok között. A téma elemzéséhez az egyik legjobb segítséget Hargittai István akadémikusnak a Nobel-díjakról és hátterükről írott, először angolul megjelent könyve, az idén már magyarul is kiadott ‘Út Stockholmba’ adja. Ebben olvashatjuk, hogy a négy éve Oroszországban kiadott Zsidó Nobel-díjasok lexikona 116 nevet tartalmaz, ami az összes tudományos díjazott (ebben nincsenek benne a közgazdasági, irodalmi és Nobel-békedíjasok) egyötödét jelenti. S bár az ilyen listák összeállítása elég értelmetlen, ráadásul sokak érzékenységét is sérti, a lista okául szolgáló jelenség magyarázata vélhetően a zsidó hagyományokban mélyen gyökerező tanulással, a diszkriminációval és az üldöztetéssel kapcsolatos, melyekből megint csak a tanulás és a tudás jelentheti a kiutat. A Nobel-díjak történetének tanulmányozásából az is kiderül, hogy a díjazottak többségének élete során meg kellett küzdenie valamilyen társadalmi, politikai vagy gazdasági megpróbáltatással, s nagyon kevesen úszták meg nehézségek nélkül. A helyzet ebben a vonatkozásban Izraelben persze alapvetően más, nem véletlen (Hershko díját leszámítva) az izraeli Nobel-díjasok feltűnő hiánya, amit a stockholmi Karolinska Intézet világhírű tumorbiológus professzora, az orvosi Nobel-díj-bizottság egykori tagja és elnöke, Klein György az Izraelben már nem érvényesülő különleges hajtóerővel magyaráz. Ezzel szemben – mint mondja – ‘az a zsidó professzor, aki a Harvardon tanít, úgy érzi, bizonyítania kell, ezért tízszer jobban teljesít, mint egy nem zsidó egyetemi tanár’.

Ez az élethelyzet persze egyáltalán nem csak a zsidókra jellemző, amit a fejlődő országokból, például Kínából vagy Indiából Amerikába kivándorolt tudósok növekvő száma és sikeressége is jelez. E sikert azonban csak az átlagosnál nagyobb erőfeszítések árán érték el, ahogy például az 1999-es kémiai Nobel-díjas Ahmed Zewail, aki élete első 22 évét Egyiptomban töltötte. Amerika nagy kulturális megrázkódtatást jelentett számára. Amikor például átadta szülei ajándékát új professzorának, mindenki gyanakvással fogadta a furcsa, ám Egyiptomban bevett szokást. Zewail a barátságtalan fogadtatástól a tanulásba, kutatásba temetkezett. Donald Cram, az egyik 1982-es orvosi Nobel-díjas felmenői libanoni keresztények voltak, s ő, apját hamar elvesztve, Amerikában az utcán nőtt fel. A legkülönbözőbb helyzetekben próbálhatta ki magát, s minden alkalommal nőtt az önbizalma, az ügyessége és az ítélőképessége.

Európában és különösen Közép-Európában a huszadik században a zsidók esetében látható legvilágosabban ez a tendencia. Ez persze nem azt jelenti, hogy a hátrányos helyzet a Nobel-díjasok sikerének titka – hangsúlyozza Hargittai István, inkább azt, hogy ők a nehézségek ellenére is győzedelmeskedtek.

Érdekes ugyanakkor, hogy maguk az érintettek hogyan reagáltak zsidó identitásukra. Vannak, akik büszkék származásukra, míg mások az üldözés miatti szorongás hatására szakítottak múltjukkal, vagy tabunak tekintik ezt. Hevesy György és a Nobel-díjat ugyan nem kapott, ám világhírű Neumann János és Kármán Tódor például szüleiknek a Monarchiában kapott örökölhető nemesi címét hangsúlyozták később a von előnévvel. Hevesy nem is tekintette magát zsidónak, bár a második világháború alatt ennek ellenére el kellett hagynia Németországot, majd Dániát is. (Ekkor történt az a ma már legendás eset, amikor Hevesy a kis skandináv országot lerohanó németek elől úgy mentette meg két fizikus, Max von Laue és James Franck Niels Bohr koppenhágai intézetében megőrzésre elhelyezett Nobel-érmét, hogy királyvízben feloldotta őket. Az érmek egy üvegben folyadékként vészelték át a háborút, s a két tudós később átvehette az újraöntött kitüntetéseket.)

Akárhogy is vesszük, tény: Hershkóval együtt a rendszerváltás óta kitüntetett összes magyar származású Nobel-díjas ‘érintett’ az ügyben, akár beszámolt életének e vonatkozásairól (Harsányi János), akár csak halvány vonalakban utalt rá (Oláh György), akár pedig egész életműve ebből az élményből táplálkozott (Kertész Imre).

Sokszor vádolják részrehajlással a Nobel-bizottságokat. Ha végigtekintünk a Nobel-listákon, valóban megállapítható, hogy vannak a világnak egyes városai vagy még inkább egyetemei, kutatóintézetei, ahonnan az átlagot jóval meghaladó Nobel-díjas került ki. A Cambridge-i Egyetem például több Nobel-díjast mondhat magáénak, mint az USA kivételével bármely más ország. A stockholmi Nobel-múzeum állandó kiállításán nem véletlenül szentel fontos helyet azoknak a kiválósági központoknak, amelyek afféle ‘Nobel-díjas keltetőknek’ számítanak. S bizony e filmekkel is szemléltetett helyszínek között ott szerepel Budapest is.

Nobel-díjas belső berkekben nem cáfolják, hogy a döntéseknél néha szerepe lehet a tudósok származásának. Sokan a nyugati tudománynak Japánnal szemben érzett tartózkodására vezetik vissza a japán díjazottak viszonylag alacsony számát, és hasonló idegenkedés is lehet a háttérben az úgymond ‘egzotikus’ országok tudósainak ritka elismerésénél. A jelöltek származása vagy nemzetisége, esetleg bármiféle politikai befolyás persze hivatalosan nem irányíthatja a döntőbírákat. Vannak, akik például az egyik legnagyobb ‘kihagyott’, a maghasadás egyik felfedezője, az osztrák Lise Meitner feltűnő mellőzését az 1944-es kémiai díjból és a következő évek fizikai kitüntetéseiből a svéd tudomány akkor még tetten érhető német orientációjában, Meitner zsidóságában és női mivoltában keresték. Ez még Anders Bárány, a fizikai Nobel-díj-bizottság volt titkára, Bárány Róbert unokája fejében is felmerült, ám nyomozása során nem találta semmi nyomát ilyesfajta diszkriminációnak. Klein György pedig egyenesen elképzelhetetlennek tart bármiféle ilyesfajta elfogultságot bármilyen irányban.

Ami azonban némelykor mégis tetten érhető. Jó példa erre, hogy amikor Hitler 1937-ben megtiltotta a német állampolgároknak a Nobel-díj elfogadását, két évvel később három német is szerepelt a kitüntetettek között. Ugyancsak feltűnő, hogy 1955-ig szovjet tudósok nem kaptak Nobel-díjat, s a párt talán erre való reakcióként nem is tekintette kívánatosnak szovjet tudósok jelölését. Az élet keletkezéséről alkotott elméletéről ismert biokémikus, Oparin azonban abban az évben részt vett egy stockholmi konferencián, és közvetítő szerepet játszott a Nobel-bizottság és a szovjet hatóságok között. Egy évvel később megtört a jég, s a kémiai díjon egy brit tudóssal, Hinslewooddal egy szovjet, Szemjonov osztozott.

A Nobel-díjra mégsem a tévedések és befolyások jellemzők. Függetlenségére a múlt századból egy pikáns példa. Hargittai István könyvében idézi a nácibarát Lénárd Fülöpöt, akkor már Philipp Lenardot, aki Einstein 1921-es kitüntetése után hiába tiltakozott, mondván: ‘Nem voltak képesek olyan tiszta germán bátorsággal fellépni, amellyel elkerülhettek volna egy ekkora csalást.’

Felejtés nélkül is magyar

Az idei kémiai Nobel-díjas a Magyar Tudomány novemberi számában olvasható interjúban számol be karcagi gyökereiről. Avram Hershko megemlékezik iskolai tanító, majd Izraelben neves pedagógussá lett apjáról, aki magyar nyelvű könyvben írta meg a helyi zsidó közösség történetét. Hershko nem felejti, hogy a Karcag környéki tanyavilágban egyetlen tanya sem akadt, ahol elbújtattak volna akár csak egyetlen

zsidó családot is. Az ubikvitin nevű fehérjének a sejtekben szükségtelenné váló többi fehérje lebontásában játszott szerepét felismerő Hershko azt is megemlíti, hogy a magyarok mennyire segítették a németeket a zsidók megsemmisítésében”, s hozzáteszi: 1990 után visszatérve megdöbbent, hogy mennyi minden visszatért a háború előtti időkből”. Ettől Hershkót nem zavarná, ha őt is felsorolnák a magyar származású Nobel-díjasok között, mint ahogy kisebbik fia is Budapesten végez orvosi tanulmányokat.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©