Forrás: NOL

A lengyel Wallenberg

Thriller az emberi méltóságról

Pályi András, 2004. december 11. 00:00

Henryk Slawik

Elzbieta Isakiewicz lengyel újságíró ezúttal Vörös ceruza című, a Múlt és Jövőnél magyarul is megjelent riportkönyvének bemutatójára érkezett Budapestre. De nem először járt itt, hisz Henryk Slawik után nyomozva, nálunk talált a legizgalmasabb forrásokra. Isakiewicz könyve ugyanis egy Budapesten játszódó, nem mindennapi lengyel hőstörténetet idéz a második világháború éveiből, amelyről jó hat évtizedig megfeledkezett az utókor.

– Ki volt Henryk Slawik?

– Sziléziai újságíró, társadalmi és politikai aktivista, aki 1939 őszén, Lengyelország lerohanása után Magyarországra jött, s itt a londoni emigráns lengyel kormány képviselőjeként létrehozta azt a menekültügyi bizottságot, amelynek fő feladata volt, hogy a Lengyelországból tömegesen érkező menekülteket – elsősorban a zsidókat, hisz ők Magyarországon se érezhették biztonságban magukat – hamis útlevéllel, keresztlevéllel lássa el, és segítse eljutni őket Svájcba vagy más nyugati országba. A háború kitörésekor kormányon lévő Lengyel Szocialista Párt aktív tagja volt, a ‘keményfejűek’ közül való, aki hallani se akart a kommunistákkal vagy a jobboldallal, a Pilsudski-rajongókkal való együttműködésről.

– Miért csak most fedezi fel a világ magának Slawikot, akit többen is ‘lengyel Wallenbergként’ emlegetnek, hisz több ezer zsidó életét mentette meg, amíg le nem tartóztatták a Magyarországra bevonuló németek?

– Erre, azt hiszem, nincs egyértelmű válasz, ezért is kellett megírnom e könyvet. Hogy miért feledkezett meg róla az utókor? Léteztek bizonyos racionális okok. Mindenekelőtt a politika. A Jalta utáni szovjet érdekszférában a hatalom nyilván nem kívánta ápolni egy antikommunista hős emlékét. De túl ezen, tudjuk, hogy már 1946-tól se a lengyeleknél, se a magyaroknál nem lehetett nyilvánosan foglalkozni a háború alatti magyar-lengyel együttműködéssel. Közrejátszott azonban bizonyos történészi lustaság is, hisz számos, könyvtárakban elfekvő korabeli kiadványra, kéziratos forrásra akadtam, így történt, hogy a varsói könyvbemutatón neves történészek köszönték meg nekem, hogy a tényfeltárás fáradságát magamra vállaltam.

– És a rendszerváltás után? Hisz 1989 óta másfél évtized telt el…

– Jogos a kérdés. Az az igazság, ha a Lengyelországból elszármazott Henryk Zimmermann, volt izraeli diplomata, aki annak idején Pesten Slawik közvetlen munkatársa volt, nem kezd el nyomozni a kilencvenes évek elején az egykori budapesti ‘lengyel konzul’ után, hisz Slawik nem volt kinevezett konzul, de gyakorlatilag ezt a funkciót töltötte be, talán még ma sem beszélnénk róla. Ő találta meg Krystynát, Slawik lányát, s én már az ő nyomán indultam útnak. Az az esztendő, amit e könyvnek szenteltem az életemből, kivételes kaland lett számomra, nemcsak történelmileg, hanem érzelmileg is; hisz az emberi nagyság és tisztesség olyan példájával találkoztam, amitől ma valósággal elakad az ember lélegzete. A legnehezebb órán, a legsötétebb vészkorszakban is képes volt heroikus döntést hozni és tanúságot tenni az emberi méltóságról.

– Magyar szemmel olvasva a könyvet, külön érdekesség, hogy megtudjuk, Slawikot nemcsak munkatársi kapcsolat fűzte idősebb Antal József menekültügyi kormánybiztoshoz, hanem igaz barátság is…

– Amit egyébként maga az idősebb Antall meg is írt visszaemlékezéseiben, amelyek úgyszintén csak a kilencvenes években jelentek meg nyomtatásban. Számomra ez volt az egyik szenzációs forrás, amelyre Budapesten rátaláltam. Antall 1944 őszén figyelmeztette Slawikot a német megszállás veszélyére, de az nem akarta elhagyni a ‘süllyedő hajót’, hisz minden honfitársának megígérte, hogy posztján marad. Holott neki is, családjának is megvolt a svájci útlevele. Magától Antalltól tudjuk, hogy ő, a kormánybiztos Slawiknak köszönheti az életét. A történet drámai csúcspontja, amikor Antallt és Slawikot a Gestapo szembesíti, előre megdolgozva a ‘lengyel konzult’, akinek családjával együtt szabadságot ígérnek, ha Antallra vall. Ám Slawik, hiába a csábító ajánlat, hiába a kegyetlen kínzás, elszántan, vérben fürdő arccal is tagad: ‘Antall József nem tudott az általam végzett tevékenységről’. A kormánybiztos látja, hogy a tárgyalást vezető bíró vörös ceruzával húz egy vonást Slawik neve mellé: ez halálos ítéletet jelent. És valóban, Mauthausenben végeztek vele. Feleségét is elhurcolták, egyébként előbb, mint őt magát, hisz Slawik akkor épp Bogláron tartózkodott, de az asszony túlélte a borzalmakat, a tizennégy éves Krysia meg kiugrott az ablakon és elfutott, amikor meghallotta, hogy a Gestapo zörög az ajtajukon. Ő végig bújkált, s a háború után Antallék kis híján örökbe fogadták, ám kiderült, hogy él az anyja.

– Egyik méltatója valóságos thrillernek nevezi a Vörös ceruzát…

– Mondjuk, thriller az emberi méltóságról. Amióta megjelent a könyv, előszeretettel hívnak lengyel iskolákba, s döbbenetes látnom a fiatalok szomjúságát e ritka hőstörténet iránt. Hisz vallljuk be, amit egy lengyel diák a második világháborúról tanul, az a politikai-hadászati-emberi vereségek és kudarcok lehangoló láncolata, ez az eset viszont igazi győzedelmi sztori: íme egy ember, aki sikerrel mentett meg ezreket a haláltól, és aki a legkilátástalanabb pillanatban lett igazán hős.

– A miniszterelnök Antall József alakja alighanem elhomályosítja számunkra az apa alakját, akiről egy átlag lengyel ma talán többet tud, mint egy átlag magyar…

– Antall konzervatív politikus volt, Slawik szocialista. Nem a nézeteik hozták őket össze, hanem a feladat és a történelmi pillanat. Jellemző, hogy az indulatos Slawik, Pestre érkezve, össze is pofozkodott az itt tartózkodó Pilsudski-hívekkel. Hisz olyan megosztottság és olyan szenvedélyek uralkodtak akkor a lengyel politikában, amiről akár a mai állapotok is eszünkbe juthatnak. Eleinte Antall is kifejezetten gyanakvással fogadta őt. De amikor emberéleteket kellett menteni, mindketten megértették, hogy nem számít, ki milyen párthoz tartozik. Történetük megrázó erővel tanúsítja, s ez teszi ma esetüket aktuálissá, hogy az igaz ember a legválságosabb helyzetekben képes felülemelkedni politikai elfogultságain.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©