Forrás: NOL

Szép napokra csendes napok

Film

Szabó G. László, 2004. december 10. 00:00

Kép: Oláh Csaba

Első filmje, a Szép napok bemutatója után azt mondtam róla: olyan, mint egy kis Giulietta Masina. Ott állt a közelemben. Meghallotta. Később kiderült: nem érzett semmit. Nem látta az Országútont. Azóta eltelt pár év. Tóth Orsiból külföldi fesztiválokon is díjazott színésznő lett, s utolérte végre Fellini remeke.

‘Lenyűgözve néztem a filmet – mondja. – Hibátlan munka. Giulietta Masina színészete hatalmas iskola, de a pálya iránt érzett szeretetét és alázatát nem lehet ellesni. Csak csodálni.’

Hosszú, habkönnyű fekete kabátban, álmosan is bájos, szőke lány. Nincs rajta semmi feltűnő. Ha csak nem az, hogy feltűnően esendő. Dosztojevszkij Szelíd teremtésétől Kosztolányi Édes Annájáig széles a skála. De ami utána jön, az lesz majd meglepő! Fényes, tiszta tekintete mögött ugyanis már ott feszül a mérhetetlen erő.

– Friss diplomával a zsebében „szabadon keresgél” a pályán. Nem akart színházhoz szerződni, vagy nem volt, aki hívja?

– De igen, engem is megkerestek, csak köszönettel nemet mondtam. Van, akinek jót tesz, ha tartozik valahova, rólam ez nem biztos, hogy ugyanígy elmondható. Illetve most még nem vágyom erre. Korai lenne. Egy tapasztalt ember nyilván másképpen látja a helyzetet, ezért aligha fog megérteni, én viszont azt mondom: mindennek eljön az ideje. Nem hiszem, hogy nekem már most, azonnal le kellene szerződnöm egy társulathoz. Kapják meg azok ezt a lehetőséget, akik már érettek erre. Én még tanulni akarok. A lehető legtöbbet magamba szívni.

– Pedig az sem kevés, amit már most tud. A Szép napokbeli alakításáért előbb a franciaországi Angersben, nemrég pedig Firenzében díjazták.

– Én Locarnóban voltam, ahol Ezüst Leopárdot nyertünk, és Brüsszelben, ahol Európa-díjat. Nekem ez a film a szívem csücske. A második diplomám. Vagy az első! Ez lett a mérce. Ez alá soha! Viszonyítási alap. Nagyon hálás vagyok érte Mundruczó Kornélnak. Ő indított el. Ezt nem fogom elfelejteni soha. Remélem, amíg színésznő leszek, ott fog állni a közelemben. A Szép napok után A 78-as Szent Johannája, majd a Kis apokrif No. 2 és a Rövid ideig tartó csend következett. Az első kettőt ismeri a hazai közönség, az Apokrifet a Duna-deltában forgattuk három ottani halász közreműködésével, a Csend pedig szkeccsfilm egy kelet-európai produkcióban. Testvérszerelemről szól, Trill Zsolttal játsszuk. Nagyon érdekes munka volt.

– Legutóbb színpadi szerepet kapott Mundruczó Kornéltól. A Krétakör műsorán levő Nibelung-lakóparkban játszik egy árva lányt, aki ismeri már az élet színét s fonákját.

– Woglindéhez nem volt „kotta”. Modelltől kezdve bárki lehet, de hogy igazából kicsoda, az nincs leírva sehol. Próbáltam magamból kirakni, így aztán olyan lett, amilyen én vagyok. A megjelenésében még van valami kislányos, de már bent jár az élet sűrűjében. Kicsi a szerep, de nagyon jó volt próbálni, mert nézhettem, figyelhettem a többieket. Elég sokat tanultam tőlük.

– A 78-as Szent Johannája a tavaly bemutatott Jött egy busz záró darabja volt. Most önálló filmmé nőtte ki magát.

– Életem eddigi legjobb forgatása volt ez. Itt minden gördülékenyen, idegeskedések nélkül zajlott, végig nyugalmat éreztem magam körül. A 78-asban baleset ért, és kiléptem a felhőkbe. Itt most újraélesztenek, felépülök, és nővér leszek abban a kórházban, ahol meggyógyítottak. Az angolok és a franciák közötti háború itt a betegek és az orvosok „harcáról” szól.

– Színpadon is ideális Szent Johanna lehetne.

Federico Fellini és Giulietta Masina– Erre még nem gondoltam, nyilván nagyon nehéz munkát vállalnék magamra. A film végig lekötött. Amikor elkészültünk a 78-assal, Kornél már akkor jelezte, hogy lesz folytatás, csak sokára lett. Már nagyon vártam.

– A Sorstalanságban is ott van.

– Kornél rendezései kis költségvetésű filmek, párfős stábbal. Koltai Lajos mellett egészen másfajta élményben volt részem. Egy zsidó lányt játszom a vonaton, megyünk a táborba, már mindenki az ájulás határán van. Én a filmszemlén találkoztam először a rendezővel, ő adta át a díjat, amelyet a Szép napok Majájáért kaptam. Amikor felajánlotta a szerepet a Sorstalanságban, csak annyit mondott: „Szeretném, ha elvállalná.” Nem tudom, mi került be a filmbe, ott, a vonaton a lány lelki vívódását kellett megmutatnom. A szituáció pontos volt, beleélni magam pedig azért nem esett nehezemre, mert épp egy vizsgaelőadás főpróbahetében jártunk. Fáradt voltam, kerestem a helyem a darabban, kint meg hideg volt, térdig ért a hó, fáztam, és ez mind kapóra jött a szerephez. Az én helyzetemből kiindulva próbáltam megfogalmazni a lány pillanatnyi érzelmeit.

– Pipitér?

– Komoly, nagy feladat Koltai Róbert új filmjében, a Világszámban. Mindenben más, mint amit eddig csináltam. Külsőre vadóc, belül magányos. Az elején féltem tőle, aztán beugrott, hogy majdnem olyan, mint Gelsomina az Országútonban. Tehát Giulietta Masina. Nyilván nem azt csináltam, amit ő, de folyton az járt az agyamban. Nehéz volt. Végig azon izgultam, hogy tudok-e olyan felszabadult és nagyszájú lenni, mint amilyennek a szerepem szerint lennem kell. Hát, majd kiderül.

– És még egy film, amelyet már leforgatott: Nemes Gyula rendezése, az Egyetleneim.

– Nyári történet. Egy fiú és egy lány. Szerelmesek. Mindketten olyan Chaplin-szerűek. Ettől is jó volt a szerep.

– Más?

– Simon Balázs rendezése, az Én és a kisöcsém Tatabányán. Zenés-táncos darab. Először nem akartam. Nagyon nem. Ez nem az én műfajom, próbáltam elhárítani a lehetőséget. Aztán mégis belementem, és most már örülök, mert ebből is rengeteget tanultam.

– Ideje, gondolom, van bőven.

– Most, hogy nem forgatok és nem próbálok, igen. Franciául tanulok, úszni járok és várok. Remélem, nem ennyi volt. Most már nem szeretném abbahagyni&

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©