Forrás: NOL

Kebabmentes Belgium

Az idegengyűlölő flamand pártot már a trónörökös is elítélte

Szőcs László, 2004. december 6. 00:00

Muzulmánok imádkoznak Antwerpenben. A flamand kikötővárosban él a legtöbb bevándorlóKép: Reuters – Thierry Roge

Kebabot például hiába is várna tőlem! – mondja az anderlechti vendéglős, és látszik rajta: azt hiszi, most milyen jót mondott. Csak a kosztját dicsértük meg, és máris a politikára terelődött a szó.

A tagbaszakadt, szódásüveg-szemüveges tulaj “kihalóban lévő példány” Brüsszel eme szélső kerületében – de az egymilliós fővárosban általában is. Flamandok immár alig laknak az ország egyetlen nem provinciális városában, ezen a környéken pedig az “őslakos” belgákat is leváltják lassan a bevándorlók.

Nemrég, a ramadán muzulmán böjthónap végén szinte Casablancában érezhette magát a járókelő. Négyszázezer iszlám vallású polgár, illetve törvénytelen bevándorló él a királyságban – Brüsszel, Antwerpen, Gent már-már etnikai gettóiban háromszáz mecsetben hirdetik: “Allah Akhbar”. Üdvözöljük a huszonegyedik századi Belgiumban!

Ennek megfelelően anderlechti emberünk kissé frusztrált. – Annyian vannak már, mint a nyű. Dolgozni bezzeg nem akarnak, csak a szociális segélyt akarják. Közben meg szervezik az al-Kaidát – dől belőle a szó. De jut a “jóból” másoknak is: a flamandokon élősködő francia ajkúaknak, és a jogászoknak, akik “addig ügyeskedtek”, amíg ellehetetlenítették – mint mondja – “a flamand pártot”.

Ízlelgetjük – a finom ebéd mellett – a három szót: a flamand párt. És lefordítjuk a saját nyelvünkre. Anderlechti emberünk – akinek nézeteit immár egymillió belga, Flandria minden negyedik, Antwerpen minden harmadik szavazója osztja – arra utalt: a belga semmítőszék rasszistának nyilvánította a náci alapokon politizáló, idegengyűlölő Flamand Tömb körül létrehozott három választási szervezetet. A párt pedig, hogy megtarthassa évi sok millió eurós állami támogatását – amelyet a flamand demokratikus pártok közül egyedül a zöldek tagadnának meg tőlük -, kissé felpuhította a programját, és Flamand Érdekre változtatta a nevét. Már Antwerpen húszezres zsidó közösségét is megkörnyékezték, hátha a muzulmánok ellen tudják hangolni az ortodoxokat.

A demokrácia fintora: négy szakszervezeti vezető – az Antwerpenből nézvést szinte külföldnek számító – Vallóniában Flamand Érdek nevű szervezetet jegyeztetett be. Flamand Polgári Kezdeményezés néven pedig több tízezres antirasszista mozgalom bontakozott ki.

Majd jött az “ellenfintor”. Flandriában – az állampolgárságra nevelés jegyében – létező intézmény a gyerekparlament. Van “gyerekkormány” is, élén a gyerekmiiszterelnökkel. Egy tizenegy éves vidéki, brabanti fiút a minap iktattak be erre a posztra. És Tom De Slagmeulder rögtön azt nyilatkozta: “A Flamand Érdek pártján vagyok. Egyetértek azzal, hogy a bevándorlóknak el kelljen hagyniuk országoknak. Azoknak bizonyosan, akik nem akarnak alkalmazkodni.”

A Flamand Érdek mára olyan súlyú problémává lett, hogy Fülöp herceg belga trónörökös a napokban elítélően nyilatkozott a szervezetről. Ez belpolitikai vihart kavart a fővárosban. A királyi család tagjai nem nyilváníthatnak véleményt a napi politikáról – legalábbis elvileg, hacsak nem vállalják tudatosan “koronás állampolgári engedetlenségüket”. A nyilatkozatot a vallon szocialisták szinte megköszönték, a flamand pártok elítélték.

A déli országrészben egyébként is az az érzés alakult ki, hogy a mértékadó északi pártok már rég bementek a szélsőjobb utcájába. Valószínűleg azért, mert ezt igénylik a szavazóik. Bart Somers, a vezető kormánypárt, a flamand liberális VLD ideiglenes elnöke, Mechelen polgármestere szerint a gondot az okozza, hogy a “félreértett kulturális relativizmus” jegyében a kormány eltűri, hogy a muzulmán közösség semmibe vegye a belga törvényeket, és megsértse saját tagjainak emberi jogait. Például: a fiatal lányokat kényszerházasságra kényszerítik, és nem engedik őket el otthonról az államilag szervezett, “Hogyan legyünk belgák?” típusú “integrációs tanfolyamokra”.

A muzulmán közösség nem ismeri el az állam és az egyház belgiumi szétválasztását. Se szeri, se száma a törvénytelen lakhatási ügyeknek, a családegyesítési szabályok kijátszásának. Amikor viszont a hatóságok határozottan fellépnek mindezek ellen, a muzulmán közösség rögtön saját szokásjogára hivatkozik, rasszista diszkriminációt kiált – a rendőrség pedig inkább visszakozik.

Brüsszel, 2004. december

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.