Kegyelet a halottak iránt
Két kőszegi tanár kutatása és a holokauszt ismeretlen áldozatai
Munkatársunktól, 2004. december 3. 11:00
Horváth Ferenc tanár úr a tömegsírok helyszínén a nyáron
Nyár elején furcsa dolgokra figyelhettek volna fel a kőszegi Árpád-házi Szent Margit Általános Iskola diákjai: hétvégenként két tanáruk ásóval és lapáttal felszerelkezve a közeli Lovagló-dűlő felé vette az irányt, ahol aztán órákon át túrták a földet. A tanár urak nem kincseket kerestek, hanem holttesteket.
A tősgyökeres kőszeginek számító Horváth Ferenc már régóta készült arra, hogy amatőr régészként bebizonyítsa: a város határában található Lovagló-dűlőben több száz egykori zsidó munkaszolgálatos holtteste található jeltelen tömegsírokban, amelyeket mind ez idáig még nem sikerült feltárni. A matematika-fizika szakos tanárnak csak hosszas rábeszélés után sikerült meggyőznie történelem szakos kollégáját, a szintén kőszegi születésű L. Kiss Csabát, hogy ragadjanak szerszámot, és végezzenek próbaásatásokat az 1947-ben egyszer már feltárt tömegsírok közelében.
– A nyár elején mindenféle engedély nélkül az erdészet tulajdonában lévő területen három napig túrtuk a földet – mondja L. Kiss Csaba. – Ahogy előkerültek az első csontok, rá kellett jönnöm, a kollégámnak igaza volt: még nem tudunk mindent a kőszegi zsidó lágerek történetéről, az áldozatok tényleges számáról.
Kőszegen a második világháború idején nyolcezren-kilencezren éltek, akik közül száztizenheten voltak tagjai a zsidó hitközségnek. A német megszállást követően 1944 nyarán mindannyiukat Auschwitzba deportálták. A háború utolsó hónapjaiban, a nyilas hatalomátvétel után több ezer zsidó származású polgár került a vasi városba.
Ezekben az időkben a front elől menekülő nyilas kormányzat a határ menti városokban – Kőszegen, Szombathelyen és Sopronban – rendezte be ideiglenes hivatalait, amelyek közelébe munkaszolgálatra vezényelt budapesti zsidók tízezreit telepítették ki. Szita Szabolcs történész szerint a források eltérően számolnak be a két kőszegi lágerbe kitelepített munkaszolgálatosok számáról, de a legvalószínűbb, hogy összesen mintegy nyolcezren lehettek.
– Mivel 1945-ben születtem, így nem lehetnek személyes élményeim azokról a hónapokról, viszont az életem során rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik jól emlékeztek a történtekre – mondja Horváth Ferenc. – A lágerlakók sáncokat építettek, futófolyosókat és tankcsapdákat ástak, hatalmas fákat cipeltettek velük utak, hidak eltorlaszolásához. A kőszegieket elzárták a lágerektől, de azt mindenki tudta, hogy embertelen körülmények között tartják fogva a munkaszolgálatosokat. Az sem maradhatott titokban, hogy naponta több tucat halottat vittek ki a város határába, ahol a maradványaikat bombatölcsérekbe szórták, amikor pedig azok megteltek, az életben maradottakkal ásattak tömegsírokat.
Utólag nem dokumentálható, pontosan kik és hányan lelték halálukat a kőszegi lágerekben. Szita Szabolcstól megtudtuk: a tömegsírok háború utáni feltárásakor 2500 áldozat földi maradványai kerültek elő. A történész hozzátette: azokat a munkaszolgálatosokat, akik az éhség, a hideg, a betegségek és az embertelen körülmények ellenére nem haltak meg a kőszegi táborokban, márciusban útnak indították a németországi haláltáborok felé.
– A kőszegi áldozatok számáról 1947 óta az volt a hivatalos álláspont, hogy 2500 zsidó munkaszolgálatost temettek el a Lovagló-dűlőben – mondja Horváth Ferenc. – Mindig is biztos voltam abban, hogy 1947-ben több száz áldozatot nem exhumáltak.
Horváth Ferenc azt mondja: gyerekként gyakran legeltetett tehenet a Lovagló-dűlőben, ahol már az ötvenes években látszódtak azok a horpadások, amelyek jelezték, hogy további holttesteket is rejthet a föld.
– A város mostanáig úgy tekintett a tömegsírok ügyére, mint amit 1947-ben egyszer már lezártak – mondja Hauer Tamás, Kőszeg alpolgármestere. – A nyáron előkerült újabb emberi maradványok azt bizonyítják, hogy nem volt teljes körű az 57 évvel ezelőtti feltárás. Amit akkor nem sikerült befejezni, azt most nekünk kell megtennünk. Első lépésként felkértük az Országos Igazságügyi Szakértői Intézet Hivatalát, hogy segítsen a helyzet megoldásában. Vizsgálataik alapján már most kijelenthető, hogy a nyáron megtalált csontvázak a holokauszt idejéből származnak.
Azt egyelőre nem tudni, hogy lesz-e teljes körű feltárás, megpróbálják-e exhumálni a még földben lévő valamennyi áldozatot.
– A célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet egy eddig lezáratlan aktára, és hogy bebizonyítsuk, minden bizonnyal háromezernél is többen vesztették életüket a kőszegi munkatáborokban – mondja Horváth Ferenc. – Az általunk megtalált holttestek 120 centiméter mélyen voltak a föld alatt. Szinte bizonyos, hogy rengeteg pénzbe kerülne egy átfogó exhumálás.
L. Kiss Csaba szerint a kőszegi Lovagló-dűlőben egy kegyeleti park létrehozásával kellene emléket állítani az áldozatoknak. A pedagógus egyébként azt reméli, hogy a tömegsírok ügyének felelevenítése talán előtérbe helyezi a kőszegi zsinagóga sorsát is, amely évtizedek óta vár a felújításra, ám eddig nem volt pénz a helyreállítására.
Hauer Tamás azt mondja: a szakértői vizsgálatok lezárása után, valamint az esetleges feltárás befejeztével a város, a különböző zsidó szervezetek és a megyei temetkezési vállalat összefogásával mindenképpen létrehozzák majd a két kőszegi pedagógus által szorgalmazott emlékparkot.
– Sokan úgy vélik, hogy a holokauszt kőszegi eseményeinek felelevenítésével fölöslegesen téptünk fel régi, már-már elfeledett sebeket – mondja Horváth Ferenc. – A szándékunk éppen az volt, hogy megbékélhessünk a múltunkkal. A tanítványainknak sem mondhatunk mást, mint azt: a halottak iránti kegyelet, a múlt tisztázása és az igazsággal való szembenézés a közös jövőnk alapja.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©