Forrás: NOL

Herzl és Herzmann

Törzskávéházamból zenés kávéházba – séta a régi Kiskörúton

Munkatársunktól, 2004. december 2. 00:00

A Nagykörút-Kiskörút-Rákóczi út-Nyugati tér közé eső, kissé szabálytalan, vízcsepp alakú terület bízvást viselhette volna ‘a pesti Fekete-tenger’ kitüntető címet: az 1870-es évektől az első világháború végéig tartó időszakban 118 kávéház működött itt hosszabb-rövidebb ideig. A Kiskörúton (a volt Károly és Váczi körúton) és a belőle nyíló utcák elején zsúfolódnak a legrégebbiek: javarészt fogadókhoz kötődtek.

Míg a Király utca torkolatától jobbra terpeszkedő Orczy-ház kávéháza a tőzsérek, ügynökök büdös szivarjainak füstjében úszott, és reggeltől zárásig zengett benne az üzleti élet harsány zaja, addig balra – eleinte a Király utca 10.-ben, majd a 2. szám alatt, kint a sarkon – egy igen csöndes, finom, polgári kávéház működött: a Herzl. Itt is zajlott egyfajta sajátos közvetítői tevékenység: ez volt a zsidó házasságszerzők, a sadchenek főhadiszállása. Ide járhattak az eladósorban lévő lányok is – természetesen szüleikkel – s a ‘komoly szándékú’ fiatalemberek vagy apáik.

A Herzl békéjét valamikor az 1880-as évek végén egyszer földúlta egy egészen példátlan esemény: ólálkodni kezdett benne a város legfélelmetesebb kerítőnője. A ‘török nő’ néven közismert Grosszmann-né a legpimaszabb módon mustrálgatta a tisztes polgári családok leánykáit. A kávéház tulajdonosnője, Herzl Zsófia természetesen nyomban a sarkára állt, és erélyesen kiutasította. Igen ám, de Thaisz Elek, a rossz emlékű rendőrkapitány és mulatósnéból lett felesége, Reich Fáni uralkodott ekkoriban a város fölött, bensőséges kapcsolatban a pesti alvilággal, azon belül elsősorban a prostitúciós ‘üzletággal’, így a ‘török nővel’ is, aki az ő közreműködésükkel próbált bosszút állni Zsófia asszonyon: a köztiszteletnek örvendő házasságszerzőket citáltatta a kapitányságra kerítés vádjával! Az ügyből akkora botrány kerekedett, hogy végül az igen nagy tekintélyű Wolf Alois Meisel, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija (nem mellékesen a pesti izraelita nőegylet és leányárvaház megalapítója) lépett közbe Thaisznál, aki kénytelen volt megretirálni, és a ‘török nőt’ is ráncba szedni.

A Thaisz-érában egyébként nemcsak a kerítőnők, de a rosszlányok is annyira elszemtelenedtek, hogy a legelőkelőbb polgári kávéházakat is elkezdték ‘becserkészni’. Amikor a József nádor téri, elegáns Carl pincérei főnökük utasítására finoman felszólították őket, legközelebb kávézzanak másutt, a sarkangyalok bosszút esküdtek, s rászabadították a kávéházra a velük főkapitányi áldással véd- és dacszövetségben álló rendőröket, akik zaklatni kezdték a magas rangú vendégeket. A kávés hiába ment panaszra Thaisz Elekhez, ő cinikusan arra intette, hogy máskor ‘ne legyen olyan finnyás’. A cirkusznak egy vezérkari őrnagy törzsvendég vetett véget, aki császári egyenruhájában, arra a katonai rendeletre hivatkozva, mely szerint alacsonyabb rangúak nem járhatnak a rangidősökkel azonos szórakozóhelyre, rövid úton kiparancsolta a kávéházból a biztosokat.

A Király utca és az Andrássy út közötti útszakaszon még egy kávéházról, a Szerecsen (a mai Paulay Ede) utca sarkán működött Herzmannról, vagyis inkább tragikus sorsú gazdájáról kell megemlékeznünk. Herzmann Károly régi pesti kávéscsalád sarja. Karrierjét gyerekszínészként kezdi, majd apja cukrászinasnak adja – a legényke azonban hamarosan visszatér a világot jelentő deszkákra, és évekig vándorszínészként csavarog, majd Pesten különféle orfeumokban és mulatókban játszik és rendez. Huszonkilenc esztendős, amikor 1889-ben – már jelentős színházi és vendéglátós tapasztalatokkal felfegyverkezve – megnyitja saját orfeumát a Hajós utcában. Az orfeum csak Somossyéhoz fogható, elegáns, népszerű, sikeres. Az üzemeltetés, a színészek, a zenészek, a pincérek gázsija azonban olyan sok pénzt emészt föl, hogy Herzmann végül belefullad a kölcsönökbe. Feleségét és kisgyermekét hátrahagyva Amerikába utazik szerencsét próbálni, de ott sem jár sikerrel. Hazatér, kávéházat nyit, először volt orfeuma közelében, majd itt, ahol most megtorpantunk, a Szerecsen utca sarkán. Bukás bukást követ. Hősünk ezután rendezőként dolgozik Ős-Budavár mulatóiban, de amikor ott is beáll a krach, elmenekül Budapestről. Belgrádban, Nürnbergben próbálkozik, végül a grazi orfeum főrendezője lesz. Nincs még hatvanesztendős, amikor Bécsben az első világháború vége felé öngyilkosságba menekül.

Saly Noémi irodalomtörténész ‘Kávéház hadd nyissam ki az ajtód…’ (A New York és helye a budapesti kávéháztörténetben) címmel tart előadást ma 18.00 órakor, a műszaki egyetem Kozma László Termében (XI., Magyar Tudósok körútja 2.). Az előadó arra igyekszik választ adni, hogy a New York kávéház mitől, hogyan vált kultuszhellyé.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©