Forrás: NOL

Joe alapjában véve Józsi

Eszterhasszal Hollywood és Csákánydoroszló között

Návai Anikó, 2004. november 27. 00:00

Kép: Naomi Baca

Jól vagyok, sőt nagyon jól – mondja nyugodtan. – A doki szerint én vagyok az orvostudomány csodája, mert ilyen szövettani regenerációt még nem látott, pedig harminc éve praktizál. Persze egy kis közöm azért nekem is van hozzá, mert nem iszom, nem cigizek, és napi nyolc kilométert gyalogolok.

– Hollywood önként emigrációba vonult félelmetes medvéje nem kis önelégültséggel horkan egyet. Az Elemi ösztön, a Zenélő doboz, a Flashdance szerzőjét, az első amerikai forgatókönyvírót, aki több millió dolláros gázsit harcolt ki magának, s akinek filmjei átlépték a bűvös egymilliárd dolláros kasszasikerküszöböt, négy évvel ezelőtt gégerákkal operálták. Mióta felgyógyult, könyveket ír, újra forgatókönyveken dolgozik, és a nagyon közeli jövőben Magyarországra készül.

– Mielőtt részleteznénk, hogy Pesten miért nem örültek a memoárjának, szeretném tisztázni a könyv címét. Ki az a Hollywoodi bestia?

– Az a szörnyeteg, akivé – tisztelet a kivételnek – Hollywoodban válik az ember. Úgy, hogy még a humanizmus csírája is kihal belőle. Csak a pénz számít, meg hogy éppen melyik az aktuális hátsó a totemoszlop tetején. A hollywoodi állatkertben nincs se irgalom, se ráció, se lélek, a bent lakók tökéletesen érzéketlenek egymás iránt. A végeredmény persze tragikus. Ahogy a könyvemben írtam, mikor megéreztem, hogy engem is kiszemelt magának a bestia, hazacuccoltunk Clevelandbe, hogy a négy fiunkat itt neveljük fel.

– Pedig egy szó se érheti a ház elejét, mert ha valaki, maga aztán megpróbált meggyürkőzni a hollywoodi állatkert lakóival.

– Ez igaz. De mióta elköszöntem Hollywoodtól, a helyzet csak romlott. Ma már fehér holló, hogy egy forgatókönyvből vagy egy ötletből, hipp-hopp, film legyen. Bizottságok özöne dönt, öt-hat író jegyez egy filmet, a végén meg jön a rendező, és átíratja a saját emberével ától cettig. Hol van már az a világ, amikor kiköptem egy jó kis forgatókönyvet, és rendesen megkértem az árát? Ha manapság mégis előfordul hébe-hóba, lealkudják a tizedére. Isten látja lelkem, én megpróbáltam legyűrni ezt a bestiát, de nem sok foganatja volt.

– Talán, mert közben egy másik démonnal is gyürkőzött: a magyarságával. A kulturális örökséggel, a nyelvvel, az anyjával, az apjával és azzal a nagyon távoli és kifürkészhetetlen anyafölddel, ahová egész életében vágyott, de amelynek a lakóit a mai napig nem ismeri, mégis meri minősíteni: ‘a magyarok öngyilkosan szenvedélyesek, tele vannak előítélettel, erőszakosak, szűk látókörűek, antiszemiták és fajgyűlölők.’

– Ez így nem szerepel a könyvben, csak abban a nyúlfarknyi interjúban, amit a Hollywoodi bestia megjelenése kapcsán a Cleveland Plain Dealernek adtam. Persze egy kicsit általánosítottam és tréfáltam. De az antiszemitizmussal és a fajgyűlölettel nem vicceltem. Én ilyen szellemiségű magyar környezetben nőttem föl a clevelandi diaszpórában, tehát nekem, a kisgyereknek ezt jelentette a magyar. Ezek az emberek többségükben közvetlenül a háború után, illetve a korai ötvenes években érkeztek Amerikába a menekülttáborokból. Később persze már hallottam, hogy ezzel az emigrációs hullámmal főleg nyilasok sodródtak ide, és harsányan antikommunistáztak, hogy eltereljék a bevándorlási hivatal figyelmét arról, mi mindent követtek el a második világháború alatt. Az már az én magántragédiám, hogy 1990-ben rá kellett döbbennem: a saját apám is benne volt ezekben a számomra gyűlöletes dolgokban. Szeretném hozzátenni: tudomásom van róla, hogy a közelmúltban lezajlott magyarországi választásokon indult antiszemita jelölt, és szavazatokat is kapott. Továbbá itteni magyar zsidó barátaimtól hallottam azt is, hogy bizony nemegyszer megütötte a fülüket néhány antiszemita megjegyzés, amikor Magyarországon jártak. Amiből arra következtetek, hogy az ország még nem tette teljesen rendbe ezt a kérdést. Magamat is beleértve nekünk, magyaroknak kutya kötelességünk, hogy feldolgozzuk az antiszemitizmus történetét, és tabula rasát csináljunk, mert csak így lehet továbblépni. Enyhe kifejezés, hogy nem lettem népszerű az itteni magyarok körében, amikor kiálltam a nyilvánosság elé Clevelandben. De nemhogy nem sajnálom ezt a kijelentésemet – vállalom.

– Azt is vállalja, hogy ha szembejön veled egy magyar, vágd jól pofon?

– Érteni kell, hogy Joe alapjában véve Józsi, aki úgy érzi, hogy egy magyar srác megengedhet magának ilyen vicceket. Ráadásul nem is a sajátom. Milos Forman menedzserétől hallottam.

– Mennyi magában a Joe és mennyi a Józsi?

– A szüleim a fülemnél fogva próbáltak elcibálni a kiscserkészekhez, ami nem ment könnyen, mert mint minden amerikai kiskölyök, imádtam a baseballt, az amerikai focit és a rock and rollt. De a temperamentumom már akkor is magyar volt. Aztán ahogy múltak az évek, és főleg miután a Hollywoodi bestiával kiírtam magamból az apámat, és letudtam magamról ezt a hihetetlenül ambivalens érzelmi béklyót, egyre jobban kezdett foglalkoztatni a magyarságom. Főleg a történelmünk izgat, amire büszke vagyok. 1956 szerintem az emberiség történelmének egyik legnagyszerűbb teljesítménye volt azzal, hogy egy pici nép szembe mert szállni a hatalmas szovjet hadsereggel a szabadságért.

– Amikor utoljára beszélgettünk, Nagy Imréről akart filmet írni. Hallotta, hogy Mészáros Márta megcsinálta?

– Nem tudtam, de boldogan megnézném. Tudja, a hazai kulturális élettel nagyon elenyésző kapcsolatom volt az elmúlt évtizedekben, elsősorban azért, mert az apám mint megrögzött antikommunista, árulásnak tekintette volna, ha átlépem a vasfüggönyt. Aztán jött 1990, a kelet-európai fordulat éve. Egyidejűleg kiderültek a dolgok apámról, tehát akkor meg már azért nem mentem, mert nem akartam, hogy az utam kapcsán még jobban összekuszálódjanak a szálak, és elkezdjék firtatni Pesten, hogy kinek is vagyok a fia. Végül aztán elaludt az ügy, részben azért, mert az itteni külügyminisztérium nem akarta elvágni a karrieremet, ami azért ironikus, mert a Zenélő doboz és az Elárulva írójáról volt szó, és mindkét film elítéli az antiszemitizmust. Aztán meghalt az apám, és szinte abban az évben beteg lettem. Három és fél évig birkóztam a rákkal. Most már elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy vállaljam az utazást meg dolgozom is egy magyar témán, amihez nélkülözhetetlen, hogy megszimatoljam a magyar levegőt. Jóval lassabban olvasok magyarul, mint angolul, de azért olvasok, és mindent értek, csak megszólalni nehéz, mert úgy érzem, hogy a magyarom csikorog. De most, hogy két hetet Magyarországon fogok tölteni, csak belerázódom.

– Mikor járt utoljára otthon?

– Amikor pár hónapos koromban Csákánydoroszlón az anyám a karjára vett, hogy meneküljünk.

– A könyvborító ‘fülén’ az áll: Joe Eszterhas, az örök lázadó. Stimmel még?

– Azt hiszem, igen, bár a feleségem szerint nagyon megszelídültem. És a betegségem miatt teljesen átalakítottam a szokásaimat. A nagy séták közben sokat morfondírozok. Elkezdtem imádkozni. Újra felfedeztem magamnak Istent. Ha egyszer lázadónak születtél, az is maradsz, csak a belső békédet tudod megtalálni.

– Ön Ohióban él, ez az állam döntötte el az amerikai elnökválasztás sorsát. Az eredmény öröm vagy üröm?

– George Bushra szavaztam, mert tetszik, amit csinál. Az iraki háborút is jogosnak érzem meg azt is, ahogy az országot irányítja. Visszatérve az előbbi kérdésére, hogy lázadok-e még, nekem igenis tetszik ez a cowboy-magatartás, az, hogy Amerika megáll a lábán egyedül is, és hogy az elnök vállalja a saját döntéseit, és nem hagy magának senkitől dirigálni.

– Ha húsz évvel ezelőtt kérdezem Joe Eszterhast, akkor is ezt a választ kaptam volna?

– Nagy valószínűséggel nem. De ahogy a közmondás tartja: az az élet rendje, hogy minden radikális fiatalból konzervatív öregember lesz, és szeretném felhívni a szíves figyelmét, hogy novemberben töltöttem be a hatvanat.

Hollywood-Cleveland

2004. november

Joe Eszterhas

1944. november 23-án született Csákánydoroszlón. Apja dr. Eszterhás István, miniszteri tanácsos, író, az 1941-ben indult szélsőjobboldali, antiszemita Magyar Futár című hetilap szerkesztője, aki Németországba menekítette a családot, majd az Egyesült Államokban kért menedékjogot. Joe Ohióban nőtt fel, és a Cleveland Plain Dealer című napilap riportere, majd a Rolling Stones magazin munkatársa lett. Egy oknyomozó riportjával hívta fel magára a United Artists figyelmét. Első forgatókönyve a F.I.S.T. volt, a film főszerepét Sylvester Stallone játszotta, melyet a Flashdance követett. Tizenöt filmje közül a leghíresebb az Elemi ösztön, leghírhedtebb a Showgirls, a legszemélyesebb pedig a Magyarországon forgatott Zenélő doboz. Eszterhas kétszer nősült. Első házasságából két, második házasságából négy gyermeke van. Cleveland külvárosában él.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©