Forrás: NOLA politikai empátiától a kettős állampolgárságig
Fórum, 2004. november 29. 00:00
Kép: marabu
Hazánk miniszterelnöke minapi londoni látogatása alkalmával a kettős állampolgárságról dúló vita kapcsán a következő magvas gondolatát osztotta meg a Times olvasóival: „A románok és a szerbek azt fogják mondani: magyar állampolgárok vagytok, mit akartok itt? Nem gondoljátok, hogy haza kellene mennetek?” Ne akadjunk fenn most azon a csekélységen, hogy e sommás megállapítás – európai entrée-ként – xenofób sovén nacionalistának minősít valamennyi románt és szerbet, méltassuk inkább elismeréssel, hogy kormányunk feje ily kitűnően képes beleélni magát az ellenérdekű fél gondolataiba. Nagyvonalúan tekintsünk el attól is, hogy ez a tippadás talán nem nevezhető a nemzeti érdekeket szem előtt tartó, felelős politikusi magatartás iskolapéldájának. Szociálisan érzékeny szociáldemokrata politikus ugyanis – bármily meglepő – még kérdés formájában sem riogathat az etnikai tisztogatás lehetőségével -, még a kettős állampolgárság általa nem kedvelt perspektívája kapcsán sem!
Gondolatban vigyük el logikus végkifejletéig a lendületes gyurcsányi gondolatot! Mint tudjuk, Európa több országa, köztük Németország is, akárcsak az Európán túli világ több országa, köztük Izrael is, lehetővé teszi a kettős állampolgárságot. Na már most, hazánknak vannak szép számmal német és zsidó származású állampolgárai (is), akiknek zsebében ott „lapulhat” egy német vagy izraeli útlevél. Mit kell tehát mondania a magyar miniszterelnöknek, ha következetes kíván maradni saját Times-beli eszmefuttatásához? „Német (izraeli) állampolgárok vagytok? Nem gondoljátok, hogy haza kellene mennetek?” Amit ezért a baloldali és liberális hazai, valamint európai sajtótól kapna, azt valószínűleg nem tenné ki az ablakba. Brüsszelről már ne is beszéljünk!! (A Times olvasói kedvéért: ez megint egy ťunderstatementŤ.)
Persze ahhoz, hogy ezt a joviálisnak szánt kérdést miniszterelnökünk feltehesse, legelőször is tudnia kellene, kiket szólítson meg, vagyis hazánkban kik németek, zsidók stb. Ez – mint tudjuk – bizonyos liberális vívmányoknak köszönhetően nincs benne a szóban forgó személyek személyi dokumentumaiban, s mivel a magyar alkotmány nem tiltja a kettős állampolgárságot, ezért kettős állampolgárságú honfitársaink sehol, semmilyen módon nincsenek (nem lehetnek) nyilvántartva. E helyzet bárminemű megváltoztatására irányuló politikai akarat csak a demokrácia sérelmére valósítható meg, s mint ilyen, minden bizonnyal kiváltaná a nagy nehezen visszaszerzett demokratikus berendezkedésünk fennmaradásához ragaszkodó (akár kettős) állampolgárok tiltakozását – köztük e sorok írójáét is.
Ráadásul a nyilatkozatból kihámozható miniszterelnöki szándék, a lehetséges nemzetközi (szomszédsági) nyomásra történő hivatkozás – a fránya realitásoknak köszönhetően – gyenge, mondhatni agyaglábakon áll (mint egykor a cári Oroszország). A hazánkkal szomszédos országok jó részének (Horvátországnak, Romániának és Szlovákiának) az alkotmánya lehetővé teszi a kettős állampolgárságot, Szerbia pedig a közeljövőben kívánja bevezetni. (Ukrajna nem kívánja, de nem 200-300 ezer magyar, hanem 10 millió orosz származású állampolgára miatt.) Tehát a frappáns riposztnak szánt kijelentés éppen román és szerb politikusok ajkát nem fogja elhagyni soha.
Van azért megoldás: miniszterelnökünk kiterjedt nemzetközi lobbitevékenységbe kezdhet, hogy a szomszédos országok (továbbá Németország, Írország, Lengyelország, Spanyolország, Portugália és Izrael) töröljék alkotmányukból eme bosszantó klauzulát, mert megléte zavarja őt nagy ívű nemzetmentő koncepciója kifejtésében. Ezt a megoldást, vagyis a kettős állampolgárság nemzetközileg elismert gyakorlata elleni világméretű lobbitevékenységet a határon túli magyarok kettős állampolgárságát ellenző valamennyi honfitársamnak ajánlom mint a kreatív politikai arculatformálással egybekötött élmény- és tapasztalatszerzés páratlan lehetőségét.
Mint cseppben a tenger, úgy tükröződik ebben a példában a „nem”-re buzdító kormányzati politika tarthatatlansága és megalapozatlansága. Mert nem az ész érvei szólnak a „nem” mellett a szív érveivel szemben, hanem a politikai sületlenségeké és a szívtelenségé. Ez utóbbit most hagyjuk – süketeknek fölösleges Kodály Zrínyi-szózatát előadni -, maradjunk az észérveknél. Miről is szól a népszavazás? Kovács Miklósnak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökének – az érintettek egyikének – a pontos megfogalmazását idézem: „… éppen az a körülmény, hogy a törvény csakis a magyar politikai erők konszenzusának következtében alkotható meg (ti. kétharmados törvényről van szó – K. Z.), mutat rá azoknak az érveknek az álságosságára, amelyekkel egyesek ma arra buzdítanak, hogy a magyar állampolgár mondjon nemet a népszavazáson, hiszen a törvényalkotás folyamatában lehetőségük lesz rá (ti. a parlamenti pártoknak – K. Z.), hogy valamennyi szempontjukat érvényesítsék. Összefoglalva: az igen szavazatnak nincsenek közvetlen veszélyei, míg erkölcsi hatása felbecsülhetetlen, egy esetleges nem következményei azonban katasztrofálisak lehetnek.”
Egyébként pedig csak arról van szó, hogy EGY NEMZET VAGYUNK! Nemzetközi, sőt európai példával élve 1989-ből: WIR SIND EIN VOLK! Mond ez valamit?
(P. S.: A német újraegyesítés – nem kettős állampolgárság! – több mint 1200 milliárd DM-be került az NSZK-nak, de a nemzetegyesítő Kohl kancellárnak valahogy nem jutott eszébe előzetes kalkulációkkal megakadályozni. Kohl persze államférfi volt, s ezenkívül jó német hazafi.)
Krasznai Zoltán,
szabadgondolkodó
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
